Octav Calleya és a marosvásárhelyi Filharmónia Sepsiszentgyörgyön
Először szerepel a sepsiszentgyörgyi hangverseny-évadban a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia, amely péntek este tart rendkívüli szimfonikus koncertet a háromszéki városban. Az est karmestere a Spanyolországban élő, román származású Octav Calleya, a nemzetközi karmesteriskola egyik legkiemelkedőbb képviselője.
Szólisták Nagy Kálmán (hegedű), György Róbert (nagybőgő). Műsoron W. A. Mozart: Zenei tréfa, G. Bottesini: Gran Duo Concertante hegedűre, nagybőgőre és zenekarra, L. van Beethoven: 7., Á dúr szimfónia, op. 92. A rendkívüli hangversenyre február 21-én, pénteken 19 órától kerül sor a Tamási Áron Színház nagytermében. A koncert a 2013/2014-es hangverseny-évad része, de szabadárusításban is lehet jegyet vásárolni, akár elővételben is a Városi Kulturális Szervezőirodában. A jegyek ára felnőtteknek 25 lej, diákok és nyugdíjasok kedvezményben részesülnek, ők 12 lejes áron vásárolhatnak belépőt.
OCTAV CALLEYA a bukaresti Konzervatóriumban tanult, majd elvégezte a bécsi Zeneakadémiát is. Híres tanára, Swarowsky úgy beszélt róla, mint „kortársai közt egyik az egyik legjobb karmester”. S. Celibidache illetve F. Ferrara mesterkurzusain vett részt. Számos nemzetközi díjat nyert. Spanyolországi letelepedése előtt rövid ideig a Marosvásárhelyi Filharmónia Szimfonikus Zenekarának karmestere volt. Vendégkarmesterként szinte az egész világon vezényelt. Jelenleg a malagai Konzervatóriumban tanít zenekari vezénylést.
NAGY KÁLMÁN 1984-ben Marosvásárhelyen született. Hegedűtanulmányait Oláh Mária és Bartha Lajos tanárok vezetésével szülővárosában kezdte, a kolozsvári Zeneakadémián Dorina Mangra osztályában, majd magiszteri képzésen Valeriu Maior irányításával szerzett oklevelet. 2003-tól a Kolozsvári Állami Filharmónia hegedűse, valamint a kolozsvári „Classica” zenekar koncertmestere, továbbá a Székelyföldi Filharmónia, a Camerata Romanica és a Noua Transilvania kamarazenekarok, illetve 2012-től a London Bucharest Fesztivál Zenekar és a budapesti Dohnányi zenekar tagja. Jelenleg a Nagyváradi Állami Filharmónia koncertmestere. Szólistaként fellépett a marosvásárhelyi, nagyváradi, szatmárnémeti, székelyudvarhelyi filharmóniákkal valamint a Camerata Romanica kamarazenekarral.
GYÖRGY RÓBERT 1975-ben Gyergyószentmiklóson született. Egyetemi képesítését a kolozsvári Zeneakadémián szerezte, nagybőgőt Moga Liviu és Major Ferenc, éneket pedig Valeriu Sorescu és Szilágyi Ferenc tanároktól tanult, ugyanakkor Svájcban a zürichi Hochschule für Musik und Theater-ben is hangszeres előadóművészi diplomát szerzett. Több megmérettetés díjazottja, egyetemista kora óta több zenei intézményben tevékenykedett, így a kolozsvári Magyar Operában, a marosvásárhelyi és kolozsvári Filharmóniáknál (Kolozsváron jelenleg a nagybőgő szólam vezetője), Svájcban a San Gallen-i Szimfonikus Zenekarban, a London Bukarest Fesztiválzenekarban. Énekesként hetvennél több fellépése volt különböző vokál-szímfonikus alkotásokban. Tapasztalatát tanárként is próbálja továbbadni a kolozsvári Zeneakadémián.
A műsorról:
Wolfgang Amadeus Mozart 1787-ben két hegedűre, brácsára, nagybőgőre és két kürtre írt Zenei tréfa című négytételes alkotása a rossz zenészek, tehetségtelen zeneszerzők és ügyetlen hangszerjátékosok kigúnyolása. A bemutatott főtémát az ambiciózus szerző "nem tudja" továbbfejleszteni; az összhangzattan szabályai ellen több ízben "vét", a pedig finálé zseniálisan megkomponált zűrzavarba torkol. A művet feltételezhetően zenekari előadásra szánta, amelyet a nagyobb hatás kedvéért megfelelő komikus készséggel rendelkező „karmester” is irányíthat.
A lombardiai muzsikuscsaládban született Giovanni Bottesini (1821-1889) a nagybőgő Paganinije. Előadásaival hangszerének történetében új fejezetet nyitott, bebizonyítva, hogy szólódarabok, sőt versenyműveket előadására is alkalmas. A hegedűre és nagybőgőre írott Grand duo concertante című alkotásában mindkét szólóhangszernek hasonlóan nehéz futamokat kell megszólaltatni. Az 1851-es londoni hangversenyre azonban a Paganini-tanítvány, Camillo Sivori kedvéért a mű hegedű-nagybőgő átirata is elkészült.
Beethoven 1812 tavaszán fejezte be, és a következő év decemberében mutatta be a közönségnek VII. szimfóniáját. A tánc apoteózisának nevezik ezt a művét, és ha a tánc mibenlétét elsősorban a ritmusban véljük megtalálni, úgy ez az elnevezés találó. A VII. Szimfónia valóban ritmusával vésődik bele a hallgató tudatába, és egyes tételeinek is sajátos ritmikája adja egyéni arcélét. Témáját népi mélosz ihlette, részben ír, részben orosz népdalemlékeket olvasztott egybe, hogy létrehozza a ritmusnak és dallamnak ezt a páratlan hatású képletét.