Az égiek szóltak bele a gyergyói Nemzetiségi Színházi Kollokvium szakmai délelőttjébe kedden: a színház megújulásáról szóló előadásra nem értek el azok, akik a Bucsin-tetőn át vezető utat választották, mert lehavazott. Így aztán egészen szűk körben folyt a beszélgetés arról Pál Attilával, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház menedzserével arról, hogyan és mikor kell egy társulatot megreformálni, mitől működik jól egy színház menedzsmentje és mire nem szabad sajnálni a pénzt.

Még előtte azonban a hétfő délután és este látott előadásokat boncolgatták az összegyűlt dramaturgok, színészek, kritikusok a Figura Stúdió Színház büféjében (amelynek egyébként igen beszédesen Your Living Room, vagyis A Te Nappali Szobád a neve).

A Nyikolaj Koljada által 1989-ben írt Murlin Murlo a felbomló Szovjetunió egy poros, sivár kisvárosába vezet, ahol majd’ mindenki a kombinátnál dolgozik, és az életérzés sajnos nagyon is ismerős bármely kelet-európai néző számára: az emberek mindennapjait a szegénység, az alkohol és az ingerszegény környezet okozta lelki-szellemi elsivatagosodás teszi nyomasztóvá. Ebben a kietlen világban senki nem maradhat sokáig sem tiszta lelkű, se normális. Az elmebaj egyénenként más és más formát ölt: van, aki agresszív, van, aki alkoholista, van, aki filmeket lát – és néha Istent is, amint éppen benéz az ablakon. Maga a főhős, az idealista önjelölt író, aki a Nagy Orosz Irodalomba szerelmes, egy negatív fejlődési utat jár be: a folyamatos bántalmazás (no meg a vodka) két hét alatt ugyanarra a szintre süllyeszti, ahol szomszédai állnak, vagy inkább lődörögnek.

A szakmai beszélgetésen kiderült: sokan úgy éreztük, hogy a házigazda társulat előadásában a kohó – maga Gyergyó. (A város egyébként a többi erdélyi magyarlakta városhoz képest tíz-tizenöt év lemaradást mutat: az utcák gödrösek, mintha ekével szántották volna fel az aszfaltot, az esti járókelőket kóbor kutyafalkák kísérik vészjóslón, a jobb sorsra érdemes Figura Stúdió Színház pedig öt másik intézménnyel osztozik a szocreál Művelődési Házon, holott a társulat is, a fesztivál is megérdemelne egy saját, korszerű épületet).

A Murlin Murlo gyergyói előadása talán éppen ezért a párhuzamért nem zárja ki a reményt a végkifejletből. A poszt-szovjet Marilyn Monroe - a világot gyermeki szemmel, de felnőtt nő testével megtapasztaló „Murlin Munro” - még egyszer, utoljára meglátja az Istent, de az is lehet, hogy akit ő Istennek lát, az valójában csak egy nagytata vagy egy utcai csavargó – lényeg, hogy a hősnő hisz benne. És boldogan megy vele, nem kérdezve, hogy ahova elindultak, az az élet-e vagy a halál.

Raymond Cousse Gyerekességek című monodrámája műfaji besorolását tekintve komédia, és valóban, a közönség végigkacarássza az előadást. Csakhogy: “Végig nevetünk” – mondta a szakmai beszélgetésen egyik hozzászóló – “és aztán hazamegyünk és szégyenkezünk, hogy mi nevetnivaló volt ezen a sok szörnyűségen.”

Az Aradi Kamaraszínház produkciójában Lung László Zsolt alakítja a felnőttek világát megérteni igyekvő gyereket majd kiskamaszt, aki ugyanúgy nem éri fel ésszel, miért nincs a kutyáknak lelkük (ha egyszer az embereknek van), mint ahogy azt sem, mit akar tőle a barátja nővére, vagy miért ne lenne szabad bizonyos szívességeket megtenni a felsős fiúknak a vécében. És nem érti azt a szót sem: meghalt. Elveszíti legjobb barátját, akit a szeme láttára eltemetnek, másnap pedig elkéreztetné játszani. A növekedés keserves tapasztalatain túl arról is szól a darab, mennyire kiszolgáltatottak és magányosak sokszor a gyermekek, a körülöttük tornyosuló, fejük fölött gondterhelten elnéző felnőttek világában.

Kedden a Bányavirág és a Bányavakság látható, mindkettő a Yorick Stúdió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház közös produkciójaként, Sebestyén Aba rendezésében. A szakma számára külön ínyencség, hogy a Bányavirágban Iván szerepét ezúttal maga a rendező alakítja. 

A Nemzetiségi Színházi Kollokvium teljes műsora itt tanulmányozható.