Donald Trump újbóli megválasztását alig titkolt nyugtalanság övezi a kancelláriákban világszerte. Senki sem tudja igazán, mire számíthat Washington részéről a január 20-i stafétaváltás után.

Az Egyesült Államok szövetségesei árgus szemekkel figyelik, kiket jelöl a november 5-én megválasztott republikánus elnök a kulcsfontosságú posztokra, és annak alapján próbálnak következtetéseket levonni a január 20-a után várható amerikai külpolitikáról.

Egyesek szerint a kampányban tett ígéretek minden betűjét komolyan kell venni, mások szerint Donald Trump kijelentéseit érdemes annak fényében értelmezni, hogy szeret nagyokat mondani. A legtöbb elemző biztosra veszi, hogy az amerikai külpolitika számos területén változás várható a demokrata Joe Biden leköszönésével.

Deglobalizáció?

Trump szavai, illetve az előző elnöksége idején hozott döntései alapján enyhén szólva nem híve a multilateralizmusnak. Éppen ezért nehéz idők járnak majd – ismét – az ENSZ-re, amely arra az alapvetésre épül, hogy a világ országainak együtt kell törekedniük a globális problémák megoldására.

Trump az egyoldalú döntések híve. Első elnöki mandátuma idején az Egyesült Államokat kiléptette az ENSZ-klímatárgyalást lezáró Párizsi Megállapodásból és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsából – egyebek mellett a testület „Izrael elleni krónikus elfogultságát” kárhoztatva –, valamint felfüggesztette az UNESCO és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) finanszírozását. Joe Biden röviddel megválasztása után ismét csatlakozott ezekhez a szervezetekhez, de elemzők szerint Trump beiktatása után várhatóan visszatérnek a 2021. január 20. előtti állapotok.

Az Egyesült Államok az ENSZ legnagyobb adományozója, költségvetésének több mint ötödét állja – ez pedig Trump szerint fölösleges pénzkidobás. Az éghajlatváltozást „woke nonszensznek” tartja, így számítani lehet a párizsi klímaegyezmény újbóli felmondására.

Az International Crisis Group elemzése szerint a republikánusokat dühíti, hogy az ENSZ közgyűlése – ahol az Egyesült Államok nem rendelkezik vétójoggal, ellentétben a Biztonsági Tanáccsal – több alkalommal elítélte Izrael palesztinokkal szembeni fellépését, ezért nagy valószínűséggel sürgetni fogják a világszervezetnek folyósított finanszírozás csökkentését.

Trump álláspontjára a világszervezettel kapcsolatban következtetni lehet abból, hogy Elise Stefanik New York-i republikánus képviselőt jelöli ENSZ-nagykövetnek. Stefanik a kampány véghajrájában az ENSZ-nek nyújtott finanszírozás „teljes újraértékelését” sürgette, és szorgalmazta a palesztin menekültekkel foglalkozó ügynökség (UNRWA) támogatásának leállítását. (Időközben Izrael törvényt fogadott el, betiltva az UNRWA izraeli működését.)

Szuverenitás Ciszjordániában vagy Szamáriában?

A kampányban Trump ellentmondásos kijelentéseket tett a közel-keleti konfliktus kapcsán. Többször kijelentette, hogy ha ő ült volna a Fehér Házban, nem került volna sor a Hamász 2023. október 7-i támadására, amely kirobbantotta az azóta tartó gázai háborút. A konfliktus időközben kiterjedt Libanonra, illetve – villongások szintjén – Iránra és Jemenre. Egyáltalán nem kizárt, hogy Trump újraválasztása éppenséggel nem stabilitást, hanem még több feszültséget hoz a térségbe.

Trump egy baptista prédikátort és politikai elemzőt, Mike Huckabee volt Arkansas-i kormányzót választotta izraeli nagykövetnek, aki határozottan ellenzi az izraeli-palesztin konfliktus kétállami megoldását. Korábban kijelentette: „nem létezik olyan, hogy palesztin”. Eszmefuttatása szerint a palesztin identitás egy mesterséges „politikai eszköz”, amelynek célja „elvitatni és elvenni izraeli területeket”.

Trump első elnöksége alatt rekord gyorsasággal bővültek a zsidó telepek Ciszjordániában. Ugyanakkor Trump elismerte Izrael fennhatóságát a Szíriától 1967-ben elfoglalt Golán-fennsík fölött, a zsidó állam fővárosának ismerte el Jeruzsálemet, és oda költöztette Tel-avivból az Egyesült Államok nagykövetségét. A lépéssel a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) szerint lerombolta a kétállami megoldást. (Románia bejelentette, hogy követi az USA példáját, ennek ellenére a román nagykövetség a mai napig Tel-avivban működik.)

Izrael az 1967-es háborúban foglalta el Ciszjordániát, Kelet-Jeruzsálemet és a Gázai övezetet. Az utóbbi területről 2005-ben kivonta a telepeseit és csapatait. A palesztinok ezeken a területeken akarják létrehozni saját államukat az ENSZ több alkalommal megerősített határozatainak megfelelően.

A Nemzetközi Bíróság (ICJ) júliusban kimondta, hogy az izraeli telepeket Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben a nemzetközi jog megsértésével hozták létre és tartják fenn. Ennek ellenére a telepespolitika támogatói nagy lehetőséget látnak Trump újraválasztásában – bíznak benne, hogy Izrael mindenestül annektálhatja a megszállt területeket. „Ha Isten úgy akarja, a 2025-ös év a szuverenitás éve lesz Júdeában és Szamáriában” – fogalmazott hétfőn Bezálel Szmotrics izraeli pénzügyminiszter, a telepesek radikális képviselője a bibliai nevével utalva Ciszjordániára.

Szmotrics jubilálása ellenére Trump tett olyan lépéseket is, amelyek óvatosságra késztethetik a telepespolitika támogatóit. Bármennyire irreálisnak tűnik a palesztin állam létrehozása, Trump soha nem zárta ki ezt a lehetőséget, az Izrael és az arab országok között a közvetítésével létrehozott normalizálási megállapodások pedig visszatartották Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnököt Ciszjordánia annektálásától. A második elnöki ciklusára vonatkozó politikáját egyelőre nem ismertette, de „radikális Izrael-párti” jelölései – beleértve az ENSZ-be és Izraelbe delegált nagyköveteket – azt jelzik, hogy valószínűleg nem fog útjában állni Netanjahu szélsőjobboldali kormányának, ha az folytatni akarja a telepek bővítését.

Első elnöksége alatt Trump kivonta az Egyesült Államokat az Iránnal kötött nukleáris alkuból, amelynek keretében a teheráni rezsim vállalta, hogy a nemzetközi szankciók enyhítéséért cserébe korlátozza atomprogramját.

Az utóbbi hónapok feszültségei közepette Washington visszafogottságra intette Izraelt, Trump visszatérése a Fehér Házba ezen a fronton is változást hozhat. Pete Hegseth kijelölt védelmi miniszter pár éve – akkor még a Fox News műsorvezetőjeként – nyíltan szorgalmazta, hogy az Egyesült Államok mérjen katonai csapást Irán energetikai és nukleáris létesítményeire, egyéb katonai bázisaira és kritikus infrastruktúrájára.

„Béke erő révén”

A legtöbb találgatás az Egyesült Államok Ukrajna-politikájával kapcsolatos. Donald Trump a kampányban azt mondta, hogy „24 órán belül” véget vet a háborúnak. Források szerint a november 5-i választások után közvetlenül fel is hívta mind Volodimir Zelenszkij ukrán, mind Vlagyimir Putyin orosz elnököt. A Kreml cáfolta a kapcsolatfelvétel tényét, és egyelőre csak amerikai forrásból tudjuk – nem hivatalosan –, hogy Trump a további eszkaláció kerülését „tanácsolta” Putyinnak.

Továbbra is találgatni lehet csupán, hogy a republikánus veterán politikus mit tartogat a tarsolyában a beiktatás utáni időszakra. A legtöbb ellenfele sem vonja kétségbe, hogy valóban komolyan gondolja a háború lezárását. Egyáltalán nem biztos viszont, hogy vezetése alatt érvényes marad a Biden-kormányzat által szilárdan vallott elv, miszerint „semmit Ukrajnáról Ukrajna nélkül”. Az ukránok tartanak attól, hogy az amerikai elnök a fejük fölött köt rossz „üzletet” Putyinnal. A legpesszimistább verzió az, hogy orosz kézben maradnak ukrán területek, miközben Kijev nem kap megfelelő biztonsági garanciákat, így Putyin területhódító háborúja belátható időn belül újraindulhat.

Másfelől akadnak Kijevben olyanok, akik bizakodóan tekintenek a váltás elé. Meglátásuk szerint Kamala Harris folytatta volna Joe Biden támogatáspolitikáját, viszont ugyanolyan óvatos lett volna, mint főnöke. Márpedig az ukránok felróják a regnáló demokrata adminisztrációnak, hogy fegyverszállításaival a győzelem esélyét nem, csupán a túlélést biztosította Ukrajna számára.

Az Európai Politikai Közösség múlt heti budapesti csúcstalálkozóján Zelenszkij elnök jelezte is, hogy pozitív elmozdulást vár Trump újfajta, „béke az erő révén” megközelítésétől. Az ukránok abban bíznak, hogy noha Trump gyakran bírálta az Ukrajnának szánt fegyverszállításokat, végül ő lehet az, aki több és hatékonyabb fegyvert – elsősorban nagy hatótávolságú rakétákat – ad Ukrajnának, kevésbé tart ugyanis az eszkalációtól, mint Biden.

Pete Hegseth jelölése a védelmi miniszteri posztra nem túlságosan bíztató kijevi szemszögből. A gárdista őrnagyból lett televíziós műsorvezető múlt héten egy podcastben kijelentette, hogy nem szeretné, ha az Egyesült Államok beavatkozása lépéskényszerbe hozná az orosz elnököt. Azt is mondta, nem hisz abban, hogy Ukrajna lerohanása egy hódító hadjárat első lépcsőfoka lenne – ezzel megkérdőjelezve a jelenlegi washingtoni kormányzat narratíváját az ukrajnai invázióval kapcsolatban.

A világ legszebb szava

Előző mandátuma idején Donald Trump félredobta a Kereskedelmi Világszervezet szabálykönyvét, és büntetővámokkal sújtotta az USA riválisait és szövetségeseit egyaránt. A mostani kampányban azt ígérte, hogy 60 százalékkal adóztatja meg a Kínából érkező javakat, és 20 százalékkal az Egyesült Államokkal szövetséges államokból érkező importot. Egy nagygyűlésen a világ egyik legszebb kifejezésének nevezte a vámot („tariff”), amely „zene a füleimnek”.

Ha beváltja fenyegetését, az alapjaiban rengetheti meg a nemzetközi kereskedelmet. A kételkedők abban bíznak, hogy a kampányban és a jövendő kormányzásban is fontos szerepet játszó milliárdos, Elon Musk fékezheti az elnököt e téren. A Tesla alapítójának sokmilliárdos kitettsége van Kínában, Trump pedig könnyen meggyőzhető „praktikus” érvekkel. Például a TikTok betiltását sürgette mindaddig, amíg pénzt nem kapott a közösségi platformot birtokló ByteDance többségi tulajdonosától – azóta a TikTok „a legnagyszerűbb dolog a szeletelt kenyér feltalálása óta”.

Ha gazdasági kérdésekben hajlamos is lesz kompromisszumra Kína vonatkozásában, nemzetbiztonsági és védelmi kérdésekben már kevésbé. A következő külügyminiszter Marco Rubio szenátor, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója pedig Mike Waltz képviselő lesz – két régi vágású republikánus, akik osztják Trump radikális nézeteit Kína (és mellesleg Irán) kapcsán.

Rubio határozottan támogatja Tajvant, amelyet Peking saját tartományának tekint, és konfrontatívabb megközelítést szorgalmaz a pekingi „kommunistákkal” szemben. Sokat elmond róla, hogy „a Kína-ellenes előőrsként” is hivatkoznak rá. Kongresszusi tevékenysége miatt Hszi Csin-ping rezsimje tiltólistára tette, így kérdéses, hogy adott esetben meglátogathatja-e kínai kollégáját a hivatalba lépése után.

A Trump első elnöksége alatt bevezetett vámok a Binden-kormányzat idején is életben maradtak az európai alumínium és acélipari termékekre. Időközben megszületett a nagyszabású „inflációcsökkentési” törvény, amely versenyhátrányba hozta az európai vállalatokat, arra ösztönözve az amerikai piacra termelő cégeket, hogy kapacitásaikat a tengeren túlra költöztessék.

Trump második elnöksége alatt további problémákat vetít előre Európának. A kampányban a republikánus jelölt többször is jelezte, hogy kiemelte célként kezeli a német autóipart. A belengetett védővámok tovább súlyosbíthatják az EU legnagyobb gazdasága és vele az eurózóna gondjait, miközben Németországnak máris recesszióval küszködik.

Ha az Egyesült Államok nem is állítja le teljesen Ukrajna támogatását, Trump győzelme nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy Európának nagyobb részt kell vállalnia a segélyezésből. Emlékezetes továbbá a republikánus politikus kijelentése, miszerint egy támadás esetén nem sietne a segítségére azoknak a NATO-tagoknak, melyek nem teljesítik a legalább 2 százalékos GDP-arányos védelmi ráfordítást. A nyilatkozat világossá tette az európai NATO-szövetségesek számára, hogy kénytelen-kelletlen növelniük kell a katonai kiadásaikat. Németország például csak jövőre éri el a 2 százalékot – elvileg, ha a kormánykoalíció felbomlása után a Bundestag megszavazza a jövő évi költségvetést, benne a 6,5 milliárd eurós védelmi többlettel.