Harminc éve tél van és csend és hó és halál – Bagota Béla: Valan – Az angyalok völgye
A Valan – Az angyalok völgye nem csak a Filmalap „legerdélyibb” produkciója, hanem az utóbbi évek egyik legjobb magyar műfaji filmje is.
Az X – A rendszerből törölve sikeresen próbálkozott az utóbbi két évtized filmes (és irodalmi) sikerműfajának, a skandináv kriminek/thrillernek/neonoirnak a meghonosításával. Ujj Mészáros Károly rendező és stábja többek között A híd c. sikersorozatot megidézve (traumáin, alkalmatlanságán felülkerekedő nyomozó alakja; megoldatlan, régi ügyek felszínre bukása; magas politikai, üzleti, egyházi szférába vezető szálak stb.) hozott össze egy izgalmas, fordulatokkal teli moziélményt, ami ugyanakkor jól be is intett az utóbbi 30 év frusztráló közéletének. Szórakoztatás és a társadalmi kommentár szerves kettőssége adja a skandináv bűnügyi sztorik igazi erejét. Ezt tudja Bagota Béla rendező-forgatókönyvíró is, aki első nagyjátékfilmjében ügyesen szervesíti eggyé a sorozatgyilkos-narratívát és az elmaradott, lepukkant erdélyi bányászváros közegének (és ezzel együtt az ország posztkommunista valóságrétegének) ábrázolását.A nagyvárosban, Brassóban tevékenykedő nyomozó, Péter (Krisztik Csaba) eltűnt fiatal lányok után kutakodik megszállottan. Kamaszkorában, 1989 decemberében, a forradalom okozta zűrzavarban megmagyarázhatatlannak tűnő körülmények között tűnt el Juli nevű húga, így minden sikeres akciójában „kicsit őt is megmenti”. Egy pedofil kéjbarlang felszámolásakor egy szülővárosából, Valanból származó tinédzserre bukkan, majd anyja telefonon informálja, hogy a percekkel azelőtt az említett településen egy régi, fagyott hullát találtak, ami lehet, hogy testvéréé. Ezért hosszú idő után hazatér, hogy végleges válaszokat találjon az őt évtizedek óta fojtogató kérdésekre. Olvasd tovább a Filmtetten!