Kós Károly mellszobrát leplezték le a kalotaszegi Sztánán vasárnap, a falu református temploma előtti téren. Az eseményen elöljárók, egyházi személyek szólaltak fel, művészek és magyarországi meghívottak szavaltak, énekeltek. A délelőtti istentiszteletet követően gyűlt össze a falu népe és a meghívottak a templom előtt, hogy a himnusz eléneklését követően Markó Béla és Papp Hunor lelkész leleplezzék a szobrot. Gergely Zoltán kolozsvári szobrászművész alkotása előtt hangzottak el a beszédek.

Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke arról beszélt, Kós Károly minden bizonnyal könnyebben érvényesülhetett volna Budapesten, a magyar fővárosban is nagy építésszé, íróvá, művésszé válhatott volna, ahogyan máshol is, de nem ugyanarról a Kós Károlyról beszélhetnénk, hogyha nem Erdélyben éli le az életét.

„Fölmerült, hogy mit is írjunk a talapzatra, nem kellene-e feltüntetni, hogy építész, író, grafikus volt Kós Károly – fogalmazott, – akkor is azt mondtam, ma is azt mondom: fontosak ezek a mesterségek, de legfontosabb mégis maga a művész, maga Kós Károly”. Markó kifejtette azt is, a Kiáltó Szó az erdélyi magyar közösség alkotmánya, ehhez kell igazodnia, más nemzetek is nyugodtan vallhatnák a magukénak a kiáltványban lefektetett alapokat.

Magdó János kolozsvári főkonzul úgy fogalmazott, Kós Károly épületeivel, műveivel, nevével mindenhol találkozunk, hiszen polihisztor volt, egy nemzetépítő. „Mindig azt csinálta, amire szükség volt, és mindig értett ahhoz, amit csinált”, fogalmazott.

Kántor Lajos irodalomtörténész Kós Károly írásaiból, leveleiből idézve bizonyította, az 1977-ben elhunyt polihisztor mindvégig meggyőződéseihez híven dolgozott, azt vallotta, a művészeknek, az értelmiségieknek saját népük szolgálatába kell állniuk. Anthony Gall építész Kós Károly ma is életképes intézményeire hívta fel a figyelmet, hiszen nem divatot követett a megalkotásukkor, hanem életfelfogását tükrözik vissza.

Nincs idő csodára várni, álmodozni, hanem cselekedni, építkezni, közösséget teremteni kell – ezt látta meg Kós Károly Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szerint, és éppen olyan korban, amely nehéz terheket rótt a magyarságra. A transzilván szellemiséget volt, ahonnan kibontakoztatni: „Az 1867-es kiegyezést követően már megfogalmazódott Bécs és Budapest központosító törekvései ellenében Erdély érdekeinek érvényesítése – ezt ma decentralizációnak mondanánk, mondta Kós Károly is a huszadik század elején –, és érezhető is volt ez az eszmeiség” – fogalmazott Kelemen.

Kós és kortársai munkája a politikus szerint később sorsdöntőnek bizonyult, nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az erdélyi magyarság nem az önfeladást, a menekülést, az asszimilációt választotta, örökségének ma is helye van.

Az ünnepi beszédeket követően az érdeklődők meglátogatták a Varjúvárat, és a kolozsvári műépítész-hallgatók fotókiállítását tekintették meg, amelyet Guttman Szabolcs építész mutatott be.