Nyugati elemzők egyetértenek az ukrán elnökkel abban, hogy az ukrajnai háborúban nem alakult ki patthelyzet, de Volodimir Zelenszkijjel ellentétben úgy vélik, a jelenlegi egyensúly valójában rendkívül instabil. A látszólagos patthelyzet hosszabb távon az oroszoknak kedvez. 2024-re készülve az ukránok számára sürgős feladat a kiképzési és hadianyautánpótlási gondok megoldása.

Véget vetne az ukrajnai konfliktusnak Vlagyimir Putyin orosz elnök, legalábbis ezt mondta a G20-csúcsra küldött üzenetében. „El kell gondolkodni azon, hogyan lehetne megállítani a tragédiát” – idézi az orosz elnököt a Reuters. Putyin a tavaly februári ukrajnai invázió óta először – ezúttal is videókapcsolaton keresztül – szólt a G20 vezetőihez, akik beszédeikben hangoztatták, hogy Oroszország elhúzódó agressziója „sokkolta őket”. Az orosz elnök azt mondta, „a katonai akciók mindig tragédiák”, de egyúttal emlékeztetett, hogy „egyébiránt Oroszország soha nem zárkózott el a béketárgyalásoktól Ukrajnával” – ellentétben Ukrajnával, ahol törvény tiltja a tárgyalásokat Oroszországgal a háború lezárásáról (Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egy éve rendeletet adott ki erre vonatkozóan).

A legtöbb nyugati szakértő kételkedik Putyin békekötési szándékának a komolyságában, és Ukrajna győzelmét tartja az egyetlen kiútnak a háborúból. Úgy vélik ugyanis, hogy egy esetleges megállapodást vagy tartós fegyverszünetet Moszkva arra használna fel, hogy ismét megtámadja Ukrajnát, mihelyt rendbe szedi a fegyveres erőit és feltölti a hadianyag-raktárait. Kijev többször hangoztatta, hogy csak azután lehet komoly béketárgyalásokat kezdeni, miután Oroszországra egyértelmű és megsemmisítő vereséget mértek a harctéren.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a The Sun című brit napilapnak adott, kedden ismertetett nyilatkozatában ismételten leszögezte: Ukrajna nem hajlandó bármi áron a békéről tárgyalni, olyan „igazságos békét” akar, amely a 2014 előtti határainak a visszaállítását feltételezné. Az interjúban Zelenszkij úgy fogalmazott: a kijevi kormány nem hiszi, hogy Oroszország és személyesen Vlagyimir Putyin elnök be akarná fejezni a háborút.

Az ukrán elnök elismerte, hogy a hadszíntéren nehéz a helyzet, és hogy Ukrajnának több sikerre lenne szüksége, de cáfolta, hogy a hadműveletekben patthelyzet alakult volna ki, ahogy azt Valerij Zaluzsnij tábornok, az ukrán vezérkari főnök nemrégiben kijelentette.

Az ukrán elnök az utóbbi közel három hétben több alkalommal is kifejezte egyet nem értését a vezérkari főnök helyzetértékelésével. Mérvadó nyugati elemzők szerint Zelenszkij „kifakadásai” rámutatnak a kijevi vezetésen belüli törésekre. Ugyanakkor az utóbbi napokban olyan elemzések is napvilágot láttak, amelyek szerint az orosz és az ukrán haderő között valóban nem alakult patthelyzet, csakhogy ez éppenséggel nem pozitívum az ukránok számára.

Vesztésre áll Ukrajna?

A patthelyzet nem a megfelelő leírása a jelenlegi helyzetnek a hadszíntéren, véli Jack Watling, a Royal United Services Institute (RUSI) londoni agytröszt elemzője. A Financial Times podcastjában Watling úgy vélte: Zaluzsnij elemzése azért hibás, mert túlzottan összpontosít a területi nyereségre/veszteségre. Amikor patthelyzetről beszél, azt sugallja, hogy ha minden az eddigiek szerint megy, beláthatatlan ideig fennmaradnak a jelenlegi állapotok. Csakhogy, ha megnézzük a lemorzsolódás mértékét a két oldalon, hogy mennyi embert veszítenek és mennyi hadianyagot fogyasztanak, „ez egy olyan állás, amelyet nem lehet a végtelenségig fenntartani” – magyarázta a szakértő, hozzátéve, hogy jelenleg Oroszország előnye nő. A korábbi ellátási gondokat sikerült megoldania – részben az Irántól, Észak-Koreától és másoktól kapott jelentős mennyiségű felszerelésnek köszönhetően –, és noha hivatalosan nem állt át hadigazdálkodásra, a hadianyagok gyártása terén fordulópont következett be.

Ami az „emberanyagot” illeti, Ukrajnában nemcsak a mozgósítási kapacitással vannak gondok, hanem a képzéssel is, mivel a kiképzőbázisaik folyamatos támadásoknak vannak kitéve. Különösen a nagyobb műveletek irányítására alkalmas törzstisztek hiányoznak, így Watling szerint jelen pillanatban az sem javítana sokat az ukránok helyzetén, ha történetesen megdupláznák a haderő létszámát, mert „ha nem vagy képes irányítani ezeket a csapatokat..., akkor használhatatlanok, különösen támadó műveletekhez”.

A RUSI szakértője óvott a fatalizmustól, hangsúlyozva egyúttal, hogy körültekintő tervezéssel – a kiképzési és hadianyautánpótlási gondokat megoldva – Ukrajna „olyan helyzetbe hozható”, hogy megverje az oroszokat, viszont „az elképzelés, hogy ez az egész valamiféle patthelyzetben el fog halni, csupán vágyálom”.

Önként vállalt korlátozás

Valamivel derűlátóbb elemzést közölt Frederick W. Kagan, az American Enterprise Institute agytröszt elemzője. (Felesége, Kimberly Ellen Kagan az ukrajnai háborúról naponta elemzéseket publikáló Institute for the Study of War alapítója.) Kagan értékelése szerint az ukrajnai állóháború korántsem „stabil patthelyzet”. Ellentmondott az ukrán vezérkari főnöknek abban is, hogy a jelenlegi állapotok a modern háború természetére vezethetők vissza, és változást csakis valamilyen technológiai forradalom eredményezhet, ahogy az első világháborúban történt. Meglátása szerint a „patthelyzet” két fő tényezőre vezethető vissza: egyfelől a Nyugat, másfelől az Oroszország által önként vállalt korlátozásokra.

A Nyugat bizonyos technológiákat nem volt hajlandó átadni Ukrajnának, és nem pörgette fel a hadianyaggyártását. A másik oldalon Vlagyimir Putyin eddig nem volt hajlandó teljes mértékben elkötelezni Oroszországot a háborúban. „A jelenlegi egyensúly tehát valójában rendkívül instabil, és a Nyugaton hozott döntések könnyen elbillenthetik bármelyik irányba” – vélte a szakértő, aki figyelmeztetett, hogy Ukrajna csak addig tud ellenállni az orosz agressziónak, amíg a szövetségesei támogatják.