A Trump-kormányzat soron kívül menekültstátuszt adott dél-afrikai fehérek egy csoportjának, akik az ellenük irányuló állítólagos faji diszkrimináció elől áttelepednek az Egyesült Államokba. A lépés azért is érdekes, mert amúgy az új washingtoni adminisztráció gyakorlatilag leállította a menekültek fogadását.

Hétfőn, helyi idő szerint a reggeli órákban landolt a washingtoni Dulles nemzetközi repülőtéren az a chartergép, amellyel 49 dél-afrikai érkezett meg új hazájába. A csoportot Christopher Landau külügyminiszter-helyettes és Troy Edgar belbiztonsági államtitkár-helyettes fogadta.

Stephen Miller, a Fehér Ház kabinetfőnök-helyettese előzőleg közölte: ez a járat lesz az első egy „sokkal nagyobb léptékű áttelepítési erőfeszítésben”. Leszögezte, hogy ami az afrikánerekkel történik, az „megfelel a menekültprogram tankönyvi definíciójának… ez faji alapú üldözés”.

A Dél-Afrikában számbeli kisebbségben élő fehérek (afrikánerek) soron kívül kapták meg a menekültstátuszt, amelyre az Egyesült Államokban rendszerint éveket kell várni. Donald Trump elnök február 7-én kiadott rendelete értelmében Dél-Afrikában a fehérek faji üldöztetés áldozatai, ezért az Egyesült Államok felajánlja nekik az áttelepedés lehetőségét.

Tételesen a Trump-kormányzat – amelyre jelentős befolyással bír a dél-afrikai származású techmilliárdos, Elon Musk – azzal vádolja a dél-afrikai kormányzatot, hogy megtűri a fehér gazdák elleni erőszakos támadásokat, illetve elkobozza az földjüket.

Donald Trump már előző elnöksége idején is aggódott a dél-afrikai fehér farmerek helyzete miatt. Utasította akkori külügyminiszterét, Mike Pompeót, hogy alaposan nézzen utána „a széleskörű kisajátításoknak és gyilkosságoknak”. Most hétfőn megismételte, hogy a Dél-Afrikában „zajló népirtás” miatt döntött az afrikánerek áttelepítése mellett. Azt mondta, az apartheid utáni Dél-Afrikában a fehér gazdákat megölik, és azt tervezi, hogy a jövő héten megvitatja a kérdést a dél-afrikai vezetéssel.

A praetoriai kormány határozottan cáfolja Washington vádjait. Hangsúlyozzák, hogy az afrikánerek valójában „gazdaságilag a legkiváltságosabbak” közé tartoznak az országban.

Ronald Lamola, a praetoriai kormány nemzetközi kapcsolatokért és együttműködésért felelős minisztere hétfőn – a G20 csoport novemberi csúcstalálkozójának előkészítéséről tartott sajtótájékoztatón – leszögezte: az a 49 személy, aki vasárnap elindult az Egyesült Államokba, a dél-afrikai kormány szerint „nem jogosult erre a [menekült] státuszra”.

Cyril Ramaphosa dél-afrikai elnök hétfőn egy elefántcsontparti üzleti konferencián azt nyilatkozta: nemrégiben telefonon beszélt Donald Trumppal, és elmondta neki, hogy kormányát hamis információkkal etették olyan csoportok, amelyek a fehéreket áldozatként állítják be. Elmondta, és állítása szerint Trump elnök megértette, hogy olyan erőfeszítésekről van szó, amelyek a fekete többséget elnyomó faji szegregáció és a közel négy évszázados gyarmatosítás „történelmi hibáinak” kijavítását célozzák.

A washingtoni aggodalomnak van reális alapja, de van benne nagy adag túlzás, valamint torzítás is. Például a Trump által több éve emlegetett „széleskörű kisajátításokról” ez év elején fogadtak el törvényt, és ez távolról sem jelenti azt, hogy a fehér kisebbséget megfosztanák a tulajdonától. A földreform valóban érzékeny, faji felhangoktól sem mentes kérdés Dél-Afrikában az apartheid rendszer 1994-es felszámolása óta, de az új jogszabály csak bizonyos feltételek mellett ad lehetőséget a kormánynak arra, hogy kisajátítson földet magánszemélyektől.

Jelenleg a gyarmatosító, főleg holland származású búrok utódai Dél-Afrika 62 milliós lakosságának körülbelül 7 százalékát teszik ki, és ők birtokolják a magánkézben lévő termőföldek körülbelül 70 százalékát. A kormány szerint ezt az egyenlőtlenségeket kezelni kell – különösen olyan körülmények között, hogy az apartheid rendszer idején a feketéktől elvették a földjüket, és arra kényszerítették őket, hogy a fehérektől elkülönítve éljenek.

Másrészt a farmerek ellen elkövetett erőszak évtizedek óta problémát jelent Dél-Afrikában, ahogy általában a gyilkosságok és támadások. 2020-ban például, amikor nagy visszhangot váltott ki egy fehér gazdálkodó meggyilkolása, ugyanabban a térségben akkoriban három másik, színesbőrűt is megöltek. Abban az évben a gyilkosság áldozatául esett 21.325 személy között 49 farmer volt a hivatalos statisztikák szerint – kevesebb, mint negyedszázalék, miközben az akkor 58 milliós lakosság hozzávetőleg 9 százalékát tették ki a búrok leszármazottjai. A frissebb, 2023-ra vonatkozó adatsorban 27 ezer gyilkosságra jut 49 megölt farmer, aki nagy valószínűséggel fehér. A feltételezés alapja az, hogy a gazdák elsöprő többsége fehér, a hatóságok nem tartják nyilván az áldozatok bőrszínét. Ennek alapján nincs bizonyíték az Elon Musk és más amerikai konzervatív véleményvezérek által hangoztatott „fehér népirtásra” Dél-Afrikában.

A 62 milliós Dél-Afrika a kontinens legfejlettebb állama, egyben a világ egyik legnagyobb társadalmi egyenlőtlenségeivel küszködő országa. Tavaly az Egyesült Államok 440 millió dollárral támogatta Dél-Afrikát – egyebek mellett 5,5 millió HIV-fertőzött gyógyszeres kezelését biztosította –, azonban a segélyprogramot leállította, részben a nemzetközi segélyezés befagyasztása során, részben a külön Praetoriát megcélzó februári 7-i elnöki rendelettel. Ez egyébként utal arra, hogy Dél-Afrika támogatja a palesztinokat és kritizálja Izraelt – vádat emelt a Nemzetközi Bíróságon Izrael ellen népirtás miatt –, kapcsolatokat ápol Oroszországgal és Iránnal, illetve túl közel áll a kínai kommunista párthoz.

Az afrikáner menekültek érkezését az USA-ba eredetileg egy héttel korábbra tervezték, de egyelőre ismeretlen okból elhalasztották. Az amerikai egészségügyi minisztérium menekültügyi szolgálata közölte, hogy készen áll támogatást nyújtani az újonnan érkezőknek, beleértve a lakhatást, bútorokat és egyéb háztartási cikkeket, valamint az olyan azonnali kiadásokat, mint az élelmiszerek, ruházat, pelenkák és egyebek. „Ez az erőfeszítés a kormányzat kinyilvánított prioritása” – mutattak rá.

A Politico megjegyzi, hogy a Trump-kormányzat olyan körülmények között gyorsította fel az afrikánerek kérelmeinek elbírálását, amikor egyébként szüneteltet minden más menekültprogramot, és elutasítja az Afganisztánból, Irakból, a szubszaharai Afrika nagy részéből és más országokból érkezőket. Egyébként a menekültstátusz odaítélését megelőző átvilágítás az Egyesült Államokban gyakran évekig tart. Ezért kifogásolták a menekültek jogait védő csoportok, hogy a fehér dél-afrikaiakat előnyben részesítik a háború és természeti katasztrófák által sújtott országokból származó emberekkel szemben.