Giorgia Meloni kormányzásának nagy kudarca, hogy miközben az illegális bevándorlás megállítását ígérte, idén több migráns érkezett Olaszországba, mint az előző évtizedben bármikor. Az Európai Bizottság elnökének hétvégi látogatása egyfajta mentőövnek tekinthető, de miközben normalizálja a szélsőjobbos római kabinet menekültügyi politikáját, egyúttal serkentheti a római koalíción belüli rivalizálást.

Olaszország 135 napról 18 hónapra növelte az időt, amit a migránsoknak zárt táborokban kell tölteniük a menedékkérelmük elbírálására várva. A szélsőjobboldali kormány ezzel akarja elriasztani az országba tartó tömegeket, miután csaknem tízezren érkeztek Lampedusa szigetére egyetlen hét alatt. Emiatt Ausztria bejelentette, hogy rendkívüli ellenőrzést vezet be Olaszországgal közös határán. Viszont a Giorgia Meloni által vezetett koalíciónak mindenekelőtt saját választóival gyűlhet meg a baja. A tavalyi választások előtt a legfontosabb kampányígérete az illegális bevándorlás megszüntetése – mindenekelőtt az Afrikából érkezők számának csökkentése – volt. Ehhez képest augusztus végéig csaknem 115 ezer menedékkérő érkezett a tengeren át Olaszországba, alig kevesebb, mint az eddigi csúcsot jelentő 2016-ban egész évben.

A statisztika különösen annak fényében kínos, hogy az olasz szélsőjobb – Meloni Olasz Testvérek (Fratelli d'Italia – FdI) nevű pártja és a Matteo Salvini vezette Liga (Lega) – éveken át az idegenellenes indulatok felkorbácsolására játszott, a tavalyi kampányban pedig elhitette az olaszok jelentős részével, hogy csakis ők tudják visszatartani az Afrikából érkező „migránshordákat”. (Az FdI és a Lega mellett a júniusban elhunyt Silvio Berlusconi Forza Italiája és a Noi moderati nevű törpepárt alkotja a kormánykoalíciót.)

Áprilisban a kormány hathónapos rendkívüli állapotot hirdetett a gyarapodó migránsáradat miatt. Kötelezte a Földközi-tengeren járőröző civil hajókat, hogy a kimentett embereket az afrikai partoktól távolabb eső, északi kikötőkben tegyék partra. Ezzel a kormány gyakorlatilag korlátozta a mentésre fordítható időt. Emellett augusztusban lefoglalt három nem kormányzati szervezetek által üzemeltetett mentőhajót, amely rendszeresen szállított migránsokat a Földközi-tenger középső részéről olasz kikötőkbe.

Meloninak fontos szerepe volt annak megállapodásnak a létrejöttében, amelyben értelmében az Európai Unió egymilliárd eurót fizet Tunéziának a migránshajók visszatartásáért. A nyár eleje óta számos bírálat érte az egyezséget, amelynek állítólag legalább kéttucatnyi szubszaharai bevándorló esett áldozatul, miután a tunéziai kormány több száz sorstársukkal a Szaharába toloncolta ki őket, élelem és víz nélkül a 40 Celsius-fokot meghaladó hőségben.

Kutyaharapást szőrivel?

Hogy mennyire nem működnek a szélsőjobbos populisták keményvonalas megoldásai az illegális bevándorlás ellen, azt jól mutatja a statisztika, amely szerint csak az első félévben több mint 73 ezer migránshajó – többnyire leharcolt és túlzsúfolt bárka – kötött ki az olasz partokon, ami a 2021-ben regisztrált szám több mint kétszerese.

Júliusban Francesco Lollobrigida agrárminiszter – aki egyébként Meloni sógora, és korábban botrányos kijelentéseivel hívta fel magára a figyelmet – új megközelítést vázolt: az illegális migráció ellen a jogszerű bevándorlással lehetne harcolni. Az ötlet annyira nem eredeti, hogy az Európai Bizottság évek óta ezt szorgalmazza. 2020-ban nyilvános konzultációt is indítottak egy esetleges új jogszabály elfogadásáról, „azzal a céllal, hogy a készségekkel és tehetséggel rendelkező munkavállalókat az EU-ba vonzza”. A tagállamok közötti megegyezést eddig éppen a Meloniékhoz hasonló populista erők hátráltatták, ezért hatott némiképp váratlanul, hogy a római kormány júliusban váratlanul 66 százalékkal, 136 ezerre emelte az unión kívülieknek adható tartózkodási engedélyek számát. Ez önmagában óriási dolog a második világháború utáni Olaszország legkonzervatívabb kormánya részéről, de a tervek szerint a következő két évben tovább növelnék a legális bevándorlók számát, ami 2026-ra megközelítené a félmilliót. Viszont ez is csak a felét tenné ki a vállalkozók által becsült munkaerőigénynek a rohamosan elöregedő Olaszországban.

Mentőöv von der Leyentől

Az utóbbi napokban Meloni nem remélt segítséget kapott, több irányból is. Vasárnap váratlanul Lampedusára látogatott Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, és „összehangolt választ” ígért Brüsszeltől a bevándorlás problémájára, amit „európai kihívásnak” nevezett. Felvázolt egy tízpontos tervet, amelynek részeként az EU segítené a menedékkérők azonosításának felgyorsítását és az arra nem jogosultak hazatoloncolását. „Akik arra nem jogosultak, nem maradhatnak” – jelentette ki a bizottsági elnök hozzátéve, hogy az EB fontolóra vesz egy lehetséges új európai haditengerészeti küldetést a Földközi-tengeren. A misszió kérdését Meloni várhatóan hivatalosan is felveti a következő EU-csúcson.

Úgy tűnik, Európa támogatja az olasz kormány keményvonalas álláspontját a migrációval kapcsolatban – jegyezte meg von der Leyen látogatása kapcsán a Politico emlékeztetve, hogy a nyár elején a bizottsági elnök Melonival kézen fogva utazott Tunéziába, hogy a migránscsónakok visszatartásáról tárgyaljon.

A múlt hét elején Franciaország megerősítette a határellenőrzést, Gérald Darmanin belügyminiszter pedig közölte, hogy Párizs nem vesz át újabb menedékkérőket Lampedusáról az önkéntes európai program keretében, mert „már megtette a részét”. Ezzel szemben Emmanuel Macron francia elnök szombaton „közös cselekvést” ígért Olaszországgal.

Németország múlt héten szintén felfüggesztette a menedékkérők átvételét célzó önkéntes programot, majd az Európai Bizottság és a Tanács elnökének közbenjárására a berlini kormány visszakozott. Háromnapos olaszországi látogatása előtt Frank-Walter Steinmeier német elnök a Corriere della Sera olasz lapnak adott interjújában arról beszélt, hogy a két országnak egyaránt „súlyos terheket kell viselnie”. Emlékeztetett, hogy Németország már több mint 1000 menekültet fogadott be Olaszországból az önkéntes szolidaritási mechanizmus keretében, többet, mint bármely más európai állam. Egyúttal sürgette egy állandó szolidaritási mechanizmus létrehozását a közös európai menekültügyi rendszerről szóló tárgyalásokon.

Testvérháború

A tavalyi választásokon az Olasz Testvérek a voksok 25 százalékát szerezte meg, szemben az előző voksoláson elért 4,4 százalékkal. Meloniék ugrásszerű növekedése főként a Lega kárára történt. Matteo Salvini pártja, amely korábban az olaszok harmadának támogatását élvezte, 9 százalék alá esett vissza – megfigyelők szerint részben azért, mert a Lega fő témája, a bevándorlás hátrébb szorult az olaszokat leginkább foglalkoztató kérdések listáján, az energiaárak és a megélhetési válság mögé.

A miniszterelnöki álmokat dédelgető Salvini soha nem nyugodott bele a veszteségbe, és a migránsfronton bekövetkezett legújabb fejleményeket megpróbálja kihasználni az elveszett népszerűsége visszaszerzésére. Miközben Giorgia Meloni a közös európai megoldást részesíti előnyben, pártja hétvégi konferenciáján Salvini ismételten azzal vádolta az EU-t, hogy magára hagyta Olaszországot. Sőt azt is megpendítette, hogy a szerinte szándékosan előidézett migránskrízis célja a Brüsszel számára kényelmetlen római kormány bukása.

A koalíciós pártok közötti, egyelőre csendes rivalizálás jele, hogy a Lega hangosan sürgeti, amit a tavalyi kampányban az FgI is szorgalmazott: Afrika tengeri blokádját. Salviniék szerint a Meloni által követett diplomáciai út nem vezet eredményre, a migránscsónakokat csak kemény fellépéssel, a haditengerészet tudja megállítani. A kikötőkért is felelős infrastruktúra-miniszterként Salvini remélte, hogy néhány konkrét, kemény intézkedésekkel jó pontokat szerezhet a szélsőjobboldali szavazók előtt, a múlt hónapban azonban a miniszterelnök Alfredo Mantovano kormányfőtitkárt bízta meg a migrációellenes intézkedések koordinálásával.