Az orosz–ukrán fegyveres konfliktus kitörése óta folyamatosan hagyják el a megtámadott országot a háború elől menekülők. A kezdeti hullám után változó volt a menekültek száma a román–ukrán határon, volt olyan nap, amikor elhanyagolható számú személy lépett be az országba, az utóbbi napokban azonban jelentősen nőtt a forgalom. Mindezt Gyenes Kincsőtől, a Máltai Szeretetszolgálat Szatmárnémeti szervezetének szociális munkásától tudtuk meg a Halmi–Nevetlenfalu határátkelőnél, ahol a „máltaisok” a menekültválság óta jelen vannak.

A most tapasztalható hullám oka, hogy augusztus 24. Ukrajnában a függetlenség napja, sokan viszont attól tartanak, hogy az orosz haderő éppen ezen a napon próbál valami nagyszabású és elrettentő akciót végrehajtani.

„Valami csúnya dolog következik, mondogatják, akik most jönnek. A menekültek között még mindig a legtöbb a nő és a gyermek, ám férfiaknak is lehetőségük van elhagyni az országot – például, ha nagycsaládosok vagy fogyatékkal élő gyermeket nevelnek. Vagy, ha van elég pénze, hogy átkelhessen a határon” – tudjuk meg Gyenes Kincsőtől, aki kevéssel beszélgetésünk előtt épp öt főt igazított útba: nagymamát, anyát és három gyermeket.

Az Ukrajnával közös határátkelőhelyeken most csak a Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei és munkatársai fogadják a menekülteket. Ehhez képest az első menekülthullám alkalmával még 8-10 civil szervezet igyekezett segíteni – átkelőnként. Ám, ahogy arra számítani lehetett, a lendület és a lelkesedés lassan elfogyott, de ehhez hozzájárulhatott az is, hogy egy adott időszakban jelentősen csökkent a menekültek száma.

Drámaian csökkent az adakozók száma is, míg a tél végén még mindenfelé gyűjtéseket szerveztek, magánszemélyek tértek be a gyűjtőpontokhoz, hogy leadják adományaikat, ma már szinte nincs is magánadakozó. A Máltai Szeretetszolgálat a németországi partnerszervezet pályázata révén tud most is vizet, szendvicset, pelenkát és információkat adni az érkezőknek. Minden átkelőnél ukránul, oroszul és angolul beszélő tolmács és pszichológus is van.

„A menekültválság kicsit olyan, mint a karácsony. A szeretet ünnepén mindenki adományoz, árvaházat látogat, az év 11 hónapjában viszont nem is foglalkoznak a rászorulókkal” – mondja Gyenes. 

A menekültek most is távolról, a háborús övezetből érkeznek leginkább. Sok esetben szervezett utazással, emeletes buszban utaznak, hogy aztán továbbhaladjanak más EU-s országokba. Gyakori az is, hogy a menekültek visszatérnek, hogy rokonokat, barátokat vigyenek magukkal nyugatra. Sokan ugyanis szállást, munkát találtak valahol, és megvan a jövedelmük is hozzá, hogy segítsék a közeli ismerősöket.

A most érkező menekültek többségének épp emiatt nincs szükségük szállásra, ám akik nincsenek szerencsés helyzetben, vagy nagyobb csoportokban érkeznek, így is a Máltai Szeretetszolgálat segítségére szorulnak, akik a Borókagyökér Egyesülettel együttműködve, utóbbiak táborában szállásolják el a bajba jutottakat.

„A menekültek között sok az idős is. Olyanok, akik úgy gondolták, hogy gyorsan vége lesz a háborúnak, de most már elvesztették a türelmüket, vagy veszélyben érzik magukat” – magyarázza a szociális munkás.

A határátkelőknél a Máltai Szeretetszolgálat továbbra is jelen van, az önkéntesek váltásokban „dolgoznak”, mert úgy gondolják, akkor is kint kell lenni a határon, ha csak egyetlen családon is kell segíteni a szolgálat ideje alatt.

Közben pedig bíznak benne, hogy mielőbb véget ér a háború.