Tokai Andrea és Balázs Attila látható a Játéktér színházi folyóirat nyári számának borítóján. A fotó a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház produkciójának, a Parasztoperának egyik kulcsjelenetét örökíti meg, nevezetesen azt, amikor az Anya és az Apa gyilkosságra vetemednek, az áldozat pedig nem más, mint saját elsőszülött fiúgyermekük. És – noha a Játéktérben olvasható írások felvállaltan szubjektív nézőpontokat közvetítenek – e sorok írója is egyetért a szerkesztőkkel abban, hogy a Pintér Béla-Darvas Benedek által írt és Szikszai Rémusz által színre vitt Parasztopera valóban kiemelkedik az elmúlt évad színházi élményei közül és megérdemli az előkelő helyet a folyóirat címoldalán.   

A nyári szám több izgalmas olvasmányt kínál, és a kritikák igyekeznek földrajzilag is lefedni a régiót: olvashatunk a gyergyószentmiklósi Figurások Murlin Murlójáról, a Yorick Stúdió és a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat közös produkciójáról, a díjakat arató Bányavakságról, a már említett temesvári Parasztoperáról, a vásárhelyiek Mélyben (Éjjeli menedékhely) című Gorkij-drámájáról, a nagyváradi Léderer-malomban játszódó Oedipusról, két kolozsvári előadásról (Don Juan ünnepélyes vacsorája és Julie kisasszony) és a szatmárnémeti Harag György társulat Boldogságia című produkciójáról.

Inkább gesztusértékű, hogy az írásokból románul és angolul is megjelenik egy-egy pársoros, maximum féloldalas kiragadott rész – a magyarul nem tudó olvasónak, ha véletlenül kezébe akad a folyóirat, valószínűleg jólesik, hogy számára is érthető sorokra bukkan, mindazonáltal sokat nem tud meg a lap tartalmáról. Valószínűbb, hogy valami felcsigázott és kielégítetlen kíváncsisággal marad, már ha érdeklődik a magyar nyelvű színjátszás iránt.   

Caragiale-rajongóknak (van, aki nem az?) érdekes nézőpotot kínál Bertóti Johanna írása a „caragializmusokról”, a román nyelvbe szervesen beépült kifejezésekről, amelyek más nyelvbe (most konkrétan magyarba) történő átültetése nemcsak alapos társadalmi-kulturális háttérismereteket, hanem jó adag játékosságot és vállalkozói kedvet is feltételez a  műfordítók részéről. Az írás apropójául szolgáló Farsangot (D’ale carnavalului) Karnebál címen Parti Nagy Lajos is „áttette” (és nem fordította) magyarba, ezt a szöveget használta fel a Csíki Játékszín ez év márciusában bemutatott produkciójához. A Caragiale-darab magyarul, sőt, „partinagyul” való megmutatásának folyamatáról faggatja az írót email-interjújában Demény Péter.

Embert próbáló kitartással és türelemmel járó munkáról számol be a Kolozsvári Magyar Színház könyvtárosa, Zakariás Erzsébet, aki a 221 éves kolozsvári színház teljes játékrendjének összeállításán dolgozik. Érdemes belekukkantani az első évek repertoárját összesítő táblázatba, amely tanúsága szerint 1793. február 2-án például a Gályarab vagy Jutalma a fiúi szeretetnek című darabot mutatták be, Fenouillet de Farbet szövegét Wesselényi Zsuzsanna fordította magyarra.

Csak két mondatot idézzünk a cikk szerzőjétől: „Az eddig összesített adatsor tételei meghaladják a 35 000-et. Ez a mennyiség megítélésem szerint a teljes munka valamivel több mint felét jelenti.”

Szakemberekről és szakembereknek szól Sántha Ágnes felmérése a tavalyi színházi évad fesztiváljairól, érdekes és több perspektívából kínál rálátást Székely Csaba „Bányáira” Proics Lilla hármas interjúja a szerzővel, a vásárhelyi Bányavirág és Bányavakság rendezőjével, Sebestyén Abával és Csizmadia Tiborral, aki a budapesti Pinceszínházban, illetve a Szkéné Színházban vitte színre a két erdélyi darabot.

Továbbra is gyenge pontja a lapnak az olvasószerkesztés (tisztafej, korrektor?) részleges hiánya, így még mindig több hiba, pontatlanság fedezhető fel benne, mint az egy regionális színházi szaklap részéről megengedhető lenne. Hogy csak két, már a tartalomjegyzék böngészésekor szembetűnő hibát említsünk: a temesvári színházat Csiky Gergelyről, és nem Csíki Gergelyről nevezték el, Székely Csaba Bányavaksága pedig a Yorick Stúdió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának közös produkciója.

A Játéktér egyik legnagyobb erőssége, hogy minden száma végén leközöl egy-egy kortárs drámát. A nyári számban Nathalie Sarraute műve, az Egy Igenért vagy egy Nemért olvasható, Horváth Andor fordításában.