Vasárnap az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Joe Biden megérkezett délkelet-ázsiai körútjának vietnámi állomására. Szakértők szerint az amerikai elnök jelenléte Hanoiban kiemelkedő fontosságú, ez a látogatás pedig új távlatokat nyithat a két ország közötti, korántsem felhőtlen diplomáciai viszonyok terén. Pontosabban, nyithatna, ha egyáltalán sikerül elindulni azon a közös úton, amelyet Biden a vasárnapi hivatalos megbeszéléseket követően felvázolt a sajtó képviselőinek.

Az korántsem véletlen, hogy az amerikai elnök épp most turnézik a délkelet-ázsiai térségben, hisz a Delhiben megrendezett idei G-20-as csúcs jó kiindulópontot szolgáltat arra, hogy az Egyesült Államok új szövetségeseket, valamint a már meglévő szövetségeit megerősítse a térségben egyre nagyobb fenyegetést jelentő Kínával szemben. Na meg természetesen Oroszországgal. Biden vietnámi látogatását kiemelten kezelték a világ vezető publikációi, a The Guardian alapos cikket szentel a Hanoiban történteknek, kontextusba helyezve azt az amerikai politikai elit köreiben keltett visszhangokkal. A jelek szerint a tengerentúli politikai aktorok köreiben konszenzus van annak vonatkozásában, hogy Amerikának érdeke szorosabbra vonni a diplomáciai és gazdasági kötelékeit Vietnámmal, abban azonban már nincs egyetértés, hogy tágabb kontextusban miként kellene viszonyulni Kínához, a jelenleg is folyamatosan eszkalálódó nemzetközi helyzetben. Problémák pedig akadnak szép számmal a két nagyhatalom között, még akkor is, ha Biden a jelek szerint Hanoiban engedékenyebb hangot ütött meg a Kínához való jövőbeli viszonyulást illetően. Az elnök azt is elmondta, hogy szerinte Kína a közeljövőben nem valószínű, hogy lerohanja Taiwant, mivel Hszi Csin-ping elnöknek sokkal égetőbb problémát kell megoldania belföldön, mégpedig az egyre mélyülő gazdasági válságot.

Persze, ez korántsem jelenti azt, hogy a Dél-kínai tenger térségében levő országok nyugodtan hátra dőlhetnének, hisz a helyzet ott évtizedek óta feszült. Kína, Tajvan, Brunei, Vietnám, a Fülöp-szigetek, Indonézia, Malajzia és Szingapúr mind érintettek ebben a történetben, hisz a 3,5 millió km² kiterjedésű Dél-kínai tenger a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonala, amely a felsorolt államokon kívül az Egyesült Államok számára is egyre kiemeltebb stratégiai fontossággal bír. Értelemszerűen a kínai vezetés igyekszik mind a mai napig biztosítani fölényét a térségben, nem utolsósorban azért, mert stratégiai fontosságán túl gazdag földgáz- és kőolajlelőhelyek is találhatóak a víz felszíne alatt. A felsoroltak fényében érthető, hogy a térségbeli országoknak – így Vietnámnak is – érdeke (lenne) egy olyan nagyhatalommal kötendő stratégia szövetség, mint az Egyesült Államok, viszont a helyzet korántsem ennyire egyszerű, tekintve azt, hogy a kínai fenyegetésen túl a térség országai egymással sem tudnak kiegyezni.

Ezen túlmenően történelmi és politikai előzmények is nehezítik egy ilyenfajta egyezmény zökkenőmentes tető alá hozását. Ami Vietnámot illeti, az amerikai megszállás emléke még túl közeli, a mintegy százmilliós országban – amely a közelmúltban három, nála sokkal erősebb hatalommal (Franciaország, Amerika és Kína) vívott háborúból is győztesen került ki – a hatalmat birtokló kommunista párt pedig igyekszik a lehető legnagyobb mértékben a különutas politikát követni. Természetesen, szövetségesekre Vietnámnak is szüksége van, jelen esetben pedig érdekei egybevágnak az amerikai érdekekkel, mert a Biden által ajánlott lehetőség, miszerint a félvezetők terén például az Egyesült Államok számára Vietnám jelenthetné az alternatívát Kínával szemben, gazdasági értelemben sem elhanyagolható ajánlat.

A képet viszont jelentősen árnyalja az, a New York Times által még szombaton nyilvánosságra hozott dokumentum, amelyből kiderül, hogy a vietnámi vezetés március óta készül egy jelentős mennyiségű fegyverimport-egyezmény aláírására. Mégpedig Oroszországgal. A cikket jegyző Hannah Beech kifejti, hogy Vietnám esetében ez akár egy logikus lépésként is értelmezhető, mivel a világon az ország hosszú évtizedeken keresztül előkelő helyet foglalt el a fegyverimportőr államok rangsorában, ebben pedig hagyományosan a Szovjetúnió, majd később Oroszország volt a fő partnere. Jelen kontextusban viszont jelentős fejtörést okozhat Nguyen Phu Trong vietnámi főtitkár számára, hogy hogyan is oldja fel a fennálló ellentétet a jelenlegi helyzetben. Egyfelől kecsegtető lehetőség Vietnám számára egy szoros partnerség az Egyesült Államokkal, másfelől viszont közismert tény, hogy Amerika szankciókkal sújtja mindazon államokat, amelyek Oroszországgal üzletelnek, az ukrajnai háború miatt. A helyzet pedig még tovább bonyolódik, mivel hétfőn egybehangzó híradások szerint az észak-koreai diktátor, Kim Dzsong-un páncélvonata Vlagyivosztok fele tart, ahol Vlagyimir Putyinnal fog találkozni. Ezen a találkozón nagy valószínűség szerint egyetlen kiemelt téma lesz napirenden: az Észak-Korea által Oroszországnak folyósítandó fegyverszállítmányok ügye. Észak-Korea egy másik olyan ország, amely vezeti az amerikai szankciós listákat, így csak találgatni lehet, hogy mi lesz az Egyesült Államok válaszlépése abban az esetben, ha mondjuk Vietnám orosz közvetítéssel vásárolna észak-koreai fegyvereket.

Másfelől Vietnám legitimálhatja ebbeli törekvését, hisz érvelhet azzal, hogy hadserege modernizálásának érdekében égető szüksége van az orosz fegyverszállítmányokra, mivel ezt épp a kínai törekvések ellensúlyozása érdekében teszi. Ebben a kontextusban az amerikai diplomácia nagy dilemma előtt áll, mivel épp a kínai befolyás csökkentése érdekében próbálják a térségbeli államokkal szorosabbra fűzni a viszonyt. Ezzel párhuzamosan a vietnámi főtitkárnak belföldön sincs a legkönnyebb dolga, mivel New York Times által megkérdezett szakértők szerint a vietnámi hadsereg vezérkara továbbra is egy megcsontosodott struktúra, amelynek felső körei a történelmi hagyományokban gyökerező orosz kapcsolatokat támogatja, Nguyen Phu Trongnak pedig szüksége van a hadseregre hatalma megtartása érdekében. Amerikai részről egyébként hivatalos reakció még nem érkezett a kiszivárgott dokumentum kapcsán, egyelőre a hivatalos álláspont annyi, amennyit a Fehér Ház közleménye tartalmaz Joe Biden Hanoiban tett látogatása kapcsán: „A két ország még hangsúlyosabban elkötelezi magát a béke, a prosperitás és a régió stabilitásának fenntartása mellett.” Az majd kiderül, hogy ezen nemes célok kivívása majd milyen fegyverekkel történik.