Vasárnap estig tart a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház által szervezett Nemzetiségi Színházi Kollokvium, amely idén a tizedik kiadásához érkezett. A gyergyói közönség hagyományosan színházkedvelő, a felhozatal változatos, az idő pedig "falakon belüli" tevékenységre sarkall (hat fok van és zimankó) - így minden adott, hogy napi két-három előadásra is megtöltse a házat a nagyérdemű.

A színházfesztiválok jól bevált gyakorlata szerint az elődásokat követő nap délelőttjén, tiszta fejjel beszéli meg a szakma, a társulat és az érdeklődők a produkciót, miután már "aludtak egyet" az élményekre. A vasárnap esti előadásokkal azonban ez sajnos nem jött össze, ugyanis a színészeknek közvetlenül fellépés után fel kellett kerekedniük. Így hétfő délelőtt nem tudtuk feltenni Bogdán Zsolt színésznek azt a kérdést, ami mindenkiben megfogalmazódott a tegnapi teljesítményét látva: "milyen érzés másfél órára ízig-vérig Dsida Jenővé változni, majd egy óra pihenő után átvedleni Molière-ré? 

A Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze ugyanis - Csutak Réka és Kovács Éva színésznőkkel közösen - megreformálta bennem a "költői est" fogalmát, aminek eddig a nevétől is ásítás fogott el. "Nyílt sebe vagyok a szíven szúrt világnak" című Dsida-műsorukban versekből, levelekből, jegyzetekből válogattak az alkotók. "Tegnap este óta kedvem lett Dsida-verseket olvasni. Ez eddig soha nem fordult elő velem" - vallotta be Hegyi Réka kritikus a beszélgetésen, amelyet Köllő Kata dramaturg moderált. Sokan egyetértettek vele abban, hogy a másfél órás (egészen pontosan egy órát és húsz percet tartó) Dsida-előadáson többet megtudtak az erdélyi költőről, mint sok óra kényszerű érettségianyag-biflázás során. 

"Számomra azért volt nagyon értékes ez az előadás a művészi játék magas színvonalán túlmenően, mert hozzásegít újragondolnunk, mi az igazi transzilvanizmus. Dsida, akit éteri költőnek tartottunk, kimondta, hogy nem lehet, de muszáj. Bármennyire elcsépelten hangzik, a talponmaradásunkat szolgálta ez a világszemlélet. A művészi teljesítmény mellett egy felkiáltójelet is kapunk ettől az előadástól" - vélekedett Kötő József színháztörténész. 

Bulgakov Képmutatók cselszövése című drámája volt második fogásként terítéken a szakma asztalán, az orosz író művét a Csíki Játékszín előadásában láthatta a gyergyói közönség, Bogdán Zsolt vendégszereplésével Molière szerepében. Hogyan kell hajbókolnia, kényszerűen alázatoskodnia egy művésznek, akit a mindenkori hatalom eltart és el is tipor? Hogyan manipulálják a "képmutatók" magát a királyt is, aki mindent megtesz, hogy őrizze a makulátlan erkölcsiség látszatát - még kedvenc zsenijét is megsemmisítve ezáltal? Mibe rokkant bele Molière: a magánéleti vagy az alkotói katasztrófába? 

Mondanom sem kell, hogy nem születnek végérvényes válaszok a Kollokvium egy-egy ilyen beszélgetésén, de üdítő élmény, hogy a sztálinista időkben (és azzal dacolva) megírt dráma milyen termékeny vitát tud szülni 2013-ban, Gyergyószentmiklóson és akárhol máshol. És ezzel Czegő Csongor színház- és fesztiváligazgató problémafelvetésére is (Meg lehet-e érteni a Képmutatók cselszövését a diktatúra megtapasztalása nélkül?) - megkaptuk a választ: igen.

Hétfőn délután 6-tól a házigazdák Murlin Murlo előadása van műsoron, majd az Aradi Kamaraszínház Gyerekességek című produkcióját lehet megtekinteni este 10-től. A Kollokvium teljes műsora itt tanulmányozható.