A Ligeti Ernőtől kölcsönzött regénycím adja a nevét a Súly alatt a pálma emlékkonferenciának, amely a kolozsvári születésű író mellett Karácsony Benővel foglalkozik a holokauszt hetvenedik évfordulója lakalmából. A szerdán lezajlott kolozsvári konferencián irodalomtörténészek és kortárs írók igyekeztek sokszínű, de jól átlátható képet adni a két íróról.

Ami közös Ligeti Ernőben és Karácsony Benőben, az zsidó származásuk – bár ebben a tekintetben másként viszonyultak identitásukhoz –, és közös sorsuk: előbbi 1945-ben, utóbbi egy évvel korábban vált a náci ideológia áldozatává.

A hetven évvel ezelőtti tragédiasorozat feldolgozásában előbb jár az erdélyi magyar értelmiség a magyarországi közéletnél, az anyaországban dúló vitáknak köszönhetően – ezt Füzes Oszkár, a Magyar Külügyminisztérium Kulturális és Tudománydiplomáciai Főosztályának vezetője mondta el köszöntőbeszédében, hozzátéve, ez a konferencia egyfajta iránymutató, kiindulópont lehet ebben a tekintetben.

Füzes arról is beszélt, a magyar kormány magára vállalta a teljes szembenézést, a hét évtizeddel ezelőtt álló állam, a katonai szervezetek, a társadalom mulasztását, bűneit elismerve. Véleménye szerint a két Orbán-kormány többet tett ezen a területen, mint az elmúlt két évtizedben uralkodó kormányok, mégsem ítélik meg az erőfeszítéseit egyértelműen pozitívan, a politikai palettán megjelenő antiszemitizmus miatt. Kifejtette, ez a jelenség nem jelzi a társadalomban erősödő antiszemitizmust, de ennek bizonyítása rájuk vár.

A későbbiekben elhangzó előadása elején Pomogáts Béla irodalomtörténész vitába szállt Füzes kijelentéseivel, javaslatot téve egy olyan szabad vita megszervezésére, amelynek Kolozsvár adhatna otthont, és amelynek keretén belül megvitathatnák a náci korszakban regnáló magyar állam felelősségét. Szavai alapján ugyanis nem egyértelmű számára a Füzes által említett teljes szembenézés, a német megszállás emlékművének terve is egyfajta „felelősségelhárító mechanizmusra” utal, mondta.

A konferencia első szakaszában Kántor Lajos irodalomtörténész vázolta fel és hasonlította össze Ligeti Ernő és Karácsony Benő életútját és irodalmi munkásságát. Kihangsúlyozta, a két író egy nemzedék tagja volt, életútjuk azonban két irányba haladt, végül mégis hasonló módon ért véget. Pályájuk kezdetén Ligeti bekerült a köztudatba, Karácsony Benő azonban nem kapta meg a figyelmet, Tavaszi ballada című novelláskötetével nem tudott kilépni az ismeretlenségből.  1934-től kezdték hívni a Helikon találkozóira, a továbbiakban az Erdélyi Szépmíves Céh jelentette meg regényeit, amelynek alapításában Ligeti Ernő is részt vett.

Pomogáts Béla előadásában Karácsony Benő identitásáról elmondta, míg sokan a teljes asszimilációt választották, mások a teljes disszimilációt, ő maga középen állt ebben a kérdésben, és - felvállalva zsidó származását - magyar írónak vallotta magát. Karácsonyról mint magánemberről elmondta, kedvetlen és magányos lélek volt, legalábbis nehezen oldódott fel társaságban – ez némileg változott a későbbiekben, miután az erdélyi magyar irodalom megbecsült tagjává vált.