A Nőileg főszerkesztője: „hosszú távra tervezünk!”

Néhány napja kapható az újságárusoknál a Nőileg magazin. A színes, tetszetős kiadvány valami egészen mást tűzött zászlajára, mint magyarországi „rokonai”: célja az erdélyi értékeket felmutatni. A Nőileg magazin főszerkesztőjével, Zörgő Noémivel beszélgettünk.

Sok év után először van saját női magazinja az erdélyi magyar közösségnek. Miért tartottátok szükségesnek a Nőileg megjelentetését?

Ha nagyon röviden akarnék válaszolni, azt mondanám, azért, mert nem volt ilyen jellegű kiadvány Erdélyben. Hosszabban a történet: a jelenlegi marketingesünk, Jakab Ildikó egy reggel bement a Sebestyén Kinga (felelős kiadó) irodájába, és megkérdezte: „nem hozunk létre egy női magazint?” Én nem voltam ott, de azt mesélik, Kinga másnapig rágódott a kérdésen, majd egy nap múlva azt felelte: „de igen.” Ez december közepén volt, azután kezdtek el dolgozni a bejegyeztetésen, csapatépítésen. Nagyon motivált embereket vonhattak csak be, hisz az nyilvánvaló volt első perctől, hogy mindenkinek egy másik munkahely mellett kell majd dolgoznia.   

Ez így nagyon szépen hangzik, de mindketten tudjuk, hogy újságot indítani nem elsősorban az elhatározáson múlik: egy nyomtatott, színes, jó minőségű lapot kihozni hatalmas befektetés.

Amikor kezdett kiderülni Udvarhelyen, hogy mi készül, mi is meglepődtünk, hányan jelentkeztek, hogy támogatni akarnak minket! Sokan pénzzel, mások másfajta segítséggel.

Hány lapszám megjelenésére elég az összeg, ami így összegyűlt?

Hosszú távra tervezünk: már több helyre nyújtottunk be pályázatokat, és persze nagyon bízunk benne, hogy az eladott reklámfelületek is kihozzák a nyomdaköltség egy részét, ugyanakkor az eladásból is származik majd bevételünk.

Jól értem, hogy a szerkesztőség minden egyes tagja önkéntes munkát végez?

Igen: önkéntes és lelkes munkát. Senki nem kap egyelőre semmi honoráriumot. A lap eladási ára (10 lej – szerk. megj.) éppen csak az önköltséget fedezi. Nem tudom, meddig tarthat egy ekkora lelkesedés, de ahogy a csapatot elnézem, most mindenki csak azzal foglalkozik, hogy milyen legyen (és meglegyen) a következő szám is.

Hogy jutottatok ehhez a címhez, hogy Nőileg? Sokan furcsállják…

Nagyon sokat gondolkodtunk a címen. Egy sor lehetőséget eleve kizártunk, például azt, hogy „Erdélyi nők lapja”. Egy ilyen címmel elkerülhetetlenül a Nők Lapjára asszociáltak volna. Kizártunk minden női nevet és minden virágnevet. Másrészt meg fontos volt, hogy ha valaki bemegy egy újságárushoz és kér egy… - akkor az tárgyraggal is jól szóljon. Felmerült például a „Nőként” cím, de „Nőkéntet” kérni a lapárusnál – az nem hangzik sehogy. A Nőileg szóban benne van egy sajátos látásmód, sajátos értékek, és ahogy bizonyos dolgokhoz az ember nőként viszonyul: az nőileg való viszonyulás. Így maradt végül ez a cím.

Azt hiszem, nincs erdélyi magyar nő, aki ne ismerné a Nők Lapját. Lehet itt is kapni, már nem is érkezik késéssel, sokak számára ez jelenti azt a női magazint, ami a hozzánk legközelebb álló értékrendet képviseli. Mitől, miben lesz a Nőileg más?

Mi is nagyon szeretjük és olvassuk is a Nők Lapját, de tudatosan más folyóiratot akarunk. Nyilván vannak és lesznek átfedések a témák, rovatok szintjén, hisz két női magazinról beszélünk. De a témaválasztás és az a sajátos látásmód, ahogy a rovatfelelőseink és újságíróink közelítenek egy-egy témához, sajátosan erdélyivé teszi a Nőileg magazint. Van még egy fontos különbség: mi nem azokat a személyiségeket szeretnénk előtérbe helyezni, akiket a média celebbé tett ilyen-olyan sorozatok, valóságshow-k révén. Mi azt szeretnénk megmutatni, hogy Erdélyben kik az értékes emberek. Színészekre, írókra, költőkre, festőkre, dizájnerekre, anyákra, kolléganőkre, barátnőkre gondolok, de olyan bámulatraméltó jellemekre is, akik méltósággal küzdenek egy-egy súlyos problémával. Olyan emberekre, akik itt élnek közöttünk, felnézhetünk rájuk, de ha nincs felület, ahol megmutathatnánk őket, akkor soha nem fog tudni róluk a közösség. Azt hiszem, Erdélyben az átlagos médiafogyasztó többet tud arról, hogy Magyarországon mi történik ilyen téren, mint arról, hogy itt, a mi környezetünkben kik azok, akik értéket képviselnek.

A központi szerkesztőség Székelyudvarhelyen székel, de Erdély legtöbb nagyvárosában vannak munkatársaitok. Hogy folyik a szerkesztőségi munka?

Vannak rendes szerkesztőségi gyűlések, mint minden más lapnál, de a fizikai jelenlétet néha az on-line jelenlét helyettesíti. Én udvarhelyi vagyok, tehát hazamegyek. De nyilván Aradról, Kolozsvárról nem tud mindenki minden gyűlésre odautazni, ezért az udvarhelyi szerkesztőségben skype-on kapcsoljuk a többieket. Nagyon jól működik. Van egy zárt facebook-csoportunk is, ahol a mindennapi kérdéseket tárgyaljuk meg, segítséget kérünk és nyújtunk egymásnak.

Az első szám címlapjára becsúszott egy hiba, aztán erről többet beszéltek egyes erdélyi magyar médiamunkások, mint a lap tartalmáról összesen. Hogy tudjátok az ilyen hibákat a jövőben elkerülni?

Igen, sejtettük, hogy sokan rávetik magukat arra a hibára…Nagyon vártuk a múlt szerdát, mert akkor vehettük először kézbe a nyomdából frissen kikerült lapot. Izgatottan mentünk be reggel a szerkesztőségbe, én is. Amikor beléptem, azzal fogadtak, hogy baj van. Egy s hiányzik a címlapról. Pedig átment olvasószerkesztőn, tisztafejen. Mi is úgy jártunk, mint a szótár, amelynek a címlapjára nyomtatták: „Ebben a szótárban nincs egyetlen huba sem!” Egyszóval, nem örültünk neki…de ez egy lecke volt, hogy még többször át kell nézni, át kell bogarászni minden egyes betűt.

Komoly tudósítói hálózatotok van. Újságírók, fotóriporterek dolgoznak a Nőileg magazinnak Udvarhely mellett Kolozsvárról, Csíkszeredából, Sepsiszentgyörgyről, Aradról. Ez miért fontos tartalmi szempontból?

Sőt, bővíteni szeretnénk a hálózatot, temesvári, váradi, szatmári tudósítókat is keresünk! Minden régió tudósítói „szállítanak” legalább egy saját, helyi anyagot. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy minden erdélyi nő sajátjának érezze a lapot. Az egész hiteltelenné válna, ha például Udvarhelyről írnánk meg, hogy mit érdemes nézni a Kolozsvári Magyar Színházban, vagy Aradról mondanánk meg, hogy mi van Székelyföldön. A street-style (az utca divatja – szerk. megj.) rovathoz se találnánk könnyen bármelyik erdélyi településen alanyokat, ehhez nagyváros kell.

Mik az első benyomások a fogadtatásról?

Nyilván túl korai még felmérést készíteni, de a Nőileg facebook-oldalára kapott üzenetek egyértelműen pozitívak. Bátorítanak, gratulálnak, ötleteket adnak. Persze volt rosszindulatú fogadtatás is, azt a címlapról hiányzó s betűt például egyes kommentelők szétszedték. Nem bánjuk, nyitottan fogadunk minden építő jellegű hozzászólást. De nyilván mi is jobban örülünk az olyan kritikának, ami mögött érvelés és logika van. Ebből van kevesebb. Sajnos a mi közösségünk valahogy kulturálisan kódolva van arra, hogy az újdonságokban előbb a hibát keresse.

Az első lapszám első oldalán Farkas Boglárka portréja látható, belül egy nagy interjú is van vele. Hogy esett rá a választásotok?

Nyilvánvaló volt, hogy az első címlap-arcunk döntő fontosságú lesz. Olyan nőt kellett találnunk, akit ismernek Erdélyben, életútja, származása, értékei révén közel áll hozzánk. Farkas Boglárka olyan nő, akit nap mint nap látunk a  Hír TV esti híradójában, évekig a Duna tévé képernyőjéről ismertük, de azt például nem mindenki tudja róla, hogy kolozsvári és hogy nagyon kötődik érzelmileg Erdélyhez – nem a sztereotípiák Erdélyéhez, hanem az igazihoz.

Áruld el, ki lesz a következő lapszám címoldalán!

Nem árulhatom el…

Itt él Erdélyben? Sztár? Művész?

Ne faggass, mert úgysem árulom el. Jó, annyit elmondok, hogy valóban itt él Erdélyben, nagyon büszkék vagyunk rá, nagyon sok mindent tett, de valahogy elfeledkeztünk róla – vagy csak időszakosan mutatunk érdeklődést iránta.

A Nőileg magazint kilenc megyében lehet kapni 10 lejes egységáron a magyar lapokat forgalmazó újságárusoknál: Kolozs, Maros, Hargita, Kovászna, Brassó, Temes, Arad, Bihar, Szatmár.

 

Kapcsolódók

Kimaradt?