Izgalommal teli időszak következik Marosvásárhely szimbóluma, a gyönyörű szecessziós Kultúrpalota életében. Várhatóan már 2019 elején elkezdődik a belső terekre, homlokzatra és tetőtérre, illetve a nagytermi orgonára is kiterjedő árfogó korszerűsítési munkálat, amely 2020 közepéig tart. Ez a folyamat a város leglátogatottabb épületének, legnépszerűbb kulturális befogadó terének részleges és időszakos lezárását is feltételezi a későbbiekben. Fülöp Tímea osztályvezetőt arra kértük, beszéljen erről a „megújulásról”, de arról is, hogy milyen volt az intézmény élén megtapasztalt két éve.

Rövidesen két éve annak, hogy a város jelképes épületének ügyes-bajos dolgait vezeted. Hogyan foglalnád össze ezt a két évet, benne a palota életének legfontosabb mozzanataival?

Kevésbé látványos, de fontos dolgok történtek ez idő alatt, hiszen ez a periódus egyrészt arról szólt, hogy behatóan megismerjem a helyet, a munka menetét és a csapatot, a különböző munkafolyamatok esetleges újrafelosztását és felülvizsgálatát ellássam. Volt néhány arra irányuló intézkedés is, hogy a termek kibérlését igénylők számára csökkentsük a bürokráciát, ne kelljen órák hosszat nagy köteg papírokkal jobbra-balra szaladgálniuk, hanem igazából az intézmény átvállalta ennek legnagyobb részét, tehát megkönnyítettük ezt az eljárást számukra.

Ugyanakkor a Kultúrpalotában ez idő alatt kiviteleztünk kisebb karbantartási munkálatokat, amelyek az időszakos állagmegőrzésre irányultak: ilyen volt a villanyhálózat javítása, az égők kicserélése, a faljavítás kisebb felületeken. De volt egy nagyobb munkálat is, amely a talajvíz-elvezetését célozta meg, és ami az év elején fejeződött be. Ez röviden azt jelentette, hogy a Kultúrpalota körül jó mélyen le kellett ásni ahhoz, hogy a talajvizet elvezető csőrendszert lefektessék, így az épületet nehezen lehetett megközelíteni. Azonban ez egy nagyon fontos munkálat volt, hiszen problémáink voltak a beázás miatt. Illetve, egy átfogóbb felújításra is készülünk 2019-től 2020-ig, így nagyon fontos volt, hogy ez a munkálat már meglegyen akkor, amikor a homlokzat és a tetőszerkezet tatarozásához hozzálátnak.

Volt ugyanakkor egy érdekesebb munkálat is: visszahelyeztünk egy vaskorlátot, amely hajdanánk két freskó előtt húzódott az előcsarnokban, és ami már akkor is a két műalkotás védelmét szolgálta. Ezt a korlátot korabeli fényképek alapján rekonstruáltuk, amelyek arról tanúskodtak, hogy ez a Kultúrpalota építésekor került arra a helyre, ahová most visszaállítottuk. Azt sajnos nem tudjuk, hogy mikor és miért távolították el, azonban azt igen, hogy az építész eredeti elképzelésében szerepelt.

Felújítottuk az előtérben, már elég rossz állapotban lévő kanapékat is, amelyek azt a célt szolgálták, hogy a hangversenyre érkezőknek legyen ahol várakozniuk az esemény előtt és a szünetben. Nyilván, ezeknek a munkálatoknak mindig keretet szab a költségevetés, ilyen tekintetben pedig az előző évekhez képest a tavaly és az idén is szűkösebb volt a pénzalap, amelyből gazdálkodhattunk. De az alapok csökkenése Maros megye többi kulturális intézményére is érvényes volt, nem csak a Maros Megyei Múzeumra, ahová a Kultúrpalota, az intézmény egyik részlegeként tartozik. Tavaly például a nemzetközi reptér felújítására ment el az összeg, amelynek hiányát igencsak megérezték a megye kulturális intézményei.

Javítottuk e két év alatt a Kultúrpalota online kommunikációját is, hogy tájékoztassuk az érdeklődőket, megkapjanak minden információt a látogatásra vonatkozóan, de a termek kibérléséhez szükséges adatokat is láthatóvá, könnyen elérhetővé tettük. Ennek érdekében tavalytól elindítottuk a kulturpalota.ro honlapot, és a közösségi oldalakon is többnyelvű tájékoztatást nyújtunk, ami jelentősen megnövelte a követőink számát. Ez utóbbiakkal még kísérletezünk, főként az Instagrammal, hogy a látogatók mit tekintenek érdekes és releváns információnak az intézményről.

Aminek viszont nagyon örülünk az az, hogy az alacsonyabb költségvetésünk ellenére tavaly és idén is sikerült jelentősen növelni a Kultúrpalota bevételeit, amely egyfelől a belépőkből, másfelől a terembérből származik. Tény az, hogy szinte minden nap van valamilyen rendezvény, a filharmónia hangversenyein és a palotában működő más intézmények eseményein kívül is.

Említetted azt, hogy 2019-től 2020-ig átfogóbb felújítás várható. Ez mit jelent a turisták száma tekintetében? Gondolom, részleges lezárás estén is számíttok arra, hogy csappan a látogatottság. Mire kell számítani egészen pontosan abban a periódusban?

Nem számottevően, de az elmúlt időszakban mégiscsak sikerült növelnünk a látogatottságot, amit mi annak a számlájára is írunk, hogy könnyebben elérhetők az erre vonatkozó infók, jobban jelen vagyunk az online világban, amit a turistáktól származó visszajelzésekből is tudunk.

Ami a következő két évet illeti, most készítjük a felújítási munkálatok ütemtervét. És bár a hosszú távú célunk az, hogy a látogatottságot növeljük, ez az időszak alkalmatlan lesz erre. Teljes homlokzati felújítást tervezünk, ami azt jelenti, hogy a Kultúrpalota fel lesz állványozva, amikor pedig a tetőszerkezet javítására kerül sor, akkor a Művészeti Galériát kell teljesen lezárnunk. További nagy felújítás vár a nagyterem orgonájára, amit a '60-as években ehhez fogható kisebb munkálatnak alávetettek, de azóta nem történt hasonló. Amikor tehát ez zajlik, akkor a nagytermet kell lezárnunk – ami azt jelenti, hogy sem látogatni, sem eseményt szervezni nem lehet majd abban az időszakban. Igazából ez a folyamat a Tükörteremmel kezdődik majd, és amíg ott folyik a korszerűsítés, kénytelenek leszünk ezt is lezárni, várhatóan jövő év elején. Idén került sor ugyanakkor a harmadik emeleten található Modern Magyar Művészeti Galéria újranyitásásra, jövő év januárjában pedig befejeződnek a román képtár felújítási munkálatai is.

Bár részlegesen látogatható lesz az épület továbbra is, számítunk a turistaszám csökkenésére attól a pillanattól kezdve, hogy a sajtóban ez az információ elterjed. Már csak azért is, mert azok a csoportok, amelyek kifejezetten a Kultúrpalota látogatásáért jönnének Marosvásárhelyre, gondolom, átütemezik majd a kirándulást akkorra, amikor az épület egészében látogatható lesz.

Viszont ez az időszak nem azt jelenti, hogy mi nem csinálunk semmit, hanem éppen azt a stratégiát fogjuk kidolgozni, amelyet a felújítás utáni, várhatóan megnövekedett látogatószám esetén alkalmazni fogunk. És, persze, tovább építjük azt a kapcsolati hálózatot, amelyet szintén a felújítás után fogunk gyakorlatban is hasznosítani. Mindemellett tervezzük egy, a Kultúrpalotához kapcsolódó médiatár és gyűjtemény létrehozását is.

Hogy egy számszerűsített képet is kapjunk Marosvásárhely legfontosabb kulturális befogadó teréről: hány ilyen esemény volt az elmúlt két évben? És mit jelentett a vélhetően sűrű forgalom az állagmegőrzés tekintetében?

Évente több mint háromszáz esemény szokott lenni a Kultúrpalotában. Ezek egy része a filharmónia rendezvénye, a többi pedig terembérlést feltételezett vagy saját szervezésű esemény volt. Olyan nap is volt, amikor egyszerre három rendezvény zajlott.

Amit viszont én jónak tartok a palota életében, az az, hogy több mint száz év után is ugyanazt a szerepet tölti be: a kultúra otthonaként építették és ma is azt a feladatot látja el.

Nyilván, terembérlés esetén van egy sor szabály, amelynek meg kell felelni, nem lehet akármit csinálni, például szöget beverni vagy összevissza ragasztgatni. Mert mindamellett, hogy kulturális események tere, múzeum is, tehát van egy szabályrendszer, amit mindenképp tiszteletben kell tartani. Bármilyen rendezvény zajlik, a mi személyzetünk jelen van, feladata pedig az, hogy vigyázzon az épületre, hogy ne történjen semmiféle rongálás, zavartalanul folyjon az esemény. Az említett szabályokat mi a terembérlési szerződésbe is belefoglaljuk, azon rendezvények esetében pedig, amelyek valamely különlegesebb kérést feltételeznek, kitérünk ezekre a részletekre, illetve előzetes terepszemlét tartanak a szervezők.

Ilyen eseményünk volt például a Palota-bál, amelyet idén második alkalommal szerveztünk meg, és ez úgy zajlott, hogy a nagyterem teljes nézőtere fölé színpadot építettek. Ez az első alkalommal féléves előkészítő munkát jelentett, hogy mikor és hogy történjen, idén pedig már könnyebb volt, hiszen már ismertük a teljes folyamatot. Azt is hozzá kell tennem, hogy a színpad megépítését erre szakosodott cég végezte, de itt is ki kellett térnünk a legapróbb részletekre is, mert sajnos lehet olyan kárt okozni, amit a későbbiekben már nem lehet kijavítani.

A Kultúrpalotát eseménybefogadó térként ismerik a marosvásárhelyiek. Vannak-e arra vonatkozó projektjeitek is, hogy értékként hogyan tudjátok megerősíteni ezt az épületet a köztudatban?

Igen, saját rendezvényeinkként folyamatosan vannak ilyenek. Egyrészt szoktuk ajánlani a befogadott rendezvényeken is, hogy néhány mondatban a konferanszié mondja el, egy méltatás vagy rövid bemutatás formájában, hogy milyen jelentősége van annak a helynek, ahová a közönség jött. Másfelől pedig ki szoktuk erre használni azokat az eseményeket is, amelyek a nemzetközi figyelmet is ráirányítják az ilyen jellegű épületekre: ilyen volt tavasszal a Múzeumok éjszakája, illetve az örökségvédelmi világnap szeptember 15-én. Ez utóbbit az Országos Örökségvédelmi Hivatallal, a Maros Megyei Tanáccsal és más megyék múzeumainak partnerségével szerveztünk meg. Ennek a rendezvénynek a fénypontja a Kultúrpalota volt, de különböző sétákat is szerveztünk a városban, amelynek célja az épített örökség értékként való tudatosítása volt.

Kissé indiszkrétebb kérdés: két év után, gondolom, van egy pontos rálátásod arra is, hogy mennyire könnyen fogadtak el téged fiatal vezetőként a tekintélyes múlttal rendelkező intézmény élén…

Ez a mai napig úgy van – és itt nem a közvetlen kollégákra gondolok, hanem azokra, akik nem ismernek korábbról –, hogy amikor terembérlés vagy partnerség ügyében jönnek, mindig rácsodálkoznak arra, hogy milyen fiatal vagyok. De ezután úgyis el kell kezdeni együtt dolgozni.

Amikor idekerültem – ezeket a rácsodálkozásokat leszámítva –, úgy érzem, elég hamar kimozdultunk erről a pontról, elkezdtük a munkát. Tehát nem mondhatom, hogy különösebben téma vagy nehézség lett volna az, hogy fiatal, hogy magyar, netán az, hogy nő vagyok, hiszen ebben az egészben nem is az én személyem a fontos, hanem a funkciót, a szerepkört kell ellátni.

A kollégák részéről megvolt és megvan a kölcsönös tisztelet, ráadásul nem is vagyok az a típusú vezető, aki „főnökösködik” vagy parancsolgat. Én is végzem a magam feladatait, ami által – gondolom – erősödött ez a kölcsönös tisztelet. Aztán azt, hogy ezen túl emberként ki mit gondol a másikról, nem igazán tartom relevánsnak.

Az következő időszakban ilyenekre talán nem is lesz idő, hiszen a csapat minden létező energiájára szükség lesz az említett átfogó felújításkor. Hadd kérdezzem meg itt azt, hogy mik a terveid a felújítást követő, 2020 közepéről kezdődő időszakra, amikor már újra egészében látogatható lesz a palota?

Két irányban tervezünk további fejlesztéseket: a turizmus irányában, illetve a kulturális menedzsment terén, még ha gyakran ezeket nem is lehet különválasztani, hiszen a palota maga is kettős funkciót tölt be, egyszerre múzeum és művelődési centrum. Ezek karöltve egymást erősíthetik is, és erre vonatkozó stratégiát dolgozunk ki majd a felújítás időszakában.

Ami a partnerségeket illeti, ezeknek külön szeletét képezi a szakmai intézményekkel kiépített együttműködés, mint amilyen például az Országos Örökségvédelmi Hivatal, de idetartoznak ugyanakkor a különböző külföldi múzeumok, amelyek a szecesszió vagy art nouveau témakörét ölelik fel. Az elmúlt években több ilyen szakirányú képzésen és konferencián is részt vettem, illetve célom az, hogy az európai szecessziós városok és épületek egyesületébe is bekerüljünk. Az UNESCO-val szeretnénk szorosabb kapcsolatot ápolni, hiszen gondolkodunk azon is, hogy alkalmas lenne-e esetleg az épület felterjeszteni az épített világörökségi listájára, amit ugye egy eléggé hosszas folyamat szokott megelőzni.

Ugyanakkor partnereinknek tekintjük azokat a turisztikai egyesületeket és intézményeket, amelyek segíteni tudnak bennünket abban, hogy látogatócsoportokat hoznak.  És amit én nagyon jónak és fontosnak tartok: a Maros Megyei Múzeumnak, ahová a Kultúrpalota is tartozik, általában erőssége a helyi és megyei partneri kapcsolatrendszere. A kisebb intézményekkel is jó viszonyt ápol, de a civilekkel is jó az együttműködése. Nem az a tipikus közintézmény, amelybe nehéz bejutni vagy lehetetlen két szót váltani az igazgatóval. Ezek a partnerségek azért is jelentősek, mint mindenki kölcsönösen segíti a másik munkáját: több alkalommal is így kerültek nagyon értékes rendezvények a Kultúrpalotába, és gyakorta kiállításaink is egészülnek ki úgy, hogy az anyag egy része partnerintézménytől származik. És én úgy látom, hogy a jövőben is nagyszerűen támaszkodhatunk ezekre.