December  1-én,  vasárnap 19 órai kezdettel a Csíki Játékszín Hunyadi László Kamaratermében Várszegi Tibor két egyfelvonásosa látható. Másnap, december 2-án a Kolozsvári Állami Magyar Színház vendégjátékára kerül sor a Csíki Játékszín nagyszínpadán. A kolozsvári társulat Georg Büchner: Leonce és Léna című drámáját mutatja be Tompa Gábor rendezésében.

„Amit látunk, nem művészet: abból az időből való, amikor még művészet nem volt. Még nem különült el a mindennapi léttől, értelmezhetetlen volt, mert nem kellett értelmezni, nem előadták és befogadták, hanem következett, mint a lélegzet” – írta Rentz Mátyás a december első napján Csíkban vendégszereplő Várszegi Tibor produkciójáról.

 A bot 48 perces előadás, írta és előadja Várszegi Tibor, brácsán és bőgőn Mezei Szilárd kíséri.   „Ha a mezőn két kezeddel rátámaszkodsz a bot felső végére, eggyé válhatsz a mezővel. A karjaid a bot által a földet érik, lelked-szellemed találkozhat a földével: segít, hogy őseid-utódaid, múlt és jövő jussanak eszedbe. Nem cselekedsz, megállapodsz. Szemlélődsz a bot jelentette világközépen. Kurgán vagy, vagy Szentlélek-templom, az Atya teremtménye. Ez a bot világának a kezdete.

Ha a mezőn megragadod a bot alsó végét, irányt mutatsz, vagy lesújtasz, a jelennek pillanataiban cselekedsz. A karod a levegőbe lendül, akárki-akármi van körülötted, cselekedetedben mégis magad vagy. Megváltoztatod a világod, ember vagy: Krisztusarcú vagy Júdásképű. Ez a bot világának a vége” – így foglalható össze a művész eszközének szimbolikája.

Ezt követően A világosság világa című, 45 perces előadást láthatja a közönség.„Képzeld azt el, hogy a csillagok csak lyukak az égbolton, amelyeken keresztül a Mennyek Dicsősége feltárul a ragyogó Fény csóváiban!” – ez a művész mottója. (Esszénus Béke Evangélium, harmadik könyv, Az esszénus testvériség tekercsei)

Másnap, hétfőn 19 órától Georg Büchner: Leonce és Léna című darabját adja elő a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata, Tompa Gábor rendezésében. „Mind Leonce, mind Léna azért menekülnek el otthonról, hogy megszabaduljanak a mások által eltervezett esküvő elől. Mégis, óhatatlanul egymásba lesznek szerelmesek. A több mint nyolcvan apró államból álló Németország idején íródott Leonce és Léna a drámairodalom első, az emberi gondolkodás és beszéd széthúzásához vezető, elszemélytelenítő mechanizmusról szóló remake-je, olyan vígjáték, amelyben a szereplők eljátszanak és csintalan gyerekként megrongálják halálgép-játékszereiket, hogy megtalálhassák saját szabadságukat” – vallja a rendező a darabról.