Elkezdődött a kampányhajrá Németországban. Kevesebb mint egy hónappal a szeptember 26-i voksolás előtt egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a 16 évi kormányzás után visszavonuló Angela Merkel utódja nem a jobbközép CDU/CSU-ból kerül ki.

A modernkori Németország történetében először fordul elő, hogy a hivatalban lévő kancellár nem indul újabb mandátumért. Angela Merkel még 2018-ban – egy évvel a legutóbbi választások után – bejelentette, hogy lemond a kormányzó Kereszténydemokrata Unió (CDU) éléről, és negyedik kormányfői megbízatása lejáratával – 16 év után – visszavonul a nagypolitikától. Az azóta tartó utódkeresés korántsem bizonyult zökkenőmentesnek. A CDU elnökévé 2018-ban megválasztott Annegret Kramp-Karrenbauer kevesebb mint másfél év után távozásra kényszerült a botrányos türingiai miniszterelnök-választás nyomán.

Ezután került a képbe Észak-Rajna Vesztfália miniszterelnöke, Armin Laschet, aki a CDU és a Keresztényszociális Unió (CSU) szövetségének közös kancellárjelöltként a kampány során többször is „megbotlott", a legsúlyosabban éppen a tartományát is sújtó halálos árvizek kapcsán. A hatvanéves kormányzó bocsánatkérésre kényszerült, miután a sajtóban megjelent felvételek tanúsága szerint szemmel láthatóan remekül szórakozott a háttérben, miközben Frank-Walter Steinmeier államfő a természeti katasztrófáról szónokolt. Nem használt a népszerűségének – ugyancsak az árvizek kontextusában – az sem, hogy nem helyezkedett világos álláspontra a klímaváltozás elleni sürgős fellépést illetően.

Merkel jobbközép szövetségének képviselője nem remekelt a kancellárjelöltek első, vasárnap este tartott televíziós vitáján sem. A nézők körében rendezett szavazás szerint a többség a szociáldemokrata párti (SPD) Olaf Scholzot találta meggyőzőbbnek, a második helyre pedig a Zöldek jelöltjét, Annalena Baerbockot sorolták. A nagy példányszámú Bild napilap Scholz „egyértelmű győzelméről” és Laschet „kudarcáról” cikkezett.

A friss közvélemény-kutatásokban a CDU/CSU távol áll a 2017-es 32,9%     százaléktól, ami akkor egyébként történelmi mélypontnak számított. A jobbközép szövetség mára egy szintre került az SPD-vel, sőt egyes felmérések szerint a második helyre szorult vissza, és mindössze pár százalékponttal előzi meg a négy éve még 9 százalék alatti eredményt produkáló Zöldeket.

A környezetvédő párt a népszerűségi lista élére ugrott, miután áprilisban – fennállása óta először – bejelentette igényét a kancellári posztra. A lendület azonban hamarosan megtorpant, miután jelöltje – a 40 éves nemzetközi jogász, Annalena Baerbock – plágiumgyanúba keveredett a Most (Jetzt) című könyve kapcsán, amit ráadásul a kampányban is bevetettek. Baerbockot emellett támadások érték amiatt is, hogy állítólag „kifelejtett” bizonyos tételeket a vagyonnyilatkozatából, miközben az önéletrajzát mesterségesen felduzzasztotta.

A szocialista jelöltnek eddig sikerült elkerülnie a botlásokat, ami a jelek szerint nem véletlen. A 63 éves volt hamburgi polgármester, pénzügyminiszter és kancellár-helyettes óvatossága tudatos. Ezt mutatja, hogy kerüli a kamerákat olyan kényes kérdésekben, mint a múlt havi áradások vagy az afganisztáni kivonulás, amiben Washingtonhoz hasonlóan a berlini kormány is követett el hibákat. A felmérések szerint a stratégia kifizetődő: noha az SPD nem sokat nőtt a négy évvel korábbi választásokon elért 20,5 százalékhoz képest, mégis a napokban mért 23 százalékával a népszerűségi lista első helyére került, hosszú évek óta először.

A Zöldek a szavazatok 18 százalékára számíthat, viszont a harmadik számú erőként királycsináló lehet függetlenül attól, hogy ki nyeri a választásokat. (A Zöldek szövetségi szinten jelenleg ellenzékben vannak, viszont a 16 tartományból 11-ben tagjai a kormánykoalíciónak.)

Ha az SPD végez az első helyen, nem kizárt egy koalíció a radikális Baloldallal (Die Linke) sem. A kommunista utódpárt főként a NATO-val és Oroszországgal kapcsolatos álláspontja miatt tekinthető vállalhatatlan partnernek. Az SPD és a Zöldek számos nyilatkozatban el is határolódott a Baloldal külpolitikájától, azonban nem volt hajlandó kizárni a közös kormányzás lehetőségét.

A hanyatló népszerűségű CDU-jelölt ezzel próbál fogást találni fő riválisán: Armin Laschet ismételten felszólította szociáldemokrata ellenfelét, hogy határolódjon el a vörös-vörös koalíciótól. (Három tartományi kormányban egyébként zöld-vörös-vörös koalíció van.)

Ezen a ponton Angela Merkel is beleszólt a kampányba, holott korábban még azt vallotta, hogy a „visszavonuló elődöknek vissza kell fogniuk magukat”. Keddi sajtótájékoztatóján, a vasárnapi televíziós vita eredményének ismeretében a kancellár kijelentette, hogy ő soha nem kormányozna a Baloldal támogatásával. A nyilatkozat egyértelműen összefügg azzal, hogy noha nem tagja Merkel pártjának, Olaf Scholz az utóbbi időben igyekezett önmagát a távozó kancellár „természetes utódjaként” feltüntetni.

„Ha én lennék a német kancellár, soha nem jönne létre olyan koalíció, amelynek a Baloldal is tagja” – mondta Merkel hozzátéve, „kérdés, hogy Olaf Scholz osztja-e ezt az álláspontot”.

Az SPD jelöltje nem volt hajlandó egyértelműen kizárni a lehetőséget, helyette „mélységesen szomorú” amiatt, hogy a Baloldal nem támogatta a kabuli evakuálást, illetve hangsúlyozta, hogy „bármilyen német kormány világosan elkötelezett kell legyen a NATO mellett”.

A szeptember 26-i voksolás előtt még két alkalommal – 12-én és 19-én – vitáznak a kancellárjelölteknek. Megfigyelők szerint a németországi választások kérdése nem tekinthető lefutottnak, viszont a helycsere a támogatottsági rangsor élén akár végleges is lehet.