Rendőrségi becslések szerint ötvenezren tekintették meg a kincses város főterén a 4. Kolozsvári Magyar Napokat lezáró István, a király rockoperát és az azt követő tűzijátékot. Az előadást megelőzően Balog Zoltán, a magyar erőforrások minisztere, Emil Boc polgármester, Horváth Anna alpolgármester és Gergely Balázs, a rendezvény főszervezője szólalt fel.

A magyar kultúra nélkül nem lehet jövőt építeni Kolozsváron - jelentette ki az emberi erőforrások minisztere a Kolozsvári Magyar Napok záró rendezvényén - az István, a király rockopera előadásának bemutatója előtt vasárnap. Balog Zoltán a Kolozsvár főterére egész Erdélyből összegyűlt - a szervezők bejelentése szerint közel ötvenezres - tömeg előtt elmondta: "a magyar kultúrát nem lehet kivonni Kolozsvár életéből, Erdély történetéből, Románia történetéből". Hozzátette, Románia történetéből Temesvárt, és Temesvár magyar hősének az érdemét sem lehet kivonni. Ezzel arra a romániai politikai vitára utalt, amely Tőkés László román állami kitüntetésének a visszavonásáról szól.

Balog Zoltán kijelentette, soha nem szabad lemondani arról a kultúráról, hitről, könnyről, reményről, amit Kolozsvár jelent. A magyar napokat "a mi időnknek" nevezte, és fontosnak nevezte, hogy "minden nap a miénk is" legyen. A miniszter szerint a Kolozsvári Magyar Napok Kelet-Közép-Európa egyik legnagyobb fesztiváljává nőtte ki magát, és kifejezte reményét, hogy minél több hasonló rendezvény legyen "mindenütt, ahol a magyar kultúrának, múltja, jelene és jövője van".

Emil Boc, Kolozsvár polgármestere köszönetet mondott a magyar közösségnek azért, hogy vele együtt sikerült az utóbbi tíz évben európaivá alakítani a várost. Hozzátette, két közös cél is egyesíti a kolozsvári közösségeket: a város már elnyerte a 2015-ös évre az Európa ifjúsági fővárosa címet, és azért küzd, hogy 2021-ben Európa kulturális fővárosa legyen. A polgármester - Románia korábbi miniszterelnöke - úgy vélte, a város ereje a többkultúrájúságában rejlik. Kijelentette, olyan város építésén dolgozik, amelyben mindenki otthon érezheti magát.

Horváth Anna, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere azt hangsúlyozta, a magyar napok nem a tolerancia jegyében megtűrt, elviselt eseményként zajlanak Kolozsváron. "Ma már egymás kultúrájának az ízlelgetésével, az egymásból építkező közösségek bölcsességével ünneplünk együtt erdélyi magyarok és románok" - fogalmazott az alpolgármester. Hozzátette: "talán elegen vagyunk ahhoz, hogy az összetartásnak, összetartozásnak az erejét és értelmét felmutassuk".

A tömeg lelkesen megtapsolta Gergely Balázs főszervező bejelentését, hogy közel ötvenezren vannak a főtéren. Külön köszönetet mondott annak a több mint kétszáz önkéntesnek, akik egy héten át segítették a szervezők munkáját, eligazították a látogatókat, gyermekekre vigyáztak, szemetet gyűjtöttek. A főszervező kiemelte, hogy kolozsváriakon kívül számos más településről is érkeztek a nézőközönség soraiba. "Azt hiszem, ma mindenki hazavisz egy kincset a kincses városból" - fogalmazott Gergely Balázs, aki, személyesebb hangot megütve, elmesélte a színpadon, hogy gyermekkorában szomorúnak és magányosnak látta a Főtéren lóháton ülő Mátyás királyt. "Most azonban a király büszke ránk és én úgy látom, hogy el is mosolyodott" - tette hozzá a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője. 

A hatalmas tömeg elég fegyelmezetten tűrte, hogy az István, a király bemutatója néhány percet csúszott, mert meghibásodtak a kivetítők. Szerencsére a műszakiaknak sikerült gyorsan kiküszöbölniük a hibát, és felcsendültek a rockopera első akkordjai.  Nem hiába ezen nőtt fel már egy nemzedék: a Felkelt a Napunk, az Oly távol vagy tőlem, a Szállj fel szabad madár, az Áldozatunk fogadjátok és leghangosabban talán Koppány dala csak úgy zengett a Főtéren, ahogy a közönség együtt énekelte a Társulattal az ismert sorokat.

A produkció zárójelenetében felcsendülő Himnusz egy hatalmas, az egész színpad hosszúságában kifeszített piros-fehér-zöld zászló és a közönség embertömegéből kiemelkedő székely zászló alól emelkedett fel, majd hosszas üdvrivalgás után, immár hangszerelés nélkül, a székely himnuszt is elénekelte a több tízezer ember Kolozsvár Főterén. A hangulatot jó tíz percig tartó, káprázatos tűzijáték koronázta, majd sokan hazaindultak, a legtöbben azonban hajnalig tartó bulival tettek pontot az egyhetes rendezvénysorozat végére, ami - így, a negyedik kiadás végén bátran kimondhatjuk - Kolozsvár magyar közösségének legnagyobb ünnepévé nőtte ki magát.