Írott és tárgyi emlékek az első világháborúból
Szeptember 21-én, vasárnap 17 órától a csernátoni Haszmann Pál Múzeumban kiállítás nyílik a Nagy Háború 100. évfordulójára. A kiállítást József Álmos helytörténész méltatja. Zayzon Ágnes és bandája Kelet felől jön egy vonat… címmel népzene-összeállítást ad elő az első világháború 100. évfordulójára, közreműködik még Mátray László színművész és a csernátoni férfi dalcsoport.
Négy évig zajlott a véres küzdelem három kontinensen, mely több mint tizenötmillió ember halálát okozta. A kisközösségeket tekintve minden család őriz erre az eseményre vonatkozó emlékeket, a nagyszülők, dédszülők történeteit, megsárgult fényképeit. Ezek a személyes emléktárgyak, ha kikerülnek a családi emlékezetből, gyakran válnak múzeumi tárgyakká. A Haszmann Pál Múzeum is számos I. világháborús tárgyi emléket őriz gyűjteményében. Ennek hátterét adják a kiállításon bemutatandó I. világháborús fényképek, tábori levelezőlapok, emlékes füzet, napló.
A háború ideje alatt a fényképkészíttetés, fényképküldés kiemelt szerepet kapott, az otthoniak és a fronton harcoló katonák közt talán legszemélyesebb, legközvetlenebb kapcsot jelentette, ugyanakkor fontos hírvivőnek is számított. A katonalevelek is túlnőttek a puszta személyi kapcsolatokon, hiszen a szűkebb közösség mindig értesült arról, ha valaki hírt kapott a frontról. A leveleket együtt olvasták, látható, központi helyre tették, beszéltek róla. Ez azért is fontos volt, mert gyakori a bajtársról, falusfélről, szomszédról, rokonról, ismerősről küldött híradás bennük. Ezért ezek az iratok a sorsközösség kifejezőeszközei is voltak.
A világháborús írott és tárgyi dokumentumok, emlékezések segítségével próbáljuk rekonstruálni az adott történelmi esemény egy bizonyos szakaszát, mozzanatait, rávilágítva arra, hogyan élte át az egyén, egy szűkebb közösség, Alsócsernáton, a háromszéki ember az első világháborút.
Ez a centenárium nem lehet ünnep, de a nagy háborúra emlékezni kell – nemcsak a hősökre –, és emlékeztetni is annak legembertelenebb körülményeire.