Gáspárik Attila vendégszerepel Kézdivásárhelyen
A kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Házban vendégszerepel Gáspárik Attila színész önálló Szilágyi Domokos-estjével, a Kényszerleszállás című produkcióval. Az előadás „egy kísérlet arra, hogy egy versműsort korszerű módon, zenével és képekkel a színpadra vigyünk. Használjuk a zene és a film eszközeit, és próbára tesszük Szilágyi Domokos költészetét is” – vallja maga az előadó, aki február 14-én a Vigadó Művelődési Ház nagytermében adja elő a produkciót. Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója az előadás kapcsán beszélt életéről, a színészetről.
Karrierje során számos művészi tevékenységben vett részt, jelenleg a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója. Kamaszként biztosan Önben is feltevődött a kérdés, hogy mi szeretne lenni, „ha nagy lesz”? Tudatosan készült erre a pályára?
Még az utolsó líceumi év elején matematika tanár, vagy erdészmérnök szerettem volna lenni. Valamikor az érettségi előtt, egy vasárnap délelőtt rájöttem, hogy én évek óta csak a színpadon érzem jól magam. Az iskolában és mellette rengeteg előadást szerveztünk, játszottunk. Akkoriban szülővárosom, Nagyvárad színháza remek formában volt. Természetesen nem tudtam, mi van Marosvásárhelyen, hogy több mint húszan leszünk egy helyre. Igazából akkor, tizennyolc évesen jártam először Erdélyben. Az igazgatóság? Hát az jött. Színészként éreztem, hogy lassan-lassan elfáradtam, szakítani akartam a kabaréval is, mindennel és úgy éreztem, hogy tudok segíteni a kollégáimon.
Amellett, hogy a színházban dolgozik vezérigazgatóként és színészként is, vállal filmszereplést is, tanít az egyetemen, műsort vezet az Erdélyi Magyar Televíziónál – hogyan kapcsolódik össze mindez?
Önkéntes munkát végzek az ETV-nél. Mindenféle honorárium nélkül dolgozom, hetente pár órát. Szeretek tévézni, sok tapasztalatom van a tévézés terén, a bukaresti Magyar Adásnál is dolgoztam, majd a Dunánál is. Ugyanakkor úgy vélem, nagyon fontos, hogy az erdélyieknek legyen egy olyan csatornájuk, amelyen erdélyiek készítenek műsorokat erdélyieknek.
Számos darabban játszott már, sok szerepben bizonyíthatott. Mégis, van olyan karakter, akit szívesen megformálna?
Természetesen vannak vágyaim még, de az igazgató igazgasson! Neki az a dolga, hogy jó minőségű előadásokra nagyszámú közönséget hozzon, hogy a magyar drámairodalmat gyarapítsa, hogy színészeket menedzseljen. A bennem élő színész meg várjon.
Kényszerleszállás című verses előadásával érkezik Kézdivásárhelyre. Hogyan született az előadás ötlete és mit láthatunk a színpadon?
Méltatlanul elbántak színpadjaink a verssel. 1989 után nagyon kevesen próbáltak verseket színpadra vinni. Igazából ez az előadás egy kísérlet arra, hogy egy versműsort korszerű módon a színpadra vigyünk: zenével, képekkel. Használjuk a zene és a film eszközeit, és próbára tesszük Szilágyi Domokos költészetét is. Marosvásárhelyen zsúfolt házzal játsszuk, nagyon kíváncsi vagyok, hogy Háromszéken mennyire lesz befogadó a közönség. Nagyon várom a találkozást.