Pongrácz Mária Orvos voltam Afrikában című könyvét mutatták be kedd este Marosvásárhelyen a Bernády Házban.

A marosvásárhelyi háziorvos négy év alatt háromszor volt Afrikában. Kongóban, a Közép-Afrikai Köztársaságban és Elefántcsonparton gyógyított, elsősorban gyerekeket. Élményeiről naplót vezetett, mint mondta, nem azzal a céllal, hogy később könyvet írjon belőle, hanem, hogy feljegyezze a látottakat, orvosi megfigyeléseit, tapasztalatát. A könyvírás ötlete itthon született meg, barátai, ismerősei biztatására vágott bele és írta meg élményeit.

Nagyon szomorú, de végkicsengésében vidám könyv – mondta a könyv szerzőjével beszélgető Bodolai Gyöngyi újságíró, aki arról faggatta Pongrácz Máriát, mi vette rá arra, hogy Afrikába utazzon, melyek voltak azok a tapasztalatai, amelyekre egyáltalán nem számított, hogyan tudott szembenézni a nyomorral, a betegségekkel, a nélkülözéssel.

„Ha kimondom, hogy Afrika, érzések fognak el, élmények jönnek elő. Például Kongóról a kéksisakosok, a nagyon sok beteg kisgyerek, a nagyon kegyetlen katonák jutnak eszembe. A Közép-Afrikai Köztársaságról az, hogy azt hittem: belehalok. Nagyon elszigetelt, nagyon sivár, nagyon félelmetes. Elefántcsontpart az előbbi kettőnek épp az ellenkezője volt, de az is háború sújtotta ország" – foglalta össze röviden a szerző.

Az orvos az afrikai misszióra 2008-ban, egy magánéleti tragédiát követően vállalkozott, miután úgy érezte, hogy egy világ dőlt össze benne, hogy valami olyasmire van szüksége, ami fizikailag is, szellemileg és lelkileg is teljes embert kíván. „Egy kicsit az itthoni orvoslásba vetett hitem is megingott, tartottam a kiégéstől is" – mondta.

A félelem nem létezett a szerző számára, hiszen addig Afrikát csak az útikönyvekből, útleírásokból ismerte. Mindhárom ország háborús környezet, életveszélyes, nincs közbiztonság, nincsenek gyógyszerek, magas a gyerekhalandóság, ha tudta volna, milyen is igazából, talán nem vállakozik rá – tette hozzá.

„Szomorú dolgokat írok le és mégis színes ez a könyv, mert ilyen Afrika, ilyen színes, ilyen fényes, még a nagy szegénység ellenére is" – ecsetelte az orvos, aki kitért arra is, amit ő kapott Afrikától: kikristályosodott számára, hogy mi az, ami igazán fontos, és miért nem szabad idegeskedni. A fontossági sorrend változott meg az életében, akárcsak az értékrendszere: a tompa, fénytelen értékeket is észreveszi. Ezen kívül nőtt az önbecsülése, hisz meg tudta valósítani azt, amire vállalkozott.

Hogy mit nyert Afrika a marosvásárhelyi orvos munkája által? „A beteg gyereket a lábánál fogva hozták, mint egy csirkét, és letették az asztalra, vagy a földre. Én megsimogattam őket, babusgattam – ezen csodálkoztak. Ha két-három ember megváltoztatja viselkedését a gyerekek iránt, ha érték lesz számukra a gyermek, akkor már hagytam ott valamit" – mondta Pongrácz Mária.