Újabb esszékötettel, A lélek trolijával jelentkezett Demény Péter, amelyet Szabó Réka színikritikussal és Balázs Imre Józseffel, a Korunk főszerkesztő-helyettesével mutatott be hétfő este, Kolozsváron.

Ebben a műfajban legutóbb tíz évvel ezelőtt jelent meg könyve, szintén a Korunk és a Komp-Press Kiadó gondozásában, és ahogy arra Balázs Imre József felhívta a figyelmet, némi átfedésekre bukkanhatunk a két kötet között. Karácsony Benővel és Szilágyi Istvánnal ugyanis már akkor is foglalkozott, Király László neve pedig csak azért maradt ki a kötetből, mert túlságosan hosszú volt, a szerkesztői kéz pedig kihúzta a tartalomjegyzékből.

Demény elmondta, Szilágyit kemény embernek képzeli el, Karácsonyt pedig, mint a regényei főszereplőjeként ismert Felméri Kázmért: huncutnak. A könyvben írt egyébként Szabó Magdától és Kézdi Imolától Robert de Niróig, Kós Károlytól és Benczédi Sándortól Deák Ferencig. Ahogy vallja, „mindig őket kerestem, és magamat találtam meg; mindig magamat kerestem, és őket találtam meg.”

Írói működéséről úgy vallott: az életének furcsasága, hogy van, amit nem tudna megfogalmazni, csak „bekerül az ujjbegyébe”, onnan pedig a billentyűzetre. Amikor a nemrég bemutatott Bolero című előadását „tették-vették”, érezte, hogy biztosan többet tud a színházról, de ha meg kellene ezt fogalmaznia, nem tudná. Vannak, akik tudományosan el tudják mondani az élet legegyszerűbb fordulatait: néhány évvel ezelőtt kapott egy kutyát, egy ismerőse pedig azt mondta, „az nagyon jó, mert a kutya szocializációs tényező” – ő azonban nem képes ilyesmire.

Arra a kérdésre, hogy közvetítőként értékeli-e magát a román és a magyar kultúra között, azt válaszolta, „ha úgy vesszük, igen, és iszom is a levét ennek, mert a nagy magyarok szidnak, hogy én milyen rohadt hazaáruló vagyok, a nagy románok pedig azt írják, hogy menjél te vissza… nyerged alá, mit keresel te itten a román köztérben… bakker!”