Komédia, de mégsincs csókos happy end, összeborulás. Pedig ezt az összeborulást hajszolják két órán keresztül Shakespeare lovagjai, a nézők pedig mindegy, hogy a férfiaknak vagy nőknek szurkolnak az előadásban, mégiscsak szeretnének látni egy (ha icipici is!) csókot. Az előadás végén talán föltehettük volna a kérdést, hogy nem minket tettek-e lóvá? Komédiát ígértek, és rímekbe bújtatott filozófikus eszmefuttatást kaptunk. Vígjáték à la Andrei Șerban, aki mindig elmondja, amit el szeretne, legyen az dráma, politikai pamflet, opera vagy éppen egy komédia. Az Európai Színházi Unió 18. fesztiváljának harmadik napján napján ugyanis a bukaresti Bulandra Színház  az Andrei Șerban által rendezett nagysikerű vígjátékát, William Shakespeare Lóvátett lovagok című darabját hozta el. Mi is megnéztük az előadást, és az azt követő szakmai beszélgetés legérdekesebb pillanatait foglaljuk össze az alábbiakban.

Annak ellenére, hogy maga a rendező nem kísérte el a társulatot, a műhelybeszélgetésen sok szó esett Șerbannak, az egyik legismertebb és legvitatottabb román rendezőnek a munkamódszeréről, és azokról az előadásokról amelyeket a Bulandrában illetve a Kolozsvári Magyar Színházban rendezett. Így megtudtuk, hogy a több mint 10 évvel ezelőtt színre vitt Ványa bácsi a 200. előadáshoz közeledik, a Suttogások és sikolyok a századikhoz, a Hedda Gabler pedig, amelyet januártól ismét láthat a közönség, már több mint ötvenszer volt előadva. A leghosszabb életű, legsikeresebb előadások között tartják számon Andrei Șerban „kolozsvári trilógiáját” – mondta Tompa Gábor, a kolozsvári magyar színház igazgatója, házigazda, az Európai Színházi Unió igazgatója és a fesztivál szervezője.

A bukaresti Bulandra Színház társulata William Shakespeare Lóvátett lovagok című korai vígjátékával érkezett Kolozsvárra. A színültig telt színházterem  közönsége jól reagált az előadásra, az Andrei Șerban által rendezett klasszikus komédián remekül szórakoztak, a színészek, poénjait, gag-jeit nevetés és nyíltszíni taps kísérte. Ezt a Shakespeare-darabot egyébként ritkán tűzik műsorra a színházak, mert nyelvezete miatt sokan úgy vélik, hogy elsősorban olvasva élvezetes a szövege. Az előadást követő szakmai beszélgetésen megtudhattuk, hogy a szöveg fordítója és dramaturgja Daniela Dima a rendezővel és a színészekkel együtt nagyon sok munkát fektettek a szöveg újrafordításába, megszerkesztésébe, játszhatóvá tételébe.

A darab cselekménye Ferdinánd, Navarra királyának udvarában játszódik le, ahol az uralkodó, és három jó barátja, Biron, Longaville és Dumaine elhatározzák, hogy három évet kizárólag a tanulásnak szentelnek, ellenállva a női kísértéseknek. Ugyancsak itt a királyi udvarban mulatja idejét Don Adriano de Armado, aki hamar szerelemre gyullad egy kis, helybéli lányba, Julka iránt. A lovagok eskütétetele eleve kudarcra van ítélve, tudják ezt a nézők, és tudja ezt a magát legnehezebben meggyőzni hagyó lovag, Biron, aki váltig bizonygatja, hogy hasztalan ilyen helyzetben minden magasztos dologra való esküdözés, fogadalmakba való menekülés – ebből csakis kész, feje tetejére állított kalamajka lehet. Aztán mégis aláírja a Ferdinánd által megszövegezett szerződést. Az elméjük pallérozását és a női nemtől való absztinenciát felvállaló lovagok életében csakugyan nagyon hamar száznyolcvan fokos változás áll be, ugyanis a francia király leánya jelentkezik be látogatásra, aki több udvarhölgyét is magával hozza. Cselszövések, esküszegések és félreértések során vezet az út a szerelembe, keresztül-kasul a rímek sűrű bozótosán. A Lóvátett lovagok Shakespeare legjátékosabb komédiája, több mint 246 szójátékot tartalmaz – ott van mindjárt a címe (Love’s Labour’s Lost), amelyet a magyar fordító, Mészöly Dezső is igyekezett tükrözni, és amelyek minél zamatosabb közvetítésére külön odafigyelt a Bulandra csapata.

A több mint két órás feszes játék egy pillanatra sem ül el, a nézők végig élvezik a küzdelemet: öt férfi küzd öt hölgy szerelméért, és a nők igyekeznek rideg távolságtartást színlelve maguktól eltávolítani a szerelemért esdeklő férfiakat. Hisz aki szerelem rabjává lesz, az eszét veszti, de nagyon. A helyzetet csak fokozza az egymást túllicitáló fogadalom, amely az urakat titkolózásra, alakoskodásra, a nőket pedig bosszúra kényszeríti! „Megfelelni a látszatnak – ez a kívánalom nagyúr! Talán a legnagyobb…” – mondja Biron, és miközben a nézők nevetnek, a komédia felnőttesen komollyá válik Andrei Șerban rendezésében, aki szerint, bár sokat lehet nevetni az előadáson, a Lóvátett lovagok nem feltétlenül komédia, hanem a nemek harcaként értelmezhető bonyolult „erőpróba”, amelynek egészen modern a befejezése, ugyanis nem a boldog egymásratalálásról szól a darab vége. A rendező is a nők-férfiak közötti bonyolult viszonyrendszer bemutatását szerette volna felerősíteni, és ugyanakkor fölhívni a figyelmet a Shakespeare-i szöveg finomságaira, melyet a fordítói és dramaturgi munka során Daniela Dimaval mindvégig szem előtt tartottak.

Az előadást követő szakmai beszélgetésen a közönség megismerhette a Bulandra Színháznak az előadásban szereplő fiatal színészi gárdáját. Tompa Gábor rendező, a fesztivál igazgatója a párbeszédet megelőzően egy perces néma csenddel emlékezett a Bulandra nemrég elhunyt igazgatójára, Alexandru Darie rendezőre, akit 2002-ben neveztek ki a bukaresti Bulandra Színház igazgatójává, amelyet a román színházi szakma a főváros és az ország egyik legjobb teátrumának tart. Az intézmény tagja a Kolozsvári Állami Magyar Színházzal együtt az Európai Színházi Uniónak, amelynek elnöki tisztségét 2006-ban töltötte be Darie.

Catinca Maria Nistor színésznő, a Bulandra újonnan kinevezett igazgatója elmondta, hogy számára a Bulandra elsősorban egy olyan szellemiséget jelent, amelyet a teátrumban alkotó nagy rendezők és az ott játszó színészek hoztak létre az évtizedek során, és amelyet ő meg szeretne őrizni a továbbiakban is, hiszen a Bulandra neve mindig egyet jelentett a minőséggel, és helye mindig a színházi élvonalban volt. Ezt megtartani lesz az ő feladata az elkövetkezőkben – zárta gondolatmenetét a fiatal menedzser, aki az előadásban egyébként Boyet szerepében egyike volt azoknak a fiatal hölgyeknek, akik a francia királykisasszonnyal érkeztek a navarrai királyi udvarba.

A beszélgetés középpontjában ezt követően Andrei Șerban rendező személye és munkamódszere állt, aki nem vehetett részt a kolozsvári bemutatón, mivel New Yorkba szólították rendezői feladatai. A közönség megtudhatta, hogy Andrei Șerbannak már nagyon régóta tart a szakmai együttműködése a Bulandrával: első rendezése a bukaresti színházban az Ivanov volt, ezt követte aztán a Lear király, A szecsuáni jólélek, a Carousel, a III. Richárd és végül most a Lóvátett lovagok.

Octavian Neculai, az előadás díszlettervezője, akit több évtizedes barátság fűz Andrei Șerban rendezőhöz, fölelevenítette együttműködésük első előadását, az Ivanovot, amelyről Párizsban kezdtek el beszélgetni, ahol Șerban akkor éppen a Cosi fan tuttén dolgozott. „Meg akarom csinálni az Ivanovot a Bulandrában” – mondta Șerban jó barátjának, Octavian Neculainak. „Kivel?”  „Hogyhogy kivel? Hát Ivanovval.” A szójáték természetesen nem volt céltalan, hiszen a jóhírű Alexandru Ivanov színművészre gondolt a rendező. A következő sokkhatás akkor érte Neculait, amikor Șerban arról tájékoztatta, hogy nincs szüksége díszletre ebben az előadásban. „Jó, akkor díszlettervezőre sincs szükséged” – válaszolta a barátja. „Dehogy nincs. Te fogod megteremteni azt a nagy sötét teret, amely Ivanov életének kilátástalanságát, sivárságát fogja megjeleníteni”– zárta le a beszélgetést Andrei Șerban. „Az azóta eltelt évek alatt – összegezte mondanivalóját Ovidiu Neculai – Șerban megette az életemet, a lelkemet, mindenemet. Aztán én is megettem az övét. És nagyszerű előadások jöttek létre.” A Lóvátett lovagok díszletéről mesélve kiemelte a színpadnak a központi elemeként funkcionáló piros fát, amely a kezdeti tervek bemutatásakor nem nyerte el Șerban tetszését, ő pedig ennek ellenére nem volt hajlandó eltávolítani a fát. Ez esetben Șerbannak kellett alkalmazkodnia  hozzá, és a próbafolyamat során beigazolódott, hogy igaza volt, mert nemcsak szimbolikus töltete révén (a paradicsombeli almafa jelképére ráerősít az is, hogy az előadás Julcsáját folyton almát majszolva látjuk a fa ágai között , de ott zajlanak  szerelmi jelenetek is) „vált be” a piros fa, hanem azáltal is, hogy inspiráló módon hatott a színészekre, akik rengeteg jópofa megoldást találtak ki a fához kapcsolódóan.

A próbafolyamatról mesélve a színészek kiemelték, hogy nagyon jól ellenpontozta a Lóvátett lovagok az előtte bemutatott III. Richárdot, a shakespeare-i királydráma sötét tónusait. Annak ellenére, hogy Andrei Șerban nem rendez gyakran vígjátékot, a próbák jó hangulatát emelték ki a színészek, illetve a rendezőnek az állandó keresését, amellyel folyamatosan újra és újra módosít a már késznek tűnő előadáson, annak érdekében, hogy a színpadi nyelvezet a legpontosabban fogalmazza meg a rendezői intenciókat. A folyamatos újítások, módosítások pedig a teljes csapatot, a színészeket is újabb és újabb megoldások keresésére ösztönzik, ezáltal pedig sikerül megőrizni az előadás frissességét, hitelességét.

Ehhez kapcsolódva George Ivașcu színész (aki Ferdinándnak, Navarra királyának szerepét játszta a Lóvátett lovagokban), a Metropolis Színház alapító igazgatója, a PSD-kormány volt kultuszminisztere, elmesélte, hogy miniszteri megbízásának megszűntével, a színészi pályára való visszatérésének első előadásában Andrei Șerban a III. Richárdban hat különböző szerepet osztott rá (többek között ő volt VI. Edwárd, London polgármestere és egy orgyilkos), amelyekhez 11 kosztümöt kellett magára öltenie az előadás során, tehát a rendező valósággal bedobta a mély vízbe. Nem hagyja elkényelmesedni a színészeket – hangzott Ivașcu következtetése.

Alin State színész (Longaville az előadásban) tette fel a pontot az i-re a beszélgetés végén, amikor nevetések közepette mesélte el, hogy milyen komolyan dorgálta őket Șerban próbák alatt, hogy ne szórakozzanak, ne nevessenek, mert a színházat csak komolyan lehet csinálni. „Visszafojtottuk a nevetésünket, és pontosan végrehajtottuk az utasításait. Meg kell állapítanom, hogy igaza volt, mert ebből a komoly színházcsinálásból egy olyan előadás született, amelyen remekül szórakozik a közönség. Ezt tanultuk meg Andrei Șerbantól a Lóvátett lovagok kapcsán, hogy a jó vígjátékot is csak komolyan lehet megcsinálni.”