Kelet és Nyugat találkozása a színházban: ez volt az elmúlt hétvégén, a kolozsvári Nemzeti Színházban tartott négynapos rendezvénysorozat témája.

Az idén második kiadásánál levő Nemzetközi Találkozások Kolozsváron (Întâlnirile Internaţionale de la Cluj) valójában egy miniévad, amely során a román társulat külföldi rendezőkkel, szerzőkkel történt együttműködésének eredményeit mutatja be. Ugyanakkor nyilván több is ennél, hisz az előadások mellett alkotóműhelyeket, beszélgetéseket, vitafórumokat szerveznek, az esti koktélpartik a színház büféjében pedig otthonos közeget teremtenek a szakmai és személyes csevejre a félszáz meghívott számára.

Robert Cohen: Románia a kortárs színjátszás Athénje

Akik bizony szép számú fiatalt bevonzottak a színházba. Robert Cohennél, a Kalifornia Egyetem színház tanszékének vezetőjénél például sorban álltak a diákok, egy autogram és egy rövid párbeszéd reményében. Nem véletlenül: tanítási módszere rég átjutott az óceánon, könyveit többek közt magyarra és románra is lefordították (néhányat be is mutattak a közülük a Nemzeti Színház Euphorion stúdiójában), Hatházi András pedig az ő módszere alapján tartott műhelygyakorlatot.

Robert Cohen a szerzője is az egyik bemutatott előadásnak: a Machiavelli - a terror művészete című darabot Niccoló Machiavelli, a 15-16. században élt politikus és politikai filozófus könyve, A fejedelem ihlette. A darabot már többször, több országban bemutatták, de Robert Cohennek - saját vallomása szerint - a kolozsvári román társulat produkciója tetszik a legjobban.

„Érződik, hogy Románia népe sokat tapasztalt a zsarnokságról. Rengeteg düh és erőszak szabadul fel a színpadon" – mondta érdeklődésünkre az amerikai szerző, aki egyébként országunkat „a modern színház Athénjének" nevezi. „Hét éve járok ide rendszeresen, lenyűgöző előadásokat látok" – tette hozzá a színházi szakember, a kolozsvári magyar és román színház, valamint a nagyszebeni és bukaresti társulatok produkcióinak rendszeres nézője.

Orosz klasszikus, dán megfogalmazásban

Anna Stigsgaard, a fiatal dán rendezőnő Dosztojevszkij A félkegyelmű című regényét adaptálta színpadra. Dosztojevszkijt, a maga több tíz oldalas belső tépelődéseivel és monológszerű párbeszédeivel, egy másfél-kétórás előadásba süríteni mindig kockázatos vállalkozás, de nem lehetetlen (a Bűn és bűnhődés a bukaresti Bulandra társulatának előadásában például egyik felejthetetlen színházi élményem).

Anna Stigsgaardnak sikerült Miskin herceg (Cristian Rigman) és Nasztaszja Filippovna (Ramona Dumitrean) történetét, és velük együtt minden igazmondó, tehát félkegyelmű ember örökös kitaszítottságát tömören, néhol nagyon erős, inkább az érzékekre, mintsem az intellektusra ható jelenetekbe süríteni. Aki szereti Dosztojevszkijt, annak ötven oldal töprengést, kétségbeesést és meghasonulást jelent az a kép például, amikor az epilepsziás rohamban, eszméletlenül fekvő Miskin herceg fölött megjelenik a kétkoronájú (élet)fa, és Aglaja (Anca Hanu) szívettépően énekli Mariana Sadovska Ide Mationka do domu kezdetű énekét (igaz, orosz helyett ukránul, de ki veszi azt észre?).

Hamlet, olasz rendezőtől

Shakespeare drámáját Roberto Bacci olasz rendező vitte színre. Hamlet (Cristian Grosu), akit Shakespeare eredetileg 16 évesnek képzelt el, nem annyira a bosszúállás rögeszméjének, mint saját gyűlöletének, habitusának, gondolatainak rabja. „Hamlet nem tud szabadulni a saját történetéből, amint nyilván Roberto Bacci sem tud a maga történetéből szabadulni" – mondta az előadásról a rendező.

Bohócok háborúja – és egy szerelmi vallomás

Amerikai rendező, Eli Simon vitte színre a Bohócok háborúját, amely szöveg nélküli, mozgásra, táncra, zenére, gesztusokra, pantomimra, egyszóval „bohóckodásra" épülő produkció, egy előadás, ami önfeledt szórakozást nyújt egy kicsikkel és még kisebbekkel a nézőtérre beülő család számára, mégis sokkal több ennél.

„Szeretem Önt" – vallotta meg a rendezőnek nyilvánosan, az előadás másnapján lezajlott beszélgetésen egy román hölgy, maga is színházi szakember: „szeretem, mert megérttette velem, hogy a bohócok igazából mi vagyunk. Nem azok az idegesítő, maskarába öltözött alakok, akik kényszeríteni akarnak, hogy kacagjunk, amikor semmi kedvünk kacagni. Hanem esetlenek és frusztráltak és versengőek és valamiben azért mégiscsak ügyesek. Mindegyikük ért valamihez – és van egy anyjuk, aki feltétel nélkül szereti őket. Olyanok, mint mi" – foglalta össze a Bohócok háborúja lényegét, amelyen valóban mindenki – színész és néző – első percétől az utolsóig élvezettel és mosolyogva vesz részt.

Jövőre ugyanitt, George Banuval

Visky András, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti aligazgatója és Mihai Măniuţiu, a Nemzeti Színház igazgatója máris bejelentette a következő, 2013-as évi Nemzetközi Találkozások témáját és „főszereplőjét": ez pedig a hetvenedik születésnapját jövőre ünneplő, Franciaországban élő román színházi szakember, teatrológus, George Banu lesz, aki a rendezvénysorozat főkurátoraként fogja kiválasztani a bemutatásra kerülő előadásokat, most már két társulattól – a jövő évi Találkozásokba ugyanis partnerként már a kolozsvári magyar színház is bekapcsolódik.