Párhuzamos életutak című ajándékkötettel köszöntötték kedd este egykori tanítványai a 75. születésnapját ünneplő Cseke Pétert a Kolozsvár Társaság székhelyén tartott születésnapi könyvbemutató ünnepségen. Az eseményen bemutatták az író, nyugalmazott egyetemi oktató Jancsó Béla levelezéseiről szóló háromkötetes munkáját,  a nagy találkozások is felelevenítődtek, és a magyar újságírói szaknak az ünnepelthez fűződő elindítását is többen felidézték.  

Mint kiderült, az ajándékkötet okkal kapta a Párhuzamos életutak címet: a levelezések kapcsán irodalomkutatói munkára vállalkozó Cseke Péter egyetemistaként látta, miként sétál esténként Kolozsvár főterén a 20. századi fiatal írónemzedék egyik kiemelkedő alakja, Jancsó Béla, de ekkor még mit sem sejtett arról, hogy néhány év múlva dokumentumsorozatot szerkeszthet levelezéseiből. Tudományos pályájában tehát mérföldkőként említhetőek a levelezések: az Erdélyi fiatalok antológiához magvas tanulmányt írt, a Tizenegyek csoportos bemutatása során pedig a hagyaték ismeretében megannyi kérdést a helyére tett – magyarázta az eseményen Szabó Zsolt irodalomtörténész.

Kiemelte, Jancsó Béla a Tizenegyek egyik vezéralakja volt: többek között Balázs Ferenccel, Kacsó Sándorral, Kemény Jánossal és Tamási Áronnal karöltve a két világháború közötti időszak korszellemének megváltoztatására törekedett. A demokratikus önszerveződést tűzte ki célul, és vállalta az erdélyi fiatalok menedzselését.

Bár alapszakmája a fogorvoslás volt, leveleiből a tabunak számító két világháború közötti időszak tárul az olvasók elé. H. Szabó Gyula, a Jancsó Béla levelezését megjelentető Kriterion Kiadó igazgatója úgy fogalmazott, „szellemi erjesztője volt közösségének, fáklyavivője a szónak, így nevét illik visszatanulni és megtanítani azoknak, akik nem is hallottak róla”. Nem csoda, hogy kevesen ismerik Jancsó Bélát, hiszen az Erdélyi fiatalok – dokumentumok, viták (1930–1940) című kötetet a szekuritáté folyamatosan figyeltette: három előcenzúrán, majd utócenzúrán esett át, és ezt követően 1986-ban bezúzásra ítélték. Később derült ki, hogy a példányok nagy része megmaradt, ezeket évek múltán Tiltott könyvek szabadon indexszel jelentette meg a kiadó.

A Kriterion igazgatója a „találkozásról”, a párhuzamos életutakról úgy vélekedett, szerencsés volt: Cseke Péter előtt felvillant, hogy mennyi rejtett értéket tartalmaz az a két évtized, amely a levelekből bontakozik ki, az Erdélyi fiataloknak pedig sokat jelentett, hogy egy szenvedélyes igazságkereső, a valóságot felmutatni vágyó kutató kezébe került. Rengeteg kérdés és megannyi évszám található a levelezésekben, a konfliktusos viszonyok pedig érzékelhetően bontakoznak ki: míg a nyilvános beszélgetések során nem mondanak ki mindent nyíltan a vitázó felek, addig a levelekben tisztán leírják – magyarázta H. Szabó Gyula, majd félig tréfásan hozzátette, maradt még jócskán megválaszolatlan kérdés az utókornak is.

Cseke Péter elmondta, nem nevezhető könnyűnek a munkafolyamat, hiszen a kutatások és a feltárások gyakran akadályokba ütköztek. Az előcenzúra során például kifogásolták, hogy nincs megemlítve Ceaușescu elvtárs, amelyre egyszerű kérdéssel válaszolt a szerkesztő: „az elvtárs foglalkozott az erdélyi fiatalokkal?”.

Megtudtuk, a kutatás ébresztette fel Cseke Péterben a kolozsvári magyar újságírói képzés hiányát, így kisebb-nagyobb „harcok” árán megalapította a szakot Politikatudományok Karon belül. Segítségére voltak a kezdeti évfolyamok diákjai, valamint doktorandusza, Győrffy Gábor is, aki később a tanszék vezetésében követte.

Az est folyamán Botházi Mária és Győrffy Gábor a kutatóintézet aktuális tanulmányaiból összeállított emlékkötettel ajándékozták meg Cseke Pétert. Elmondásuk alapján a Párhuzamos életutak című kötet a tanszéki munka lenyomata, ezért illeti meg a „fő mozgatórugót és elindítót”, hiszen az ő nagy álma volt a médiakutató intézet létrehozása, amely néhány évvel ezelőtt valósult meg.