Pornófilmes fedősztoritól a Balti-tenger mélyéig: így írja le az új könyv az Északi Áramlat felrobbantását

A Balti-tenger mélyén 2022 szeptemberében nemcsak három gázvezeték semmisült meg, hanem egy korszak illúziója is: az, hogy Németország és Oroszország gazdasági összefonódása túlélheti a háborút. Egy új oknyomozó könyv most azt állítja, rekonstruálta a szabotázs történetét.

A fedőtörténet első hallásra inkább hangzott volna rossz tréfának, mint egy katonai művelet álcájának: néhány ember Németországban hajót bérel, és azt állítja, pornófilmet készítene. Bojan Pancevski új könyve szerint az ötlet végül lekerült az asztalról, a valódi cél azonban ennél is hihetetlenebb volt. A csapatnak a Balti-tenger mélyére kellett lemerülnie, hogy robbanószerkezeteket helyezzen el az Északi Áramlat vezetékein, azon a 20 milliárd dollár értékű infrastruktúrán, amelyet eredetileg az orosz-német gazdasági együttműködés egyik tartóoszlopának szántak.

2022 szeptemberében történtek a robbanások Fotó: Agerpres

Az Északi Áramlat elleni támadás 2022. szeptember 26-án történt. Két robbanás három vezetéket tett működésképtelenné a négyből, és a rendszer azóta sem állt újra üzembe. A vezetékek mintegy 80 méteres mélységben feküdtek, vagyis jóval mélyebben annál, mint ameddig még a legtöbb katonai búvár rutinból lemerül. A támadás ezért nemcsak politikai, hanem technikai értelemben is rendkívüli vállalkozás volt: egyszerre kellett titokban végrehajtani, pontosan időzíteni, majd úgy eltűnni, hogy a német hatóságok sokáig csak a sötétben tapogatózzanak.

A robbantás után azonnal elindult a geopolitikai találgatás

Sokan Moszkvára gyanakodtak, abból kiindulva, hogy a Kreml így demonstrálhatta volna Európa energetikai sebezhetőségét. Mások az Egyesült Államokat emlegették, hiszen Washington évek óta figyelmeztette Berlint arra, hogy az olcsó orosz gáz stratégiai függőséget teremt. Joe Biden amerikai elnök nem sokkal az invázió előtt azt mondta, ha Oroszország megtámadja Ukrajnát, vége lesz az Északi Áramlat 2-nek. Vlagyimir Putyin viszont inkább egy „angolszász” szövetségre célzott, és mintha maga sem Ukrajnát tartotta volna képesnek ilyen műveletre.

Pancevski könyve, a „The Nord Stream Conspiracy” éppen ezt az előfeltevést cáfolja. A szerző szerint a világ ezúttal is alábecsülte Ukrajnát. A Wall Street Journal berlini tudósítójaként Pancevski korábban is fontos részleteket tárt fel az ügyben, mostani könyve azonban ennél tovább megy: nem pusztán hivatalos forrásokra, ügyészségi iratokra vagy német rendőrségi szivárogtatásokra támaszkodik, hanem állítása szerint magukkal az ukrán szervezőkkel is beszélt.

A könyvben két kulcsszereplő jelenik meg, akiket a szerző csak „a Tábornokként” és „az Ezredesként” azonosít. A beszámoló alapján nem egyszerű végrehajtókról volt szó, hanem olyan katonai szereplőkről, akik a háború árnyékosabb műveleti világában mozogtak otthonosan. Az Ezredes például állítólag korábban olyan akciókban vett részt, amelyek Kreml-barát szeparatista parancsnokok likvidálására irányultak Kelet-Ukrajnában. A Tábornok a könyv szerint úgy jellemezte a csapatukat, mint egy apró „mélyállamot”, amely nem feltétlenül a szokásos parancsnoki lánc logikája szerint működött.

A támadás kódneve a beszámoló szerint „Diameter művelet” volt

A szervezőknek azonban gyorsan szembe kellett nézniük azzal, hogy a feladat katonai búvárokkal nem oldható meg. Az Északi Áramlat vezetékei túl mélyen feküdtek, és a művelethez olyan civil mélytengeri búvárok kellettek, akiknek volt tapasztalatuk extrém merülésekben. Ukrajnának ebben váratlan előnye volt: a Fekete-tenger körül kialakult egy erős, hazafias búvárközösség, amelyből titokban lehetett önkénteseket válogatni.

A csapat tagjai között a könyv szerint volt egy női búvár is, akit „Freya” néven említenek. Róla Pancevski azt írja, hogy korábban modellként dolgozott, és egy erotikus magazin címlapján is szerepelt. A részlet könnyen bulváros irányba vinné a történetet, de a könyv alapján éppen az ellenkezője a lényeg: a művelet nem klasszikus különleges műveleti egységként állt össze, hanem katonai szervezők, civil specialisták és rendkívül erős politikai motiváció találkozásából.

A felkészülés Ukrajnában, elhagyott kőbányákban zajlott. A robbanóanyagokat állítólag oxigénpalackokba rejtették, a búvárok pedig azt gyakorolták, hogyan tudnak nagy mélységben pontosan dolgozni. Később Németországba utaztak, hajót béreltek egy kikötőben, és egyszerű szabadidős búvároknak adták ki magukat, akik hajóroncsokat akarnak megnézni. A pornófilmes fedősztori ekkorra már kikerült a tervből, de maga az ötlet jól mutatja, milyen kétségbeesetten kerestek olyan magyarázatot, amely egyszerre volt feltűnő, zavarba ejtő és nehezen ellenőrizhető.

A művelet végrehajtása Pancevski leírása szerint meglepően fegyelmezett volt. A csapat a dániai Bornholm szigetének térségébe hajózott, és négy különböző ponton helyezett el robbanószerkezeteket. A Balti-tenger rossz időjárása, a mélység és a lebukás veszélye ellenére a telepítés állítólag pontosan zajlott. A robbanásokat időzítők indították el, amikor a csapat már elhagyta Németországot.

Friedrich Merz német kancellár már úgy fogalmazott, hiba volt egyáltalán megépíteni az Északi Áramlatot Fotó: Friedrich Merz Facebook oldala

A történet egyik különös iróniája, hogy a szervezők végül nem a művelet amatőrsége, hanem saját profizmusuk miatt kerülhettek a nyomozók látókörébe. A német rendőrség aprólékosan kikérdezte a kikötő személyzetét, és akadt valaki, akire annyira nagy benyomást tett a hajó kapitányának ügyes manőverezése, hogy videóra vette a kikötést. A felvételen feltűnt a csapathoz köthető bézs Citroën furgon is. A nyomozók ezután sebességmérő kamerák felvételeit kezdték átnézni, hátha a jármű valahol gyorshajtás miatt bekerült a rendszerbe. Körülbelül ötezer képet vizsgáltak át, mire találtak egyet, amelyen látható volt az ukrán sofőr. A könyv szerint ez a részlet jól mutatja, hogy a 21. századi szabotázs világában nemcsak műholdak, hírszerző szolgálatok és diplomáciai csatornák számítanak, hanem egy kikötői videó, egy rendszámtábla, egy traffipax és néhány makacs német nyomozó is.

A német hatóságok eddig egy gyanúsítottat vettek őrizetbe: a hajó kapitányát, akit tavaly augusztusban Olaszországban fogtak el, majd kiadtak Németországnak. A férfit azóta Serhiy Kuznetsovként azonosították. Berlin egy másik gyanúsított ellen is elfogatóparancsot adott ki, ő azonban Lengyelországban tartózkodott, és a beszámoló szerint a lengyel hatóságok figyelmeztették. Amikor egy német miniszter emiatt felháborodott, lengyel kollégája állítólag azt válaszolta: az ilyen embernek nem elfogatóparancs, hanem érdemérem járna.

Ez a mondat talán mindennél jobban érzékelteti, mennyire kényes ügyről van szó. Jogi értelemben az Északi Áramlat felrobbantása súlyos szabotázsakció. Politikai értelemben azonban sok közép- és kelet-európai országban egészen másként néznek rá: nem a német infrastruktúra elleni támadásként, hanem az orosz energetikai befolyás egyik fő eszközének megsemmisítéseként. A két értelmezés között Berlinnek kellene igazságot tennie, miközben Németország mára Ukrajna egyik legfontosabb katonai támogatója lett.

A kapitány pere a könyv szerint még az idén megkezdődhet Németországban, de a politikai akarat korlátozott. Friedrich Merz német kancellár már úgy fogalmazott, hiba volt egyáltalán megépíteni az Északi Áramlatot. Ez nem jelenti azt, hogy Berlin elengedheti az ügyet, hiszen a német állam tekintélye, a jogállamiság és az európai infrastruktúra biztonsága is érintett. A per mégis kellemetlen kérdéseket nyithat meg, mindenekelőtt azt, hogy mennyit tudott a műveletről Volodimir Zelenszkij ukrán elnök. Pancevski szerint a tervet először Valerij Zaluzsnij, Ukrajna akkori vezérkari főnöke hagyhatta jóvá, majd az ügy Zelenszkij elé is kerülhetett. A könyv azt állítja, hogy a műveletet egy időre félretették, miután nyugati hírszerző szolgálatok tudomást szereztek róla, később azonban újra elővették. Zelenszkij és Zaluzsnij mindketten tagadták, hogy engedélyezték volna az akciót.

Pancevski könyve nem zár le minden kérdést

A CIA szerepéről Pancevski óvatosabban ír, de sejtetni engedi, hogy az amerikai szolgálaton belül nem mindenki volt felháborodva a terv hallatán. A könyv egyik megfogalmazása szerint egyes magas rangú CIA-tisztviselők nem feltétlenül bánták volna, ha valaki végleg működésképtelenné teszi a vezetéket. Egy volt CIA-alkalmazott pedig irigykedve jegyezte meg a szerzőnek, hogy ő maga már sokkal inkább sokszínűségi tréningekkel foglalkozott, mint robbantásokkal.

Az Északi Áramlat elleni támadás történetében éppen az a nyugtalanító, hogy egyszerre tűnik hihetetlennek és logikusnak - véli a szerző. Hihetetlen, mert nehéz elképzelni, hogy civil búvárokból, katonai szervezőkből és bérelt hajóból összeálló csapat végrehajthatja a modern európai történelem egyik legnagyobb szabotázsakcióját. Szerinte meg logikus, mert a 2022-es háborús helyzetben Ukrajna számára az orosz energiaexport nem pusztán gazdasági kérdés volt, hanem stratégiai fegyver, amely éveken át befolyásolta Németország és Európa politikai mozgásterét. Pancevski könyve nem zár le minden kérdést, és nem is teheti. Egy ilyen művelet világában a teljes bizonyosság ritka luxus. A történet mégis közelebb visz ahhoz, hogy megértsük, mi történhetett a Balti-tenger mélyén azon a szeptemberi napon, amikor nemcsak csövek szakadtak szét, hanem egy egész korszak energetikai önáltatása is.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

 

Kapcsolódók

Kimaradt?