Precedensértékű ítélet született a mianmari népirtás ügyében

Az ENSZ legfelsőbb bírósága kimondta, hogy Mianmar népirtást követett el a rohingyák ellen. Az ítélet precedensként szolgálhat abban a perben, amelyet Dél-Afrika indított Izrael ellen a gázai háború miatt.

A hágai Nemzetközi Bíróság csütörtöki határozatában kimondta, hogy a mianmari biztonsági erők által a rohingya muszlim kisebbség ellen elkövetett gyilkosságok ezrei és a széles körű szexuális erőszak államilag támogatott népirtásnak minősül.

Rohingyák gyűltek össze egy nappal azután, hogy az ENSZ legfelsőbb bírósága kimondta: Mianmar népirtást követett el. | Fotók: Agerpres/EPA

A bíróság megállapította, hogy Mianmar biztonsági erői több ezer rohingya civilt öltek meg az északi Rakhine államban, tömegesen végeztek ki férfiakat és fiúkat, a nőket és lányokat széles körű szexuális erőszaknak vetették alá, illetve felégettek vagy leromboltak több száz rohingyák által lakott települést. Az akciók eredményeként legalább 700 ezer rohingya menekült el a buddhista többségű Mianmarból.

Az ítélet kitér arra is, hogy a katonaság aktív gyűlöletkampányt folytatott a rohingyák ellen, főleg a közösségi médiában. A per során felhasznált korábbi vizsgálatok arra jutottak, hogy a Facebook meghatározó szerepet játszott a muszlim kisebbség elleni gyűlöletbeszéd terjesztésében és az erőszak szításában, amely végül a 2017-es népirtáshoz vezetett.

Az ítélet végleges és megfellebbezhetetlen. A mianmari kormány nem kommentálta azonnal a bíróság döntését.

A többségében muszlim Gambia keresete nyomán, hét év után született döntés történelmi jelentőségű. A második világháború, illetve a holokauszt óta mindössze néhány esetben állapítottak meg népirtást nemzetközi fórumok: Ruandában, Srebrenicában és a vörös khmerek rémtettei kapcsán. Ez az első eset, hogy a bíróság közvetlenül állami felelősséget állapított meg népirtás miatt – korábban egyéneket ítéltek el, illetve Szerbiát csupán a megelőzés elmulasztásáért marasztalták el.

A népirtás a nemzetközi jog egyik legsúlyosabb bűncselekménye, ugyanakkor az egyik legnehezebben bizonyítható is. A tömeges öldöklés vagy a civil lakosságot érő súlyos atrocitások mellett a vádnak azt is bizonyítania kell, hogy az elkövetők célja egy nemzeti, etnikai, vallási vagy faji csoport egészének vagy egy részének elpusztítása volt.

Mianmar esetében – a Reuters által idézett ítélet szerint – a 15 tagú ítélőszék arra a következtetésre jutott, hogy „az egyetlen ésszerű magyarázat” a hatóságok fellépésére a rohingya közösség részleges megsemmisítésének szándéka volt. Ez a megfogalmazás különösen nagy figyelmet kaphat a jogászok körében, és jó eséllyel a következő évek egyik legfontosabb nemzetközi jogi vitájára, a Dél-Afrika által Izrael ellen indított gázai eljárásra is kihat.

Mianmaron túl

A Háárec baloldali izraeli napilap az ítélet előtt két nappal arra figyelmeztetett, hogy a valódi kérdés nem csupán az, mit mondanak ki a bírák, hanem az is, hogyan. A lap által megszólaltatott nemzetközi jogászok szerint a dél-afrikai kereset szempontjából kulcskérdés, milyen mércét alkalmaz az ICJ a népirtó szándék bizonyításakor.

Mind Mianmar, mind Izrael tagadja a népirtás vádját, és azzal érvel, hogy hadműveleteik kizárólag fegyveres csoportok – Mianmar esetében az ARSA nevű rohingya lázadószervezet, Izrael esetében a Hamász – támadásaira adott legitim katonai válaszlépések.

A vita lényege egy látszólag technikai jogi kérdés. Eddig a nemzetközi bírói gyakorlat rendkívül magasra tette a lécet: a népirtó szándéknak lényegében az egyetlen észszerű magyarázatnak kellett lennie. A gambiai fél ugyanakkor azt próbálta elérni, hogy a bíróság valamivel rugalmasabban közelítsen a kérdéshez, és a konkrét cselekmények összességéből következtessen a szándékra. A Reuters ismertetése alapján a hágai bírák végül valóban az események összképére – a tömeges kivégzésekre, a nemi erőszakokra, a falvak elpusztítására és a gyűlöletkeltésre – támaszkodva vonták le következtetésüket.

A gázai ügyben Izrael következetesen azzal érvel, hogy katonai műveletei nem a palesztin lakosság megsemmisítését célozták, hanem kizárólag a Hamász elleni háború részét képezték. A mostani mianmari döntés viszont arra utal, hogy a bíróság nem szoros értelemben a vádlott képviselői által kifejezett népirtó szándékot vizsgálja, hanem összességében egy állam magatartásmintáját: a katonai műveleteket, a humanitárius helyzet alakulását, az infrastruktúra pusztulását és a politikai nyilatkozatokat együtt.

Michael Sfard izraeli emberi jogi ügyvéd rámutatott: bár Izraelnek minden egyes célpont – például egy-egy kórház vagy iskola – támadására megvan a maga katonai magyarázata, a mianmari precedensre támaszkodva a bíróság „madártávlatból” is megvizsgálhatja a teljes képet. Ha az egyedi magyarázatok mögött egy összefüggő, a palesztin közösség túlélését ellehetetlenítő rendszerszintű mintázatot lát, az megalapozhatja a népirtási szándék megállapítását.

Jog és politika határán

A Nemzetközi Bíróság (ICJ) államok közötti jogvitákban és nemzetközi egyezmények megsértésének ügyében dönt. Ítéletei jogilag véglegesek és kötelező érvényűek, de a testületnek nagyon korlátozott eszközei vannak a végrehajtás kikényszerítésére. Kérdéses például, hogy megkapják-e majd a sértettek vagy a meggyilkoltak esetében a hozzátartozóik a megítélt kártérítést, illetve teljesíti-e Mianmar az ítéletnek azt a részét, amely az elűzött kisebbségi lakosság biztonságos visszatérésének biztosítására kötelezi.

A menekültek élőben követik az ítélethozást.

Elvileg a végrehajtás kikényszerítése érdekében felléphet az ENSZ Biztonsági Tanácsa, ott azonban a nagyhatalmak vétójoga gyakran blokkolja a szankciókat. Ezzel kapcsolatban a Háárecnek nyilatkozó szakértő felhívta a figyelmet: Mianmar elítélése érdekes helyzetbe hozza az Egyesült Államokat, amely évtizedek óta következetesen védelmet biztosít Izraelnek a nemzetközi fórumokon. 2022-ben Washington maga is hivatalosan népirtásnak minősítette Mianmar tetteit, így nehéz lesz megkérdőjeleznie az ICJ ítéletének jogi alapjait csak azért, mert azok közvetve Izraelre is kihatnak. Másfelől az ICJ-t az ENSZ Alapokmánya hozta létre, amelynek az Egyesült Államok alapító tagja, így a testület intézményi védettsége jóval erősebb a Nemzetközi Büntetőbíróságénál (ICC), amelyet a Trump-adminisztrációk súlyosabbnál súlyosabb szankciókkal sújtottak.

Marco Rubio amerikai külügyminiszter a hét elején ismét alig burkolt fenyegetést eresztett meg az ICC felé, amely többek között a távozó izraeli miniszterelnök, Benjámin Netanjahu ellen is elfogatóparancsot adott ki a gázai háborúval összefüggésben. A konzervatív jogászokat tömörítő Federalist Society országos konferenciáján Rubio „kamu” (fake) és „gazember” (rogue) intézménynek nevezte a bíróságot, és Pompeius római hadvezért idézve figyelmeztette: hagyja abba „a törvények idézgetését olyan embereknek, akiknek kard van a kezében”.

Mianmar és Izrael esete más módon is összekapcsolódik. Izrael még 2017-ben, a rohingyák elleni népirtás legvéresebb hónapjaiban is szállított fegyvereket a mianmari rezsimnek, sőt egyes források szerint a szállításokat egészen 2022-ig folytatta. Amikor Aung Szan Szú Kji mianmari vezető 2019 decemberében Hágába utazott, hogy személyesen védje meg országa hadseregét a népirtás vádja ellen, Izrael akkori mianmari nagykövete, Ronen Gilor a Twitteren „jó utat és sok sikert” kívánt neki a perhez. A bejegyzést utólag törölte.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Kapcsolódók

Kimaradt?