A Mentor Könyvkiadó legfrissebb könyvét, Pál-Antal Sándor Történelmi szimbólumaink, székelyföldi pecsétek című tanulmánykötetét mutatták be a Bernády Házban, a szerző 75-ik születésnapján.

Rendkívüli könyvbemutatónak nevezte az eseményt Káli Király István, a Mentor Könyvkiadó igazgatója, hiszen a szerző, Pál-Antal Sándor történész éppen ezen a napon ünnepli 75-ik születésnapját. „Ha hűségről van szó, akkor annak Pál-Antal Sándor a megtestesítője. De a nagy munkabírás is jellemző rá a hűség mellett, mert nem tudom, hogy Erdélyben van-e még ekkora munkabírású tudós, mint ő” – méltatta a kötet szerzőjét a kiadó igazgatója, kiemelve azt is, hogy a Történelmi szimbólumaink, székelyföldi pecsétek című, közel 500 oldalas mű akkora értéket képvisel, ami kétszáz év múlva is hiteles forrásként fog szolgálni a kutatóknak.

A teljesség igényével készült a mű – mondta méltatásában Sebestyén Spielmann Mihály történész a kötetről.  Hangsúlyozta, hogy ahhoz, hogy megismerhessük a  múltunkat, „ha valamit fel akarunk fedezni – mondjuk egy tájegység időbeliségét és annak lakóit látni-láttatni akarjuk, miként éltek, miként döntöttek emberpróbáló helyzetekben, s mit vittek véghez száz esztendővel annak előtte vagy öt századdal korábban, szükség van a segédtudományokra, amelyeknek okos forgatása nyomán felpattannak a múlt kapui”: vagyis a paleográfiára, a régi írások kisilabizálásának tudományára, a középkori latin nyelv, a kronológia, az időrend, a heraldika, a címertan, a szfragisztika, vagyis  pecséttan ismeretére.

Pál-Antal Sándor a közigazgatás történetével foglalkozott az utóbbi évtizedben, azok működését kutatta, elsősorban a székely székekben. A döntések mellett azok utóéletét, hatását, következményeit, társadalmi fogadtatását is feltárta. „Olyan oldaláról közelít a székelység kérdésköréhez, mint a közigazgatási alá- és mellérendeltségi viszony, a székely székek, székelyföldi városok és települések írásos dokumentumainak külső formai jegyei” – hangzott el a méltatásban. A levéltáros számára, aki régi peres iratokkal foglalkozott évtizedeken át, természetes, hogy nem csupán a tartalmukat deríti fel, hasznosítja tanulmányokban vagy forrásközlésekben, hanem azt is megnézi, miként hitelesítették, miféle pecsétet vagy bélyegzőt használtak az intézmények, a fő- és középrendű hivatalnokok, iskolák, egyházi közületek, az igazságszolgáltatás és egyáltalán a közigazgatás szervei.

A kutató-történész közel húsz évig tartó munkája során 1600-nál is több pecsétet gyűjtött össze, négyszáznál több község, hatszáznál is több egyházközség pecsétjeit, amelyekből  850-et mutat be kötetében. A könyvbemutatón szó esett a pecsétnyomók használatán túl azok minőségéről, illetve készíttetőiről és készítőiről is, a kutatás gyakorlati oldaláról, anyaggyűjtésről, okiratok olvasásáról. Pál-Antal Sándor a pecséttani kutatások erdélyi múltjáról is beszámol a kötetében, az általa művelt segédtudomány 200 éves múltjáról.