Abszurdia – a Szegedi Kortárs Balett előadása Nagyváradon
A Szegedi Kortárs Balett Abszurdia című előadását láthattuk a nagyváradi Infinite Dance Fesztivál keretében. A ProDance szekció keretében az előadás előtt és a szünetében a többszörös országos és nemzetközi bajnok Unique Dance, a nagyszalontai Infinity Dance, valamint a nagyváradi Angels és Mystique Mazsorettek léptek színpadra a színház előtt.
„A darab egy elképzelt európai meseország, Abszurdia lakóinak sajátos viszonyaiba enged belátást” – kezdődik az előadás ismertetője, az első néhány perc után azonban kiderül, lehet, hogy európai (bár inkább közép-kelet-európainak gondolnánk) azonban nem is annyira elképzelt, és a legkevésbé sem mese, amit a színpadon látunk.
A szereplőkön egyenruhaként hat az öltöny, az egyforma smink erősíti a hatást, a falakkal körbevett játéktérből alig van kilépés, felette egy léggömbfa lebeg. Főleg a világítással, színekkel érzékeltetik a hangulatokat, létra, székek, piros labdák vagy éppen bohócorr, eldobott csikkek – kevés eszközt használnak Juronics Tamás koreográfiájában.
A különbözést főleg az jelzi, ha valamelyik táncos zakó nélkül jelenik meg, akár a szerelmi jelenet két szereplője, akiknek egymás felé fordulását a többiek minden eszközzel megakadályoznák. Végül mégis győz a szerelem s a két szereplő közös életét a fogmosás, munka rutinmozdulatai jellemzik.
A két felvonásos darab epizódszerű történésekből áll össze, melyeket olykor kegyetlen irónia jellemez. Egy léggömbön érkezik a korona, amelyet végül annak a fejére tesznek, aki a léggömbnek örül(ne). Több jelenet is a hatalom embert torzító mivoltát karikírozza ki, hiszen akár köznapi életünkből is felidézhetünk olyan eseményt, amikor a „nagy emberhez” kegyenceken át vezet az út, akik olykor zsarnokibbá válnak a zsarnoknál, s mindannyian láttunk már szolgalelkű talpnyalókat (hogy ne más testrészt említsünk), akik önként és dalolva, jól-rosszul, de az elnyomó táncát járják...
Ki ne ismerne olyan embert, aki felfelé törleszkedik, lefelé rúg? Ki ne ismerne olyan embert, aki belekeseredve abba, hogy mások miatt nem tud kitörni a keretekből, vagy akár feljebb jutni egy létrán, kétségbeesett dühvel húzza vissza azt, akinek ez mégis sikerülne? Egyik legerősebb jelenete az előadásnak, egy vérbíróság összeülését idézi fel, az egyforma fekete székeken, vörös izzásban ülő figurák mintha egy furcsa, alvilági esküdtszék tagjai lennének.
S hogy van-e, létezik-e kitörés Abszurdiából, arra nem kapunk egyértelmű választ. Bár leereszkedik a léggömbfa, s ki-ki leszedi róla a maga lufiját (amely talán a boldogságot jelképezheti) – az ágak között egy marad, mikor a fa visszaemelkedik a színpad fölé –, azt sürgősen ki is pukkasztja, megjelenik a színen a gyermek, aki újabb léggömböket oszt ki a szereplőknek. Ezekre vidám arcokat rajzolnak a táncosok, majd a nézőtérre futnak velük, bevonva a közönséget is a játékba. A színpadra visszatérve azonban a gyermek léggömbje is elpattan, de a fán még van egy – talán elérhető, talán elérhetetlen....
Az Infinite Dance Fesztivál folytatódik, október 25-én csütörtökön, 17 órától az Élő Várad Mozgalom performanszára kerül sor a Nagyváradi Vár G épületében, ezt követően 19 órától a Szigligeti Színház nagytermében első alkalommal mutatkozik be a dunaújvárosi Bartók Táncszínház. Az estet 21.30-tól a Nagyvárad Táncegyüttes Idegen című előadásának bemutatója zárja.