Egy ország felosztása, csakúgy mint egy házasság felbontása, nagy vállalkozás - írta a The Art Newspaper című lap internetes kiadásában megjelent cikkében David J. Black, a The Sunday Times Scotland művészeti és építészeti kérdésekkel foglalkozó korábbi tudósítója, több könyv szerzője, aki struccpolitikának nevezte a műkincsállomány sorsával kapcsolatos jelenlegi gondolkodást. A brit kormány szerint feleslegesek az előzetes tárgyalások és állásfoglalások, a felmérések úgyis azt mutatják, hogy a skótok nem szakadnak el.

A British Museum igazgatója, Neil MacGregor tavaly júniusban egy sajtóértekezleten azt mondta, „majd akkor megyünk át a hídon, ha odaértünk". Az üggyel kapcsolatban ugyanakkor utalt egy lehetséges fenyegetésre, amely szerinte a 250 éves intézmény létét veszélyeztetné. A Tate Britain MacGregorhoz hasonlóan glasgow-i születésű igazgatója, Penelope Curtis kollegája félelmeit osztva említést tett arról, hogy az intézmény nevéből talán törölni kell a Britain szót és meg kell változtatni gyűjtőpolitikáját.

A gondot az jelenti, hogy a múzeumokban őrzött műkincseknek nem Anglia a tulajdonosa. A kulcs az elnevezésben rejlik - vélik többen. A British Museum állományát és magát az épületet is például egy olyan alap felügyeli, amely a brit nép nevében látja el feladatait. Márpedig a brit nép 8,5 százaléka skót.

A British Librarytől eltérően sem a British Museum, sem a Tate Britain nem rendelkezik skóciai fiókintézménnyel. Az 1851-es világkiállítás bevételeiből alapított Victoria és Albert Múzeum állíthatja, hogy mivel a Skót Nemzeti Múzeumot ugyanabból a forrásból hívták életre, a London South Kensington nevű részében álló intézmény gyűjteményét nem kell felszabdalni. A Trafalgar téren álló Nemzeti Galéria esetében egyértelmű, hogy Edinburghban van megfelelője, a Royal Collection pedig a brit uralkodó skóciai rezidenciája, a Holyrood-palota mellett rendelkezik társintézménnyel a Queen's Gallery révén.

Az elszakadás valószínűtlen esetén a vita mindazonáltal elkerülhetetlen lenne például a régi mesterek - mások mellett Michelangelo, Leonardo és Verrocchio - műveinek híres 1400 darabos gyűjteményéről, amelyre a British Museum John Malcolm of Poltalloch skót klánvezértől tett szert 1895-ben. Az intézmény e kollekció révén egyik napról a másikra a Louvre vetélytársává avanzsált. Minden bizonnyal kérdésessé válna William Blake Tate által őrzött rajzainak sorsa is, ezek ugyanis szintén Skóciából kerültek Londonba.

A szigetországban nemcsak délen, hanem északon is sokakat aggaszt az esetleges elszakadás műkincsek sorsára való hatása: a skóciai kiállítóhelyekhez és a helyi műgyűjtőkhöz közel álló források szerint az igenek többsége esetén jócskán megnőne a lehetősége annak, hogy több évszázados értékes műveket a Skóciai Nemzeti Galéria helyett Londonnak adnának kölcsön (vagy el) birtokosaik, ha a független Skócia adórendszere a híreknek megfelelően célba venné a gazdagokat.

A brit törvények értelmében a fontos gyűjtők és a történelmi épületek tulajdonosai jelentős előnyöket élveznek - például az örökösödési adó tekintetében. A kedvezmények azokra a vagyontárgyakra vonatkoznak, amelyeket a nemzet számára jelentősnek ítéltek, hozzáférhetők a nagyközönség előtt és az Egyesült Királyság területén őrzik.

A 250 skóciai kastély és egyéb történelmi épület birtokosait tömörítő Historic Houses Association nevű szervezet tavaly szeptemberben - mielőtt Alex Salmond skót miniszterelnök Scotland's Future címmel novemberben közzétette a független Skócia 667 oldalas fehér könyvét - tájékoztatást kért az örökösödési adó alóli kivételek jövőjéről. Figyelmeztetett arra, hogy a kedvezmények nélkül a tulajdonosoknak akár a javak értékének 80 százalékát is meg kellene fizetniük adóként, ami majdnem biztosan eladásra sarkallná őket.

Az örökösödési adóval kapcsolatban az SNP kijelentette, mindaddig fenntartaná a jelenlegi szabályozást, amíg nem nyílna lehetősége felülvizsgálni azt. Ez azonban minden bizonnyal nem nyugtatta meg Sutherland hercegét - akinek 28 festménye, köztük Raffaello, Tiziano, Poussin és Rembrandt művei vannak hosszú távon kölcsönben a Skót Nemzeti Galériában -, mint ahogy Buccleuch hercegét sem. Ő 2009-ben adta kölcsön Leonardo egy 1501-es Madonna-festményét az edinburghi intézménynek.