Kihasználatlan terek, ki nem mondott szavak, tabu-, vagy közbeszédben nem jellemző témák, a figyelem felkeltése egy-egy olyan gondolatra, amelyről nem szokás beszélni, történetek, életutak, élet- és pillanatképek, ismerősök és ismeretlenek közötti kommunikáció, vita, egyet- vagy egyetnemértés – így lehetne jellemezni azt az osztrák kezdeményezést, amely július 18 és 22. között zajlik Marosvásárhelyen.

A Predeál utca 5 szám alatti ház szobáiban valósul meg a Látó.terek_global//A/RO elnevezésű projekt, amely „egy társadalmi fehér folt kitöltésére ad lehetőséget az erre az alkalomra megnyitott üres helyiségben” a szervezők megfogalmazása szerint. Az ausztriai schau.Räume Villach és a marosvásárhelyi Zauberberg Egyesület képzőművészeti- és fotókiállítással, filmvetítéssel, kerekasztal-beszélgetéssel járta körbe a témát: „Minek nekem feminizmus?” Míg Európában évszázados hagyománya van a feminizmusnak, itt Romániában miért nem sikerült gyökeret vernie? Szükség van-e egyáltalán a feminizmusra?"

A Kovács Franciska Mária vizuális művész színes grafikáiból nyílt kiállítást Jakabffy Tamás nyitotta meg, aki női élettörténeteket mesélt, majd Kertész Katalin mutatta be azt a fotókiállítást, amely tulajdonképpen egy életutat jelenít meg a Magyarosi Réka, Both Gyula, Fülöp Jenő, Tordai Ede és Kerétsz Katalin felvételei által, egyes életszakaszoknál csupán egy-egy pillanatra, míg másoknál jobban elidőzve.

A kiállítások bemutatását Sebesi Izsák Ildikó Kezdünk látni című rövidfilmjének levetítése követte, majd beszélgetés a női, nőket érintő kérdésekről. A projekt lezárására és kiértékelésére július 22-én, kedden este hat órakor kerül sor.