Megnéztük a 18. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) Magyar Napjának hat filmből álló válogatását, hogy könnyebb legyen eldönteni, ki melyikre üljön be a fesztivál utolsó napjai alatt. Jó hír, hogy néhányat hosszabban is műsorra tűznek a romániai mozik.

Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)

Schwechtje Mihály első nagyjátékfilmjének főszereplői tinédzserek, akik sérülékenyek, hiszen alakulóban lévő önképüket nagyban befolyásolja az az „imidzs”, amit kortársaik alakítanak ki róluk. Ez nem újdonság, az azonban a közelmúltban változott, hogy az említett „imidzs” építésének nagyon nagy része áttevődött az online térbe, így pozitív, de negatív elemei is sokkal több emberhez jutnak el, arról nem is beszélve, hogy mennyire megsokszorozódott a kép szerepe, amely gyakorlatilag bárhol, bárkiről készíthető, elraktározható. A mai kamaszok már nem csak offline, hanem online is meg kell harcoljanak a mikrotársadalmukban elfoglalt helyükért, azt pedig már a film címe érzékelteti, hogy meddig fajulhatnak a dolgok a közösségi oldalak személytelen terében, ahol jóval könnyebben elszalad a ló bárkivel, hiszen nem kell a szemébe nézni senkinek, sőt, végtelen számú virtuális identitás mögé lehet bújni.Schwechtje Mihály filmjének a tematizálás mellett külön érdeme, hogy megmutatja: ez bárhol és bármikor megtörténhet. Karakterei, a szülők, tanárok és gyermekek nem gonoszabbak, butábbak vagy hanyagabbak az átlagnál, tetteik hitelesek, nagyon is elképzelhetőek, éppen ezért ijesztőek. Szülőknek és kamaszoknak kötelező! A film ősztől a romániai mozikban is látható lesz. A TIFF-en vetítik még: vasárnap, 18:45, Iulius Mall/Cinema City. (Zsizsmann Erika)

Az Úr hangja

A földönkívüli intelligencia utáni kutatás az apa-fia kapcsolattal kerül párhuzamba Pálfi György új filmjében: az alkotás kiindulópontjául szolgáló Stanislaw Lem regény főhőse itt a szocialista Magyarországról Amerikába szökött tudós, aki két fiát hagyta hátra, hogy részt vegyen egy titkos projektben, 30-40 évvel később, a vasfüggöny eltűnése után azonban nagyobbik fia véletlenül hírt kap róla, és a keresésére indul. Akárcsak Szaturnusz és Jupiter mítoszában, a találkozás itt sem konfliktus- és áldozatmentes. Ne számítsunk azonban lélektani thrillerre, Az Úr hangja nem az árnyalt karakterekben, finomhangolt párbeszédekben erős, ehelyett klipszerűen villantja fel a kutató egyén zaklatott, néha eksztatikus, máskor reményvesztett lelkiállapotát.Csak úgy záporoznak a vizuális és verbális információk a nézőre, aki önkéntelenül megpróbálja kerek egésszé összegyúrni ezeket, de hiába: a film folyton kitér a klasszikus értelmezés elől, inkább dekoratív és hangulatos vizuális egységek sora, köztük olyan „agymenésekkel”, mint például az említett Szaturnuszról készült híres Goya-festmény (Szaturnusz felfalja gyermekét) animációs parafrázisa. Az alkotók azért nem adták fel a lineáris narratívát és igyekeztek a szereplők lépéseit lélektanilag is indokolni, bár ez kissé darabosra sikerült. Vetítik még: péntek, 20:45, Dacia Mozi. (Zsizsmann Erika)

Virágvölgy

A különös felnövéstörténet a mai Budapest külvárosában játszódik, ahol Bianka, a céltalanul bóklászó tinilány hirtelen ötlettől vezérelve ellop egy csecsemőt, majd apát keres neki. Csak a munkásszállón, gyámság alatt élő Laci hajlandó segíteni neki, aki a helyzetben meglátja a lehetőséget arra, hogy végre saját, felelősségteljes életét élje. Csuja László első nagyjátékfilmjének leírásaiban találkozhatunk a „punkosan karcos” meghatározással, ami jól leírja azt a furcsa, kényelmetlen érzést, amit az eleve halálra ítélt, abszurd családalapítási kísérlet kibontakozása kelt a nézőben.A rendező nem tett mást, mint, hogy vett két amatőr szereplőt (Berényi Bianka instagramsztár és Réti László speciális olimpiai bajnok), és lényüket, karakterüket behelyezte egy fiktív történetbe, így tetteik, reakcióik hitelesnek hatnak. A vadvirágos réten leparkolt lakókocsiba elvonult pár családot játszik, de minél inkább elhiszik maguk is, hogy ez a valóság, annál messzebb kerülnek tőle. Vetítik még: vasárnap 19:45, Iulius Mall/Cinema City. (Zsizsmann Erika)

Könnyű leckék

A 17 éves Kafiya őszinte mosolya, nyílt tekintete szinte szürreális, ha figyelembe vesszük azt, hogy a szomáliai lányt édesanyja 15 évesen szöktette meg, miután apja kislányként eladta egy idősebb férfinek feleségül. A kamaszlány 1 éves vándorlás után került Magyarországra, kicsivel a 2015-ös menekültáradat előtt, „elfáradt” és úgy döntött, hogy marad. A magyar állami hatóságok gondozásba vették, egy fiatalkorú lányok számára fenntartott otthonban lakik többedmagával és érettségizni készül. Röviden ez lenne Zurbó Dorottya Könnyű leckék című dokumentumfilmjének előzménye és története, viszont a rendező sokkal, de sokkal többet ki tudott hozni a sztoriból, mint amire egy egyszerű tévés riport képes lenne.

A film ugyanis Kafiya annyira személyes vallomása a szeretetről, az emlékezésről, az önvádról és a rettegésről, hogy nézőként képtelenek vagyunk „tárgyilagosan kukkolni”. Ha már vallomás, bevallom, hogy az első képsoroktól kezdődően összeszorult szívvel szorítottam neki, aggódtam érte, hogy nehogy valaki bántsa.

A filmben egy szó se esik arról a magyarországi politikai kontextusról, amikor Kafiya elindul a magyarrá válás útján, és ez így van jól. A tanárai, társai részéről nem kap olyan jelzéseket, hogy miért jött, miért maradt, élete történetét ő alakítja. Ami igazán csodálatos ebben a lányban, hogy nem hagyja magát megtántorítani, letéríteni az útjáról, iszonyatos ambícióval dolgozik azért, hogy éljen azzal az eséllyel, amelyet édesanyjától kapott. S ezen a ponton vesz drámai fordulatot a film, ugyanis a mindenkivel nyílt, egyenes Kafiya épp annak a személynek – édesanyjának – képtelen őszintén mesélni az életében bekövetkezett változásokról, akinek mindent köszönhet.

A Sapientia egyetemen tartott vetítés utáni beszélgetésen Zurbó Dorottya mesélt a film utóéletéről is: Kafiya jól van, dolgozik és tanul az ELTE-n, modellkedik és nagyon készül hogy személyesen megmutathassa édesanyjának a filmet. Még vetítik június 6-án, csütörtökön 19.30-tól a Cinema City 3-as termében. (Moldován Árpád Zsolt)

Rossz versek

„A nem: az a szerelem,/ az igen: csak egy vágy” – hangzik el a Rossz versek filmlemez Most című számában. Számomra ebből az állításból indult ki Reisz Gábor második nagyjátékfilmje: 33 éves Merthner Tamás főhősünket (akit a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan generációs sikerfilmhez képest rendhagyó módon maga a rendező alakít) barátnője faképnél hagyja Párizsban.

Szerelme elvesztését megpróbálja úgy feldolgozni, hogy nem beszél róla, ám annál többet gondol rá, visszapörgeti emlékeit, hogy hol rontotta el. Nemcsak a kapcsolatot, hanem az életét is, gyerekként egyáltalán nem erről álmodott. Belelátunk Tamás gyermek- és fiatalkorába, tizenéves énjein kéri számon a kudarcokat. Mióta Anna (Nagy Katica) nincs, talán szerelmesebb, mint valaha – ha egyáltalán szerelem volt az, amit átélt, mert utólag már mindent megkérdőjelez. Csodálatos vizuális megoldásokat használ a filmrendező, akinek a felkészültségére és alapos műfajismeretére vall, hogy könnyedén megfér egymás mellett a noir stílusparódia és a Szomszédok, Fargo, Megáll az idő hommage. További kedvcsinálónak ajánlom a Reisz első nagyjátékfilmje alatt összeboronálódott VAN filmzenekar Rossz versek filmlemezét, mely a Youtube-on is elérhető. Vetítik még: csütörtök 19:30, Mărăști mozi. (Tasi Annabella)

Ruben Brandt, a gyűjtő

Milorad Krstić, szlovén születésű rendező animációja messze fölülmúlta elvárásaimat: nemcsak a történet képvilága, hanem a mondanivalója is szokatlan és hátborzongató. Bár az eddig sem volt titok számomra, hogy az animációs filmek nem föltétlenül gyermekeknek szólnak, a Ruben Brandt egy majdnem ismeretlen felnőtt világot tárt elém, öniróniák, alig észrevehető társadalomkritikák tömkelegében.

A történet maga különös: Ruben Brandt, az elismert terapeuta rémálmai és hallucinációi fogságába esik, a fejében megjelenő, kínzó képkockák pedig tizenhárom világhírű festmény horrorisztikus újraértelmezéseiből állnak. Hálás páciensei a segítségére sietnek a filmben többször is elhangzó, gyógyító jelmondat alapján. Az „úgy nézhetsz szembe azzal, ami gyötör, ha előbb a magadévá teszed azt” bölcsesség arra sarkallja őket, hogy Brandt gyötrelmeit összegyűjtsék, így a kleptomániás, a hacker, a rabló és a nagydumás a tizenhárom festményt lassacskán mind összeharácsolja a neves múzeumokból.

A cselekmény egészét az is meghökkentővé teszi, hogy az egyedi stílusban ábrázolt figurák mondatai, tettei, vagy éppen a háttérzene visszautal egy-egy neves festő alkotására, híres filmre vagy világhírű dalra: a szereplők nem megszokott emberi lények, hanem 1D-s, 2D-s vagy éppen 3D-s alakok, a megformálásuk pedig visszautalásként értelmezhető Picasso azon festményeire, amelyeken egyszerre ábrázolja a modellek arcát szemből és profilból is. A filmben ugyanakkor Velázqueztől Andy Warholig megelevenedik a legtöbb festmény a kolozsvári gyökerekkel rendelkező Tenkei Péter animátor egyedi, ironikus stílusában és a rajzok hatását erősítik Cári Tibor temesvári zeneszerző szokatlan és gyönyörű kompozíciói. Vetítik még június 8-án, szombaton 20 órától a Cinema City 4-es termében. (Bereczki Szílvia)