Egy sepsiszentgyörgyi városi legenda adta az alapötletét annak a most készülő dokumentumfilmnek, amely azt dolgozza fel, hogyan került több ezer moldvai csángó a ’70-es, ’80-as években Székelyföld nagyvárosaiba.

A történet szerint egy sepsiszentgyörgyi magyar értelmiségi csoport csángók betelepítésének elősegítésével igyekezett tompítani az iparosítás mögé bújtatott elrománosítási törekvéseket. A film két ötletgazdája és alkotója a sepsiszentgyörgyi Neagu Adrian és Ségercz Ferenc.

A pártutasítást használták ki

A szocialista gazdaságpolitikának megfelelően Romániában az 1950-es évektől jelentős iparosítási folyamat indult el. Gombamód jelentek meg a különböző ipari tevékenységet folytató nagyvállalatok, az iparosítás a ’70-es évek második felére érte el a csúcspontját, amikor az ipari dolgozók száma már meghaladta a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számát. Az erőteljes iparosítás felduzzasztotta a városi lakosság lélekszámát, amelynek aránya a ’80-as évek közepére elérte az 50 százalékot. A városokba felépített gyárak hatalmas munkaerőigénnyel rendelkeztek, melyet vidékről igyekeztek kielégíteni.

Erdély esetében az iparosítás nyomán történő betelepítés kapott egy nacionalista töltetet is: így változtatták meg drasztikusan a régió nagyvárosainak etnikai arányait. Amikor a betelepítési hullám elérte Székelyföldet, egy csoport sepsiszentgyörgyi értelmiségi annak érdekében fogott össze, hogy a Moldvából betelepített munkaerő nagyobb része az ott élő csángóság köreiből kerüljön ki, mert feltételezésük szerint a római katolikus vallású csángók nyelvükben, kultúrájukban jobban kötődtek az erdélyi emberekhez, mint az ortodox románság.Neagu Adrian, a film rendezője elmondta: két kulcsfigurája volt ennek a történetnek.  Az egyik Vörös Előd munkaügyi pszichológus, akit a megyei munkaelosztó bizottságban pártutasításban arra köteleztek, hogy minél nagyobb számú moldvai munkaerő betelepítését szervezze meg. Az utasítás főleg Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda városokra vonatkozott. Vörös nagy rajongója volt a csángó néprajznak, ismerte a csángók helyzetét, az egykori híres énekes, Hodorog Luca néni személyes jóbarátja volt. A másik fontos szereplő a történetben Seres András néprajzkutató, aki a tiltások ellenére folyamatosan járta a moldvai csángó falvakat (az 1970-es ’80-as években Moldva gyakorlatilag tiltott területnek számított az erdélyi, magyarországi kutatók számára, de magánszemélyként is kockázatos volt ideutazni: az akkori államhatalom tiltott minden olyan információgyűjtést, mely az általa egyértelműen románnak tartott moldvai csángókra vonatkozott). Vörös Előd, Seres Andrással összefogva a román hatóságokat kijátszva Sepsiszentgyörgyön román betelepítés helyett csángó betelepítést valósított meg.

„Tevékenységüket a román titkosszolgálat közbelépéséig sikerrel végezték, Sepsiszentgyörgyre egyik napról a másikra közel háromezer moldvai csángó költözött. Időközben a román titkosszolgálat fényt derített a betelepítések hátterére. Súlyos atrocitások és zaklatások érték a kezdeményezőket, de a betelepülő családokat is folyamatosan háborgatták. Ez a folyamat vezethetett végül Vörös Előd korai halálához” – meséli Neagu Adrian.

„Cseberből vederbe kerültek”

A betelepülő csángókat a székelyek is gyanakvással, sokszor ellenségesen fogadták. Különös, sokszor románnal kevert beszédük, szokásaik, nem egyértelmű identitásuk a helyi lakosság körében is ellenérzést váltott ki. A legtöbben ennek következtében feladták csángó-magyar identitásukat, magyarul leginkább csak otthon, vagy ott sem beszéltek. A ’90-es években, a sepsiszentgyörgyi csángóság java része már románnak vallotta magát. Vörös és Seres eredeti elképzelése tehát csak kis részben váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a Moldvában üldözött, nagy asszimilációs nyomásnak kitett csángók Székelyföldön a helyi lakosság reakcióit látva önként döntöttek identitásuk, magyar nyelvük feladása mellett. „Cseberből vederbe kerültek” – foglalja össze sorsukat Neagu Adrian.A dokumentumfilmet a Más Látószög Stúdió készíti és várhatóan 2019 szeptemberében mutatják be. A film a Dunatáj Alapítvány és Szederkényi Miklós emberi és szakmai támogatásával jöhet létre, elkészítését a magyarországi Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa a dokumentumfilmek gyártásának támogatására meghirdetett Ember Judit 2018 pályázat keretében 6 440 000 forinttal támogatta.