Április közepén két vendégelőadás is látható a nagyváradi Szigligeti Színház színpadán: a budapesti Nemzeti Színház április 10-én mutatja be a Vitéz lélek című előadását, míg 11-12-én az Antigonét játssza a debreceni színház bérletes előadásként.

Tamási Áron Vitéz lélek című előadását Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója rendezte, a Nemzeti társulatából többek között Trill Zsolt, Martinovics Dorina, Reviczky Gábor, Tenki Réka is látható a produkcióban, amelyre április 10-én, csütörtökön 19 órától kerül sor a nagyszínpadon.

E „komoly játék” műfaji megjelölésű színdarabnak az üzenete és egyben kérdése, hogy – Pilinszky szavaival élve – miként fogadja vissza „az ősi rend” a háború után hazatérőt. Tamásinak tehát nyilván nem egy édes-bús népszínmű megírása volt a célja, hanem a magyar néplélek igazi drámáját próbálta megfogalmazni, színpadon láttatni. A darabban ugyanis azt a (párbeszédekben megragadható) dinamizmust hozta játékba, mely az egy nyelvet beszélő közösségeket végső soron összetartja – ahogyan a múltban, úgy reményeink szerint a jövőben is.  

Jegyárak: az erkélyre 10 lej, a zsöllyébe 20 lej, az oldalpáholyokba 25 lej, a központi páholyokba 30 lej. A bérletesek kedvezményesen válthatnak jegyet (bérletük felmutatásával): a zsöllyébe 10, a páholyokba 20 lejért.

Szophoklész: Antigoné

A debreceni Csokonai Színház előadását az évad elején beharangozott Gyöngéd barbárok című előadás helyett, a nagyváradi és a debreceni színház közötti bérletes előadáscsere keretében láthatja a közönség. A bemutatóra április 11-én, pénteken 19 órától kerül sor, erre az előadásra a Szigligeti-bérletek érvényesek, míg másnap, 12-én, szombaton 17 órától a Papp Magda-bérlet használható fel.

Az előadást Anca Bradu rendezte, aki Nagyváradon néhány évaddal ezelőtt a Kasimir és Karoline, illetve a Kávéház című darabokat vitte színre. A debreceni színház produkciójában a Szigligeti Társulat két tagja is szerepet kapott: Kardos M. Róbert a Karvezető, Pál Hunor az egyik Őr szerepét alakítja.

A halottak eltemetése létfontosságú. Ez megkérdőjelezhetetlen. De mit kezdünk azzal az abszurd döntéssel, hogy tilos eltemetnünk a halottunkat? Mi történik akkor, ha a hatalom önkényesen úgy dönt, hogy mától ő az isten? Hogy parancsa szentebb a természet és az erkölcs törvényénél? Antigoné válasza egyértelmű: törvényesen vagy sem, a halottat el kell temetni. Még akkor is, ha az önkényuralom halálbüntetéssel válaszol e cselekedetre. Antigoné számára testvére eltemetése az isteni törvények természetszerű követését, a szeretetből fakadó kötelesség teljesítését jelenti. Kreón számára ennek megtagadása, a hajthatatlan ragaszkodás saját döntéséhez csupán erőfitogtatás. Azzal viszont nem számol, hogy az istenek megtorolják a sérelmeket, és áldozatokat követelnek. Mire meggondolná magát, megátalkodottsága halálba kergeti fiát és feleségét. Bukása elkerülhetetlen. Sőt szükségszerű, hiszen csak így állhat vissza az általa felbolygatott világrend.