Fotókkal illusztrált nekrológgal búcsúztatta vasárnap a New York Times Jacsó Miklóst. A rangos amerikai napilap méltatása szerint a 92 évesen elhunyt rendező „nemzete történetének epizódjait arra használta fel, hogy a kritikusok által magasztalt példabeszédeket készítsen a háborúról és az elnyomásról”. A szerző, Bruce Weber felidézte, hogy Jancsó több mint 50 éven át volt filmkészítő, s karrierjének korai szakaszában tett szert nemzetközi elismertségre filmjeinek különleges stílusával és tartalmával.

„Hosszú felvételeiről és bonyolult kameramozgatásáról vált ismertté, amelyek gyönyörű, de hűvös és távolságtartó vizuális hatásokat eredményeztek, ezek az erőszakos vagy megalázó elnyomásról szóló jeleneteket különösen dermesztővé tették" – szól a nekrológ.

A cikk kitért arra, hogy az 1965-ben elkészült Szegénylegényekben sokan a Szovjetunió elleni 1956-os magyar felkelés kommentárját látták, ugyanakkor idézte Jancsó egy 2003-ban a Kinoeye-nak adott interjúját, amelyben a rendező cáfolta, hogy a film témája '56 lett volna.

„Ez a film arról szól, hogy vannak emberek, akik szabadok akarnak lenni, és vannak olyan emberek, akik elnyomják őket. Az elnyomók mindig ugyanazokat a módszereket alkalmazzák. Az olyan helyeken, ahol nincs szabadság – Törökországban, Iránban, Kínában – ez egy nagyon egyszerű egyenlet" – mondta.

A nekrológ megemlíti egyebek között, hogy Jancsó a Még kér a nép című, mindössze 27 snittből álló filmjében, amellyel Cannes-ban 1972-ben elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat, „buja szépséggel, szinte érzéki balettként" mutatja be a 19. századi parasztfelkelést. Rámutatott, hogy a rendező filmjeiben sohasem szégyellte bemutatni a női meztelenséget. (A cikket a rendező portréja mellett a Még kér a nép egyik jelenete illusztrálja.)

A hatalmas életműből a lap a Csillagosok, katonák (1967) című filmről tett még említetést, és idézte saját kritikusát, Roger Greenspunt, aki szerint Jancsó a filmjeit nem annyira rendezte, mint koreografálta. A New York Times megemlítette azt is, hogy az elhunyt alkotó dokumentaristából vált játékfilm-rendezővé.

„Minden filmhíradó, amit készítettünk, amúgy is fikció volt. Ezek hazugok voltak, és én tudtam, hogy hazudtak. De a játékfilmek stílusában készültek, ahol mindent színre kellett vinni és meg kellett rendezni. Az ember szíve szakadt meg, hogy ezt így kellett csinálni, mert nagyon hazug volt” – mondta a New York-i újság szerint Jancsó.

A cikk megemlékezett arról is, hogy Jancsó Miklós Cannes-ban 1979-ben, Velencében 1990-ben, a Budapest Filmfesztiválon pedig 1994-ben életműdíjat kapott. A lap a gyászolók között megemlítette a rendező harmadik felségét, Csákány Zsuzsát, valamint négy gyermekét.

A magyar Emberi Erőforrások Minisztériuma hétfőn bejelentette: saját halottjának tekinti a pénteken elhunyt Jancsó Miklóst. A  Balázs Béla-díjas, kétszeres Kossuth-díjas alkotó, kiváló művész temetéséről a tárca az elhunyt családjával közösen gondoskodik.

Jancsó Miklós Vácon született. A székesfehérvári cisztercita gimnázium elvégzése után jogot hallgatott, 1944-ben szerzett diplomát. 1946-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakán tanult, ahol 1951-ben diplomázott.

 Első önálló játékfilmje az 1958-ban készített A harangok Rómába mentek. Ezt követte az Oldás és kötés, az Így jöttem, majd az 1965-ban Cannes-ban is bemutatott Szegénylegények. A magyar történelem különböző időszakait dolgozza fel az Égi bárány, a Csend és kiáltás, valamint a Fényes szelek című alkotásában. 1972-ben Még kér a nép című filmje a Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte a legjobb rendezés díját, ugyanott 1979-ben életműdíjjal is elismerték. A magyar jelenre reflektáló alkotói korszakában készítette el a Szörnyek évadját, a Jézus Krisztus horoszkópját és a Kék Duna keringőt. Utolsó játékfilmjét, az Oda az igazságot a 2010-es filmszemlén mutatták be - áll a dokumentumban.

 Jancsó Miklós művészetét több rangos díjjal is jutalmazták: 1966-ban elnyerte a Balázs Béla-díjat, kétszer kapott Kossuth-díjat (1973, 2006), 1970-ben érdemes, 1980-ban kiváló művész lett, több rangos fesztivál - Cannes, Velence, Split - életműdíjasa, a Magyar Mozgókép Mestere, Budapest díszpolgára. 2012-ben Jubileumi Prima Primissima Díjat vehetett át.