Oroszország az elmúlt néhány hónapban kiépített egy tartályhajók százaiból álló árnyékflottát, amelynek segítségével kijátssza a nyugati olajembargót - tárta fel a The Economist, amely szerint a szankciók kellemetlenek Moszkvának, de közel sem járunk Putyin hadigépezetének megbénulásához.

„A már eddig elfogadott szankciók közül az unió és a G7-országok olajárplafonja napi 160 millió euróba kerül Oroszországnak, és most ugyanezt kiterjesztik a kőolajtermékekre is” – közölte az Európai Bizottság elnöke múlt héten Kijevben, az első Ukrajna-EU csúcstalálkozón. Ursula von der Leyen egyúttal biztosította az ukrán elnököt, hogy „növeljük a nyomást, hogy Vlagyimir Putyin fizesse meg az árat a kegyetlen háborújáért”. Egyre több jel utal azonban arra, hogy az árplafon hatásait jócskán túlbecsülik a nyugati vezetők, sőt annak eredményességében a Nemzetközi Valutaalap sem hisz.

Mint arról beszámoltunk, február 5-től az EU-tagállamokban tilos az orosz üzemanyagok importja, illetve életbe lépett az Európai Unió és a legfejlettebb ipari államokat tömörítő G7-ek által megállapított újabb árplafon. Eszerint az Oroszországból származó gázolaj hordónkénti ára legfeljebb 100 dollár lehet, az olcsóbb finomított kőolajtermékeké 45 dollár. Az efölött értékesített termékek exportjához a nyugati cégek nem nyújthatnak szállítási, biztosítási vagy finanszírozási szolgáltatást. Az Oroszországból származó, tengeren szállított nyersolaj behozatalára teljes uniós tilalmat rendeltek el már december 5-vel, a harmadik országokba történő tengeri szállításra pedig 60 dolláros árplafont vezettek be.

„Az orosz olajra vonatkozó árplafon korlátozni fogja a rendkívüli piaci viszonyok által okozott hirtelen áremelkedéseket, valamint drasztikusan csökkenteni fogja Oroszországnak az Ukrajna ellen indított jogellenes agresszív háború megindítását követően szerzett olajbevételeit” – írta közleményében az EU Tanácsa.

Rugalmas kínálat

Az orosz export a világ nyersolaj-kereskedelmének a tizedét tette ki tavaly, amikor az EU és a G7-ek precedens nélküli szankciós csomagot vezettek be. A decemberi tiltás/korlátozás azonban nem fogta vissza az orosz energiahordozó értékesítését, rövid szünet után a szállítások jelentős részét átirányították Kínába és Indiába. A The Economist által összegyűjtött adatok szerint Oroszország nyersolajexportja átlagosan napi 3,7 millió hordó volt az idei év első négy hetében – nem számítva a szintén Oroszországból szállított kazah keveréket (CPC) –, ami a legmagasabb szint 2022 júniusa óta, amikor az orosz nyersolajeladások meghaladták az előző, vagyis a háború előtti év szintjét.

Természetesen önmagában a mennyiség nem irányadó, hiszen az árplafon kitűzött célja az, hogy miközben lehetővé teszi az orosz nyersanyag exportját – megelőzve egy globális áruszűke és az azzal járó olajár-emelkedés kialakulását –, korlátozza az orosz állam bevételeit, közvetve pedig a Putyin-rezsim ama képességét, hogy az ukrajnai háborút finanszírozza.

Ugyanakkor senki nem számolta ki, melyik lenne a nyersanyag-értékesítésből származó bevételeknek az a szintje, amely már komolyan veszélyeztetné az orosz hadigépezet működését és a háború lezárására késztetné Moszkvát. Egyelőre azonban nem is az a kérdés, hogy közelítünk-e egy adott – bár egyelőre meghatározásra váró célhoz –, hanem hogy vezettek-e bármilyen eredményre a szankciók.

Túlbecsült szankciók

Amikor Ursula von der Leyen bejelenti, hogy a szankciók működnek, nyilvánosan elérhető adatokra alapoz. Ezek azt mutatják, hogy az orosz olajexport összeomlott. A bizottsági elnök múlt heti kijevi sajtótájékoztatóján konkrétan is megfogalmazta, hogy „Vlagyimir Putyin megfizeti az árat a kegyetlen háborújáért”, hiszen az olajárplafon „napi 160 millió euróba kerül Oroszországnak”.

Az árplafon működőképességének bizonyítékaként az orosz nyersolaj árának esését szokták felhozni. Az úgynevezett Ural Blend és a nyugati piacokon irányadó Brent hordója között mintegy 40 százalékos különbség van. A probléma az, hogy a jól bejáratott ügynökségek nem igazították a módszereiket az új világhoz, amelyben az orosz olajt már nem az általuk megfigyelhető csatornákon keresztül értékesítik, hívja fel a figyelmet a The Economist. Az árkövető ügynökségeknek nincs rálátásuk arra, hogy az oroszországi kikötők és az ázsiai olajterminálok közötti szállítások milyen tényleges áron történnek. Az eredmény: a nyugati tisztviselők által emlegetett „kedvezmények” pontatlanok és gyakran eltúlzottak. Ezekkel ellentétben az indiai és kínai vámadatok azt mutatják, hogy ezen a télen többet fizettek az Ural hordójáért, mint azt a nyugati kancelláriákban gondolják. Másfelől a valódi árat nehéz felmérni azért is, mert minden érintettnek érdeke eltúlozni a diszkontot: az orosz olajcégek igyekeznek minimális adót fizetni, az indiai finomítók pedig megpróbálják leverni a nem orosz beszállítók árait.

Orosz árnyékkereskedelem

Az igazi gond azonban, hogy Oroszország az elmúlt hónapokban a Nyugattól független – hajózási, biztosítási és finanszírozási – infrastruktúrát épített ki, amelyre támaszkodva exportgépezete kikerüli a szankciókat.

Az árplafon decemberi bevezetése előtt az orosz nyersolaj mintegy kétharmadát európai szállítmányozó vagy finanszírozó cégek kezelték. Ez az arány időközben megfeleződött, a különbséget pedig részben átvették orosz fedőcégek, amelyek a nyugati árplafont el nem ismerő országok felé irányuló kereskedelmet koordinálják. A „hagyományos” orosz olajkerekedők Genfből átköltöztek Dubaiba – egyesek új néven –, a helyüket pedig új szereplők vették át, amelyek Indiával, Srí Lankával, Kínával, Törökországgal és másokkal üzletelnek. A piacot ismerő források a The Economistnak elmondták: sejtik, hogy a többnyire kereskedői múlttal nem rendelkező „kereskedők” valójában orosz állami vállalatok fedőcégei.

Ott vannak aztán az „árnyékkereskedők”, akik már kipróbálták magukat a szintén nyugati szankciók által sújtott iráni vagy venezuelai olaj piacra juttatásában. Két kikötő között többször átkeresztelt, gyakran ötvenéves tartályhajókkal róják a tengereket, kikapcsolt transzponderrel. Előfordul, hogy zsúfolt terminálokban „pihennek meg”, ahol az orosz energiahordozó más eredetű olajjal „keveredik”. Ilyesmire utal, hogy például Malajzia a saját termelését kétszer meghaladó mennyiségű nyersolajat exportált tavaly Kínába. Omán és az Egyesült Arab Emirátusok 2022 első tíz hónapjában több orosz nyersolajt importált, mint az előző három évben együttvéve. Az ő exportpiacuk Európa.

Az oroszok saját biztosítási és finanszírozási rendszert alakítottak ki, és mivel sejtették – jó okkal –, hogy ezeket a legtöbb nyugati hajózási vállalat nem tartaná megfelelőnek, elkezdték felvásárolni a tankhajókat. Tavaly csaknem kétszáz tengeri jármű cserélt gazdát, a legtöbb közülük olyan típus (Aframax és Suezmax), amelyet fogadni tudnak az orosz olajterminálok. A The Economist által összesített adatok szerint máris mintegy 360 tankerből álló flotta áll Moszkva rendelkezésére – a globális szállítási kapacitás 16 százaléka –, ami elegendő ahhoz, hogy a jelenlegi szinten tartsa az orosz olajszállításokat akkor is, ha a nyugati cégek teljes mértékben elutasítanák az orosz olaj szállítását.

Az Európába irányuló dízelexportot nehezebb lesz helyettesíteni, hiszen India és Kína is rendelkezik saját finomítókkal. Szakértők szerint hosszabb távon arra lehet számítani, hogy Oroszország a nyersolajeladások növelésével fogja ellensúlyozni az olajbevételei körülbelül harmadát kitevő finomított termékek exportját. (Ennek kiesése amúgy megdobhatja a világpiaci árakat.) Nem kizárt, hogy az európaiak egyszer csak azon kapják magukat, hogy Indiától és Kínától szerzik be az elutasított orosz olajból finomított gázolajt.

Az IMF sem hisz az árplafonban

Az olajárplafon eredményességében a Nemzetközi Valutaalap sem hisz. Pár napja kiadott, frissített prognózisában az IMF elismeri, hogy a várt 3,4 százalékos visszaesés helyett az orosz gazdaság tavaly mindössze 2,2 százalékkal zsugorodott, és elnyúló recesszió helyett idén enyhe, 0,3 százalékos növekedés várható. (Egyes szakértők 10 százalékosnál is nagyobb visszaesést valószínűsítettek 2022-re.) A jelentés megállapítja, hogy a G7-ek olajárplafonjának mostani szintje mellett nem várható az orosz nyersolajexport számottevő csökkenése, mivel Moszkva átirányítja az értékesítést a szankciókat elfogadó államoktól a szankciókat el nem ismerő államok felé.

A The Economist megjegyzi, hogy Nagy-Britannia vagy Németország lassúbb növekedésre számíthat idén az IMF szerint, mint Oroszország, amelynek kellemetlenek a szankciók, de közel sem járunk Putyin hadigépezetének megbénulásához.