Terjedelmes cikkben számolt be az amerikai New York Times ukrajnai tudósítója arról, hogy egyes ukrán katonák egyenruháján a náci és szélsőjobboldali ikonográfia részeként számon tartott jelképek láthatók. A romák elfogadásáért harcoló romániai aktivista szerint „az ukrajnai rasszizmusról beszélni sokak számára az orosz propaganda táplálását jelenti".       

Az orosz-ukrán háború kitörése óta első alkalommal ír az amerikai fősodratú sajtó az ukrán hadsereg egyes egységei által használt náci szimbólumokról. A téma azért kényes, mert miután Vlagyimir Putyin orosz elnök a „nácítlanítással” indokolta az Ukrajna elleni agressziót, így az ukrajnai rasszizmusról szóló cikkekre könnyen ráaggatták az orosz propaganda bélyeget. 

„Mióta Oroszország tavaly megkezdte Ukrajna lerohanását, az ukrán kormány és NATO-s szövetségesei kitettek, majd gyorsan töröltek három, látszólag ártatlan fényképet közösségimédia-oldalaikról: egy csoportban álló katonát, egy lövészárokban állót és egy szanitécet, aki egy teherautó előtt pózolt” – kezdi írását a New York Times ukrajnai tudósítója, Thomas Gibbons-Neff, utalva az ukrán katasztrófavédelem egy Instagram-fotójára és a NATO egy Twitter-bejegyzésére, melyek a Fekete Nap szimbólumot viselő ukrán katonát ábrázoltak. „Mindegyik fotón olyan felvarrót hordtak egyenruhás ukránok, melyeket a náci Németország tett hírhedtté, és amelyek azóta szélsőjobboldali gyűlöletcsoportok ikonográfiájának részévé váltak” – idézte a lapot a Mandiner. A cikket a Libertatea is nagy terjedelemben ismertette. 

A New York Times azt is kiemeli, hogy „Ukrajna törvényi eszközökkel és a hadseregreformon keresztül természetesen évek óta dolgozik baloldal-, nemzetikisebbség- és LMBTQ-ellenes szélsőjobboldali mozgalmainak kordában tartásán, „de ezen csoportok néhány tagja Oroszország ellen harcol azóta, hogy 2014-ben a Kreml illegálisan annektálta Ukrajna krími régiójának egy részét, most pedig már a szélesebb értelemben vett katonai struktúra részei”. Sőt: „Néhányukat nemzeti hősként tisztelik annak ellenére, hogy politikailag a szélsőjobboldal marginalizálva maradt.”

Ennek köszönhető Gibbons-Neff szerint, hogy az ilyen csoportok „ikonográfiája”, például a koncentrációs táborok őrei által hordott halálfejes felvarró vagy épp a fekete nap, „mostanában bizonyos gyakorisággal felbukkan a fronton harcoló katonák egyenruháin, beleértve olyan katonákét, akik szerint ez a képi világ az ukrán szuverenitást és büszkeséget, nem pedig a nácizmust szimbolizálja”.

A Mandiner és a Libertatea által idézett amerikai lap látja annak veszélyét, hogy a náci szimbólumok viselete „Putyin propagandájának megerősítésével fenyeget”, alátámasztva „azon hamis állítását, hogy Ukrajnát »denacifikálni« kellene”, mely állítás már csak azért is hamis, mert „figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy Ukrajna elnöke, Volodimir Zelenszkij zsidó”. A New York Times hozzátette: „Ukrajnának a szimbólumok kapcsán tanúsított ambivalenciája, sőt néha nyílt elfogadása azzal fenyeget, hogy új, fősodratú életet ad olyan ikonoknak, amelyek kiirtásán a Nyugat több mint fél évszázadon át fáradozott”. Ezért kerültek az Ukrajnáról beszélő diplomaták, NGO-k és nyugati újságírók nehéz helyzetbe: „Ha felhívják a figyelmet az ikonográfia veszélyeire, azt kockáztatják, hogy összejátszanak az orosz propagandával. Ha nem mondanak semmit, akkor meg hagyják terjedni.” Éppen ezért a lap szerint „még azon zsidó csoportok és gyűlöletellenes szervezetek is nagyrészt csöndben maradtak, akik hagyományosan el szokták ítélni a gyűlöletteli szimbólumokat”.

A Libertatea által megkérdezett Carmen Gheorghe, a rasszizmus ellen harcoló E-Romnja Egyesület elnöke azt mondta, hogy az eset a „bizonyos jelenségek tagadásának" klasszikus esete. Mint mondta, „az ukrajnai rasszizmusról beszélni sokak számára az orosz propaganda táplálását jelenti". Hozzátette: mindez „nem csökkenti a háború súlyosságát". Carmen Gheorghe arról is beszámolt, hogy a romániai aktivistáknak sem volt könnyű az ukrán menekültek egy részének romákkal szembeni rasszizmusáról beszélni.