Nem várnak sokat III. Károlytól, aki azért remek király lehet
Az ír és a skót függetlenedési törekvések, az egykori Brit Birodalom romjain létrejött Nemzetközösség további morzsolódása – megannyi kihívás, amellyel szembe kell néznie a frissen trónra lépett III. Károlynak. Az ország helyzetét számos egymásra tevődő válság is bonyolítja, és miközben a britek többet vártak volna a fiától, Vilmostól, van egy témakör – a környezetvédelem –, amelynek kapcsán akár remekelhet is, miután évtizedeken át kigúnyolták érte.
Noha rendkívül hosszú ideig volt trónörökös, a britek egyelőre csak találgatják, hogy mit várhatnak III. Károlytól. A „jóslást” megnehezíti, hogy a királynak nincs munkaköri leírása, így mindig utólag derül ki, hogy jól végezte-e a dolgát.
A múlt csütörtökön elhunyt II. Erzsébet hetvenéves uralkodásával a britek több mint négyötöde elégedett, sőt – egy májusi, a királynő platina jubileuma alkalmából készített felmérés szerint – mintegy kétharmaduk nagyon is az. Erzsébetnek még a monarchiaellenes tábor elsöprő hányadát is sikerült megnyernie: 66 százalékuk úgy gondolta, hogy a királynő jó munkát végzett az állam fejeként.
Ami a folytatást illeti, a brit közvélemény évek óta megosztott annak kapcsán, hogy II. Erzsébet halála után Károlynak vagy az öröklési sorban utána következő nagyobbik fiának, Vilmos hercegnek kell-e trónra lépnie. Ez a kérdés most már eldőlt, egyelőre legalábbis, de máris elkezdődtek a Károly esetleges visszalépésére vonatkozó spekulációk. A már idézett felmérés szerint a többség (57 százalék) szerint Károly is jó uralkodó lehet, de 75 százalék Vilmost tartaná alkalmasabbnak a trónra.
Megfigyelők szerint a Károllyal kapcsolatos alacsony elvárások mögött nem annyira első házasságának csődjét és a Diana hercegnő körüli botrányokat kell keresni, mint inkább a különféle közügyekben megfogalmazott állásfoglalásait. Ezek alapján feltételezhető ugyanis, hogy anyjától eltérően királyként is állást foglal majd fontos kérdésekben – például a környezetvédelmet illetően, ami közismerten a szívügye. Az ilyen megnyilatkozások megosztók lehetnek, hiszen a társadalomban a legritkábban alakul ki összhang egy-egy kérdés kapcsán, így a király álláspontja óhatatlanul ütközik az alattvalói kisebb-nagyobb hányadának véleményével.
Éppen ezért a brit elemzők többsége bízik abban, hogy Károly a megváltozott pozíciójához alakítja a habitusát, és visszafogja magát. A nemzethez intézett első televíziós üzenetében a király tett is erre utalást, amikor azt mondta: a továbbiakban nem tud majd annyi időt és energiát fordítani olyan jótékonysági szervezetekre és ügyekre, amelyekkel „mélyen foglalkoztam”.
Van azonban egy téma, amelynek kapcsán az új uralkodó a szokottnál aktívabb szerepet vállalhat, és ez éppen a már említett környezetvédelem, mutat rá az Economist. A kiadvány felidézi, hogy Károly herceget sokáig gúnyolták amiatt, hogy a divatra fittyet hányva tweedkabátban és gumicsizmában járt, és nagybetűvel írta a TERMÉSZET-et. 1990-ben, amikor a legtöbb ember még nem is hallott a bioélelmiszerekről, létrehozta a saját márkáját, a „Duchy Originals”-t – amely időközben társult a Nagy-Britannia-szerte több száz boltot működtető Waitrose-zal –, és felszólalt a nagy nemzetközi klímatárgyalásokon. Ma, amikor a klímaváltozást világszerte egzisztenciális válságként élik meg, a környezetvédelem iránti érdeklődésével Károly inkább prófétának tűnik, semmint különcnek. Simon Schama brit történész is úgy véli, hogy a hercegként egykor kigúnyolt királynak nem hallgatnia kell a környezetvédelemről, csak valamelyest „csiszolnia a határozott nézetein”, amelyek érvényesebbek, mint valaha.
Kapcsolódó
II. Erzsébettől távol állt az ilyesfajta aktivizmus, de miközben az unalmasságig menően semlegességre törekedett, kulcsfontosságú pillanatokban mégis gondoskodott róla, hogy alattvalóihoz eljusson a véleménye. Például amikor 1987-ben a Nemzetközösség (Commonwealth) országai gazdasági szankciókkal sújtották a dél-afrikai rasszista apartheid rezsimet, és ehhez egyedül Nagy-Britannia nem csatlakozott, a sajtóba „kiszivárgott”, hogy a királynő érzéketlennek tartja Margaret Thatcher konzervatív kormányát, és attól fél, hogy a szankciók makacs elutasítása a Brit Nemzetközösség létét fenyegeti.
Az 56, túlnyomórészt a Brit Birodalomból kivált állam alkotta Nemzetközösség fenntartása III. Károly számára is kihívás lesz.
Bomladozik a Nemzetközösség
Tavaly ilyenkor II. Erzsébet még tizenhat ország uralkodója volt, utódja már csak tizenöté. Időközben Barbados népszavazáson döntött arról, hogy köztársasággá válik. Vasárnap egy másik Karib-tengeri szigetország, Antigua és Barbudán miniszterelnöke, Gaston Browne is bejelentette, hogy népszavazást tervez az ország államformájáról.
A Nemzetközösség nagyobb államaiban is felerősödtek a függetlenedési törekvések. Kanadában nagyjából a lakosság fele támogatná a szakítást a monarchiával. Új-Zélandon Jacinda Ardern miniszterelnök a hét elején meggyőződését fejezte ki, hogy országa feltartóztathatatlanul halad a függetlenség felé, bár egyelőre nincs napirenden az alkotmány módosítása. Ausztráliában Anthony Albanese miniszterelnök nyíltan monarchiaellenes, de a „válás” időpontja ott sem ismert. Mindenesetre már nem biztos, hogy az új uralkodó képmása felkerül a bankjegyekre. Andrew Leigh pénzügyminiszter-helyettes közölte, hogy ez olyan „státus”, amely nem jár automatikusan a brit uralkodónak, II. Erzsébet „személyesen” érdemelte ki.
Folytatódik a Brexit-rémálom
Nemcsak a Nemzetközösség, de az Egyesült Királyság egyben tartása sem vehető biztosra. Nem véletlen, hogy hivatalos trónra lépése után, az elhunyt királynő temetését meg sem várva Károly Észak-Írországba utazott, ahol a helyi parlament előtt megfogadta, hogy királyként „mindenki javára” fog ügyködni. Megfigyelők szerint Károly sietett találkozni az ír köztársaságpártiakkal, még mielőtt feledésbe merülnek édesanyjának a megbékélést célzó erőfeszítései. A király részt vett a belfasti Szent Anna-székesegyházban a királynő emlékének szentelt istentiszteleten, illetve zárt ajtók mögött is találkozott az elszakadáspárti Sinn Féin vezetőivel, köztük Alex Maskey házelnökkel, a véres merényletekért felelős egykori Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) tagjával.
Their Majesties arrive at St Anne’s Cathedral for a Service of Reflection for the life of Her Majesty The Queen. pic.twitter.com/aoPhnfgUNw
— The Royal Family (@RoyalFamily) September 13, 2022
A látogatás alkalmat adott az ír és a brit kormánynak, hogy legalább átmenetileg félretegyék a Brexit miatti nézetkülönbségeiket. Liz Truss brit miniszterelnök mellett Micheál Martin ír kormányfő, Simon Coveney külügyminiszter és Michael D. Higgins ír elnök is részt vett a belfasti istentiszteleten.
CSAK SAJÁT
A király megpróbálja megismételni azt a figyelemre méltó bravúrt, amelyet édesanyja véghezvitt – pláne olyan körülmények között, hogy az ír republikánusok számára az elszakadás melletti egyik fő érv maga a monarchia. A több évtizedes polgárháborúnak véget vető 1998-as nagypénteki megállapodást követően, 2011-ben II. Erzsébet mérföldkőnek számító látogatást tett az Ír Köztársaságban, ahol ír nyelven beszélt. Egy évvel később a megbékélés jegyében kezet fogott Martin McGuinness-szel, az IRA egykori parancsnokával, akinek része volt az 1979-es robbantásos merényletben, amelyben életet vesztette Mountbatten gróf, a Brit Királyi Hadsereg parancsnoka és a királynő unokatestvére.
Keddi belfasti látogatásán Károly jóformán megismételte, amit egy nappal korábban az edinburghi parlamentben is mondott: folytatni fogja anyja hídépítő munkáját. A skótok egyébként nem a koronától, hanem Londontól akarnak függetlenedni, de brit uralkodóként III. Károly számára óriási presztízsveszteséggel járna, ha sikeresnek bizonyulna a jövő őszre tervezett második függetlenségi referendum. Míg az írek főként a Brexit után kialakult helyzet rossz kezelése miatt háborognak, a skótokat az európai uniós tagság elvesztése miatt kellene kárpótolni. A helyzetet bonyolítja a pár napja bekövetkezett kormányváltás, az energiaválság és az ukrajnai háború, ráadásul a frissen kinevezett Liz Truss miniszterelnök kilátásba helyezte egy olyan törvény elfogadását, amely tovább mérgesítheti a helyzetet Észak-Írországban. Noha a szerepe mindössze jelképes, a király megítélésének is árthat, ha a felsorolt válságokat nem sikerül megnyugtató módon kezelni.
