Öntől is kérdezte már román ismerőse, hogy miféle nép az a székely? És hogy ki az a rigójancsi? És hogy ugye a magyarok igazából hunok? Nos, a népünk és kultúránk iránt érdeklődő románajkúaknak készült az a hiánypótló kötet, amelyet szerdán mutattak be Kolozsváron, a magyar Főkonzulátuson: a Magyar-román kulturális szótár (Dicționar cultural maghiar-român).

A kötet (amelyet az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége adott ki a Szabó T. Attila Nyelvtudományi Intézet közreműködésével), azoknak a sokszor hallott magyar szavaknak, magyar kötődésű jelenségeknek a megértésében segít, amelyekkel román honfitársaink nap mint nap találkoznak a többnyelvű erdélyi közegben.

Gyakorlatias elveket követő, kiegyensúlyozott könyvnek nevezte a kiadványt Magdó János főkonzul, a kolozsvári könyvbemutató házigazdája. „Kíváncsi vagyok, hány román honfitársunk tudja, kiről nevezték el az Ady Endre, Kossuth Lajos, Mikó Imre utcákat? Ebből a könyvből ezt is meg lehet tudni, mint ahogy a Házsongárd vagy a Bánffy palota kultúrtörténeti jelentőségéről, de Kőműves Kelemen és Meșterul Manole közötti párhuzamról is eligazít” – mondta a főkonzul.

Kötő József színháztörténész, a kötet egyik szerzője Konrád Györgyöt idézte, aki szerint két nép megbékélése csak egymás kultúrájának megismerése révén történhet meg. „Ezt a feladatot a politikum nem tudja ellátni”, mondta Kötő, „az igazi megbékélés alulról szerveződő folyamat, civil mozgalom eredményeként valósulhat csak meg.” Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület főtanácsosa szerint a Magyar-román kulturális szótár jó kiindulópontja lehet egy civil mozgalomnak, amely a két „együttélésre ítélt” nép kölcsönös megismerését tűzi ki célul.

Kötő felolvasta a Gyulafehérvári Határozatnak azt a passzusát is, amely pontosan leszögezi a kultúránk fennmaradását, kreatív kibontakozását szavatoló  önkormányzati feltételeket. „A magyar közösségnek önrendelkezésre van szüksége ahhoz, hogy fennmaradjon és meg tudja őrizni értékeit” – jelentette ki a zömében román hallgatóság előtt Kötő József, hozzátéve, hogy a transzilván szellem értelmében ennek a régiónak versenyképesnek kell maradnia, ehhez pedig az értékek megőrzésére van szükség.

A szótárat méltatta Lucian Nastasă történész is, aki bevallotta, a nyolcvanas évekig csak a „borviz” kifejezést ismerte, az „apă minerală” jóval később került a köztudatba. Most végre azt is megtudta a Magyar-román kulturális szótárnak köszönhetően, hogy mi a „borvíz” szó jelentése, de kíváncsian olvasta a régóta ismert, de eddig megfoghatatlan „boszorkány”, „sárkány” kifejezések magyarázatát is. „Naponta elmegyünk az Apáczai líceum mellett, ebből a könyvből azt is megtudhatjuk, hogy ki volt, akiről elnevezték ezt az iskolát” – tette hozzá az egyetemi tanár.

Péntek János, a kötet egyik szerkesztője „nem bátor, hanem normális” gesztusnak nevezte a szótár kiadását, amire már évtizedekkel ezelőtt szükség lett volna.

„Sokan teszik fel nekem a kérdést még akadémiai körökben is, hogy mit keresnek a magyarok Erdélyben, kik a székelyek, vagy mi a különbség maghiar és ungur között?” – mondta a Bölcsészkar professzora, felemlítve azt a, tavalyi érettségi után történt esetet, amikor egy frissen végzett fiatalember egy országos szórású televíziócsatorna híradójában azt nyilatkozta: életcélja, hogy eltűnjenek a magyarok Romániából. Az egyetlen mód, hogy elfogadtassuk magunkat, a kultúránk megismertetése a románokkal, foglalta össze Péntek János a tanulságot.

A kötet 358 magyar szócikket tartalmaz, zárójelben a román jelentéssel és a részletes, román nyelvű leírással. A fogalommagyarázatok az erdélyi magyar épített örökség, képzőművészet, színháztörténet, egyházak, iskolák, kulturális intézmények, történelmi események és személyiségek, irodalom, sport, gasztronómia, italok, néphagyományok, Nobel-díjas tudósok, magyar népcsoportok kategóriáiban nyújtanak eligazítást. A Dicționar cultural maghiar-român Benő Attila szerkesztő tervei szerint rövidesen  interneten is hozzáférhető lesz.