Kós Károlyra és lányára, Koós Zsófiára emlékeztek csütörtök délután Marosvásárhelyen a Stúdió Színházban a Szépet álmodni, nagyot akarni című  rendezvénnyel. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Magyar Karának szervezésében kiállítás, beszélgetés, színházi előadás és filmvetítés várta a rendhagyó esemény résztvevőit.

Amikor a közbeszéd arról szól, hogy lehet-e élni Erdélyben, akkor az olyan lezárt életművek adnak választ, mint a Kós Károlyé, aki élete során két világháborút, határmódosításokat, rendszerváltásokat, kuláklistát élt át, halála előtt mégis arról beszélt, a legszebb élet volt, amit el tudott magának képzelni – nyitotta meg a rendezvényt Kós Anna.

Koós Zsófia színészi pályafutásáról Kötő József értekezett, bemutatva a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet jóvoltából kiállított Alma és fája – színházi metszéspontok című vándortárlatot. A színháztörténész rámutatott Kós Károlynak a színházművészetre gyakorolt hatására is: színpadi művek alkotója, a díszlettervező, a sajátos erdélyi magyar drámamodell és sajátos színjátszó stílus megteremtője volt.

A rendezvényen jelen volt Anthony Gall, az Ausztráliából ideszármazott kutató is, aki rövid előadást tartott Kós Károly indulásáról, azokról az adottságokról, amelyek Marosvásárhelyhez hasonlóan Kecskeméten is megvoltak a 20-ik század elején, egy olyan városépítő polgármester jóvoltából, aki a település fejlesztése mellett a művészetekre is nagy hangsúlyt fektetett. Kós Károly alapító tagja volt 1909-ben a kecskeméti művésztelepnek. Fiatalon, alig 26 évesen tudta, hogy közösségre van szükség egy művésztelep működtetéséhez, illetve azonos célokra. Életműve az egész világon példaértékű, munkásságát fontos lenne minél több nyelven bemutatni – hangsúlyozta Anthony Gall.

Az est további részében Kós Károly Budai Nagy Antal című színművéből adtak elő részleteket a Színművészeti Egyetem hallgatói Gáspárik Attila osztályvezető tanár rendezésében, majd Csibi László alkotását, a Kós Károly című portréfilmet tekintette meg a közönség.