A ’70-80-as évek Romániájáról, pontosabban a bukaresti, illetve a Romániában dolgozó magyar diplomata életéről szól Hodicska Tibor: Négyszemközt Ceaușescuval című könyve, amelyet hétfőn este mutattak be Marosvásárhelyen a Bernády Házban.

A kötetet és szerzőjét Gálfalvi Zsolt irodalomkritikus méltatta, felidézve a közös bukaresti élményeket, nehézségeket és kellemes pillanatokat, amelyeket Hodicska Tiborral, családjával, munkatársaival töltöttek, ecsetelve azokat a körülményeket, amelyek a Ceaușescu-érában adottak voltak.

A csíkszeredai Pallas Akadémia könyvkiadó gondozásában megjelent 400 oldalas kötet azt a 35 évet tartalmazza, amit szerzője Bukarestben töltött magyar diplomataként. Hodicska ösztöndíjjal a Iași-i egyetemen tanult kémia szakon, a román nyelvet olyan színvonalon sajátította el, hogy tanulmányai befejezése után az akkori magyar kormány arra biztatta, vállaljon diplomáciai feladatot a román fővárosban.

Később kisinyovi nagykövetként is helytállt, kamatoztatta tudását, tapasztalatát. A diplomata munkája azonban nem merült ki a két ország közötti kapcsolat egyengetésében, nem csupán Magyarországot képviselte, hanem a magyarságot is, a romániai, erdélyi magyarsággal is kapcsolatot alakított ki és azt folyamatosan működtette. Mindent megtett, hogy amikor a nacionalista román politikum a ’70-es évek közepétől egyre inkább homogenizálásra próbálta kényszeríteni az itteni magyarságot, a közösség ne szakadjon el az anyanemzettől.

Amikor már nem lehetett könyveket, folyóiratokat, szaklapokat behozni az országba, a követségen mindig megtalálhatók voltak a legfrisebb kiadványok. Ugyanakkor kettős szorításban kellett élnie, mert a román kormány nem nézte jó szemmel az ilyen jellegű tevékenységet, de a magyar kormány egyes képviselőivel szemben is ellenállást kellett kifejtenie.

A könyv skálája rendkívűl széles – mutatott rá Gálfalvi Zsolt, hiszen a román-magyar kapcsolatok alakulásától a diplomaták hétköznapi életéig sok mindent felölel. A kötet címét, amivel Gálfalvi nem volt megelégedve, egy sajátságos 1988-as Ceaușescuval való találkozás adta, amikor az akkori magyar államfővel, Grósz Károllyal kellett egy magas szintű találkozást előkészítenie. A diktátor magához hívatta a diplomatát, hogy négyszemközt beszéljen vele. Nem volt kellemes élmény, ma sem szívesen emlékszik erre – tette hozzá Hodicska.

A könyvbemutató második felében Nagy Miklós Kund, a Bernády Ház házigazdája faggatta a szerzőt a kötetben olvasható érdekességekről, olyan történetekről, amelyekről az olvasó annak idején csak a hivatalos verzióról tudott, államközi találkozókról, protokollumokról, fogadásokról, diplomáciai bravúrokról. 

Például, amikor a Debrecen – Nagyvárad határmenti találkozóra sor került Kádár János és  Nicolae Ceaușescu között 1977-ben, a magyar diplomácia nem ismerte azt a román szokást, miszerint az érkező vendéget kenyérrel és sóval fogadják. Kádár felé nyújtották a kenyeret, hogy törjön belőle, ő megfogta az egészet, a háta mögötti biztonsági ember is készült már, hogy átvegye. Ekkor a mellette álló Hodicska annyit tudott mondani csupán: „Törni belőle, megsózni, megenni”. Azonban míg a románok belemártják a sóba, a magyarok a kezükkel sózzák meg a kenyeret. Ezt pedig már nem lehetett elmondani a magyar államfőnek, ami viszont a románokat lepte meg nagyon.