Az Ukrajnából elmenekülteket és az otthon maradt rászorulókat segélyező tevékenységükről beszélgettek a Kolozsvári Magyar Napok keretében a Máltai Szeretetszolgálat, a Gondviselés Segélyszervezet, valamint a Diakóniai Keresztény Alapítvány szatmárnémeti fiókszervezetének munkatársai. Először mindenki azt ismertette, hogy segélyszervezete milyen tevékenységet fejtett ki a háború kitörése óta, majd a közeljövőbeli tervek kerültek szóba a kolozsvári Vallásszabadság házában tartott kerekasztal-beszélgetésen.

Az eseményen Kiss József református lelkipásztor, a Diakóniai Keresztény Alapítvány szatmárnémeti fiókszervezetének munkatársa, Pünkösti Zsolt, a Máltai Szeretetszolgálat kolozsvári fiókszervezetének vezetője, Kiss Tibor lelkipásztor, Székely Andrea, a Gondviselés Segélyszervezet önkéntese, elnökségi tagja, Vladimir Szkalszkij odesszai önkéntes, valamint a Gondviselés Segélyszervezet alelnöke Vagyas Attila beszélgettek. A tanácskozást Szabó László, a Gondviselés elnöke moderálta.

Nagy probléma az élelmezés

Pünkösti Zsolt elmondta, a Máltai Szeretetszolgálatnak több típusú szociális szolgáltatása van, 18 munkaponton nyújtanak segítséget Romániában, táborokat is szerveznek, és nagyon büszkék a mintegy 800 fős önkéntes csapatukra. A szeretetszolgálat kolozsvári szervezetének elnöke ismertette, a háború első napjaiban hogyan kezdték a munkát. Elmondta, az orosz–ukrán háború kitörésekor rögtön összeült az országos elnökség, és az első reggelen a kollégák már a máramarosszigeti határátkelőnél voltak, fogadták az „özönlő menekülttömeget”.

Hozzátette, az első napokban a krízisbeavatkozás legalapvetőbb formájára volt szükség, biztonságot kellett biztosítani az embereknek. Pünkösti Zsolt szerint sokan jelezték, hogy sokkal nagyobb segítség volt egy-egy kedves emberi arc, aki rájuk mosolygott, mint az élelem, ital, és különösen jó volt, hogy foglalkoztak a gyerekekkel.

A Máltai Szeretetszolgálatnál első pillanattól kezdve külön foglalkoztak a gyerekekkel és felnőttekkel. Amíg a gyerekekkel játszottak, addig mások a szülőkkel tudtak külön foglalkozni, lelki segélynyújtást, tanácsot adni, adminisztratív dolgokat intézni. Ez mai napig működik a határátkelőknél, és Ukrajnába is rendszeresen szállítanak különböző szállítmányokat. Emellett, ahogy járnak át a határon, egyre több településsel, egyházzal teremtettek kapcsolatot, így már célzottan tudnak segélyt szállítani.

Pünkösti Zsolt szerint jelenleg nagy probléma az élelmezés, hiszen sok esetben megszakadtak az ellátási láncok, nem jut el az alapélelmiszer egyes településekre. Ételautókat, jótékonysági karavánokat akarnak indítani, és egy mozgó orvosi rendelőt akarnak szeptemberben beindítani, ez Romániában, Moldovában és Ukrajnában működne majd.

Célirányosan próbálják az otthon maradottakat támogatni

Kiss József és Kiss Tibor református lelkipásztorok arról meséltek, hogy a Diakóniai Keresztény Alapítvány hogyan segítette az ukrajnai menekülteket. Kiss József úgy vélte, hatalmas különbség van a háború kitörésének első pillanata és a jelenlegi állapot között: a konfliktus kitörésekor mindenkinek rémült volt az arca, nem csak az ukrajnaiaknak. „Az első pillanatokban nagyon sokan lépték át a határt, ezrével jöttek az emberek, ezért mi is hamar gyülekezni kezdtünk, nagyon sok önkéntessel mentünk ki a határhoz. Ezer szendvics tíz perc alatt elfogyott, és ami furcsa volt, és senki nem tudta hová tenni, hogy először az a réteg jött, akik nagyon gazdagok voltak, majd fokozatosan jöttek azok, akik egy szál ruhában érkeztek meg, papírok nélkül” – emlékezett vissza. Hozzátette, az intenzív menekültáradat egy hónapig tartott, majd hirtelen leállt, később fokozatosan kezdtek újra érkezni a családok a határhoz.

Kiss József elmondta még, mindenképp szerettek volna adományt átjuttatni a határon, főleg Kárpátaljára, ahova 5 millió belső menekült érkezett. Az elején, mint fogalmazott, nagyon kételkedtek, hogy a szállítmány egyáltalán célba ér-e, hiszen voltak olyan hírek, hogy sokmindent lefoglalt a katonaság.

Kiss Tibor lelkipásztor hozzátette: a háború kitörésének első napjaiban felajánlásokat kezdtek összegyűjteni a menekültek befogadásához, majd gyűjtésbe kezdtek a református egyházkerületben. „660 szállásfelajánlásnál leálltunk, óriási volt az összefogás. Ám valahogy mégis úgy alakult, hogy átutazó menekülteket tudtunk fogadni, mert vidékre nem akartak költözni a menekültek, Kolozsváron pedig inkább csak átutaztak. Azt láttuk, hogy a menekültek nem tartják Romániát biztonságos országnak, inkább nyugatra tartottak” – részletezte.

Hozzátette, most inkább célirányosan próbálják az otthon maradottakat támogatni, hiszen sok menekült van, aki nem akarta elhagyni az országot, ők a határ mellett telepedtek le. Sokan otthon hagyták ugyanakkor az időseket, így a szervezet őket is támogatni akarja. Mint mondták, a jövőben is ennél maradnak, 300-400 emberrel vannak kapcsolatban Szatmár megye szintjén, Kárpátalján 2500 emberrel ápolnak közvetlen kapcsolatot.

Nagyon sok embernek nem lesz hova visszamennie

Székely Andrea, a Magyar Unitárius Egyház keretében működő Gondviselés Segélyszervezet elnökségi tagja közölte, az első napokban még nem volt semmilyen adományuk, így korlátozottak voltak a lehetőségeik. Vladimir Szkalszkij odesszai önkéntes hozott létre nekik egy Telegram csoportot, ott tudtak kommunikálni az ukrajnaiakkal, majd lakásfelajánlásokat gyűjtöttek össze, először a szállás, élelmiszer, kórházi ellátás problémáit kellett megoldaniuk.

Mint elmondta, nem hagyták figyelmen kívül azt sem, hogy mi van a határnál. Buszjáratokat szerveztek, hogy el tudjanak jutni a menekültek Nyugat-Európába, és helyet találtak ahhoz, hogy megnyithassanak egy óvodát a gyerekeknek. Székely Andrea szerint az volt a céljuk, hogy segítsenek az anyukáknak, hogy nekik könnyebb legyen munkát találni, így délutáni programot szerveztek, tavaszi vakációs táborba és több kirándulásra is elvitték a kicsiket. „Ezek nem luxustevékenységek, hanem a mentális egészség megőrzésében segítenek, és nagyon fontosak. Később beindítottunk egy elemi osztályt, ez a nyári vakáció idején is működik, és sokat segít az anyukáknak. A legfontosabb, hogy segítsük az emberek beilleszkedést, hiszen nagyon sok embernek nem lesz, ahova visszamennie” – tette hozzá.

Vagyas Attila elmondta: a Gondviselés önkéntesei Odessza és környékén, valamint Kárpátalján dolgoztak. Visszaemlékezése szerint nagyon nehéz volt számukra az elején nagy mennyiségben élelmet, gyógyszereket beszerezni. „Amikor lehetett, átmentünk Kárpátaljára, meglátogattunk szállásokat, ahol belső menekülteket fogadtak, hogy lássuk, mire van szükségük, mit élnek meg az emberek ott minden nap. Végül több mint 200 ezer dollárt gyűjtöttünk össze, azt láttam, hogy megérintette az emberi szíveket ez a helyzet” – magyarázta.

Vladimir Szkalszkij odesszai önkéntes, aki egy helyi iskolának volt az igazgatója, elmesélte: a háború kitörésekor nem tudták, hogy hova jönnek, eredetileg más országba akartak menni, nem Romániába, de végül nem bánták meg, hogy itt kötöttek ki. „Az itteniek nemcsak a mi családunkat segítették meg, hanem az egész népünket, küldtek rengeteg segélyszállítmányt ukrajnai városokba, gyógyszereket, ételt, és aktívan részt vettek a segélyezési akcióban is. Mindig kérdezik az ukrajnai ismerőseim, hogy itt milyen, és én mindig azt mondom, hogy mindenem megvan itt, úgy élek, mint a mennyországban, és meg van a lehetőségem arra is, hogy segítsek az otthoniaknak. Hálás vagyok mindenkinek a segítségért” – köszönte a segélyszervezetek munkáját Vladimir.