A spanyolországi olasz, Giuseppe Strano Spitu szobrász kivételével bolgár „invázió" figyelhető meg az Inter-Art alapítvány Gyulafehérváron megnyitott kiállításain. A nagyenyedi táborba visszajáró Temenuga Hristova köré tömörült, mintegy 15 shumeni művész alkotásai tekinthetők meg a hét végéig. Shumen város művészei és a nagyenyedi Inter- Art alapítvány közötti partnerkapcsolat első lépéseként tavaly szerveztek először alkotótábort Bulgáriában, ennek anyagából áll a kiállítás.

A gyulafehérvári tárlaton változatos témákat feldolgozó fiatal tehetségek mutatkoznak be, akik közül ketten - Galina Petkova és Petyo Damjanov - a táborban is részt vesznek.

Kőből kiszabadított versek

Elképesztő felfedezés számomra, hogy egy darab kőbe is szorulhat vers - fogalmazott Ioan Hădărig költő, az alapítvány művészeti igazgatója Giuseppe Strano Spitu kiállításának megnyitóján, a gyulafehérvári múzeumban. Giuseppe érdeme, hogy a pattintott kőből költészetet fakaszt. A „Poesia" című tárlatok sorában az első kisplasztikai kiállítást Rustoiu Gabriel, a múzeum igazgatója nyitotta meg, aki elmondta: a 125 éves múzeum több mint 200 műalkotásból álló gyűjteménnyel rendelkezik. Giuseppe munkáiban a kövekkel folytatott párbeszéd érhető tetten, az anyag olykor elgondolkodtató, máskor szemet gyönyörködtető ékszerré csiszolásának folyamata. Témái a szárnyalás, a nyomás alól kitörni készülő, vergődő élet.

Giuseppe kiállításán Jean Francois Barlet, a franciaországi Cusset- Aiud Echanges egyesület elnöke bordeaux-i borok révén nyújtott kóstolót a francia kultúrából, és reményét fejezte ki, hogy jövőre francia művész is részt vesz majd a táborban.

Hangok

„Szeretek itt lenni! Kell-e ennél több az alkotáshoz?"- vallotta a szófiai Dimitar Velickhov a gyulafehérvári múzeum emeletén megnyitott, Hangok című kiállításán. Dimitar azok közül való, akik több mint egy évtizede a tábor állandó vendégei. Jelen volt valamennyi külföldi Inter-Art kiállításon.

A kiállítás előterében látható munkák - Hădărig megfogalmazásában – „jövendő alkotások részletei", majd a tágasabb termekben kiállított festmények Dimitar belső világába vezetnek el. Érdekes a harmadik, egyben utolsó terembe elhelyezett, a tőle megszokottól két teljesen eltérő stílusú alkotás, mely nyomán felmerül a kérdés, elhagyja a már jól kitaposott utat, más dimenzióra vált és szakítani akar-e eddigi sikerei stílusával? Erre viszont egy következő kiállítás adja majd meg a választ.

A kiállításon elénk tárt expedíció során Dimitar a tudatalatti és tudatos fantasztikum egyvelegén keresztül, lenyűgöző színhasználattal, jelenségekre, megélt eseményekre, fogalmakra utal. Színeivel alátámasztott vonásai kiváló rajzkészségre utalnak.