Japán fokozatosan enged az óceánba több mint 1 millió tonna vizet, amit a 2011-es pusztító szökőár után leolvadt reaktormagok hűtésére használtak. A vizet kezelték, hogy megszabaduljanak a radioaktív anyagoktól. Kis mennyiségekben történik a víz kibocsátása, és várhatóan évtizedekig tart. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség biztonságosnak tartja a műveletet, de a környezetvédők és Kína nem.

Megkezdte csütörtökön Japán a sérült fukusimai atomerőműből származó vizet a Csendes-óceánba engedni. A környezetvédelmi szervezetek, a japán halászok és különösen Kína azonban kritizálja ezt a lépést, mivel attól tartanak, hogy radioaktív víz mosódik a partjaikra.

Az első kibocsátás várhatóan 17 napig tart, és körülbelül 7800 köbméternyi kezelt vizet jelent – közölte az erőművet üzemeltető Tepco. A konszern március végéig még három további vízkibocsátást tervez, az elsővel megegyező mennyiségben.

 Japán összesen több mint 1,3 millió köbméternyi, a Fukusima Daiicsi atomerőmű területén eddig tárolt szennyezett vizet tervez a Csendes-óceánba engedni. A víz az ország északkeleti partvidékét 2011 márciusában pusztító szökőár után leolvadt reaktormagok hűtéséhez szükséges esővízből, talajvízből és befecskendezésekből származik.

Ez a folyamat fokozatosan fog végbemenni – a 2050-es évekig tart majd –, és a tengerbe naponta bevezetett víz mennyisége nem fogja meghaladni az 500 m3 -t. A vizet előszűrték, hogy eltávolítsák a legtöbb radioaktív anyagot, kivéve a tríciumot, amely nem káros a környezetre vagy az emberi egészségre, ha koncentrációja nagyon alacsony. Japán azt tervezi, hogy ezt a vizet erősen hígított formában bocsátja ki, hogy a radioaktivitás szintje ne haladja meg az 1500 becquerel (Bq) értéket literenként.

Ez a szint 40-szer alacsonyabb, mint a víz trícimottartalmára vonatkozó japán nemzeti szabvány, amely megfelel a nemzetközi szabványnak (60 000 Bq/liter), és körülbelül hétszer alacsonyabb, mint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ivóvízre vonatkozó határértéke (10 000 Bq/liter).

A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ), amely a hulladék elhelyezését felügyeli, júliusban zöld utat adott, és kijelentette, hogy a projekt megfelel a „nemzetközi biztonsági előírásoknak”, és „elhanyagolható radiológiai hatással lesz a lakosságra és a környezetre”.

Sokan azonban másképp látják a dolgokat. Egyrészt a japán halászok tartanak a termékeik megítélésére gyakorolt hatástól. Ez a hatás már most is érezhető az exportjukban, mivel Kína július óta tíz japán tartományból, köztük Fukusimából is betiltotta az élelmiszer-behozatalt. Hongkong és Makaó a héten hasonló intézkedéseket hozott.

„Az óceán az egész emberiség tulajdona, nem olyan hely, ahová Japán önkényesen szennyezett vizet önthet” – mondta kedden a kínai diplomácia szóvivője, Wang Wenbin.

A kezelt víz tengerbe engedése azonban világszerte bevett gyakorlat a nukleáris iparban, és a kínai atomerőművekből ilyen műveletek miatt származó radioaktivitás éves szintje sokkal magasabb, mint a Fukusima Daiicsiben esetében várhatóan lesz –  mutatott rá Tokió. Elemzők szerint Peking hajthatatlan álláspontja a fukusimai vízzel kapcsolatban valószínűleg a két ország közötti kapcsolatokkal is összefügg, amelyek számos gazdasági és geopolitikai kérdésben amúgy is feszültek.

Más ázsiai-csendes-óceáni országok, amelyek jobb kapcsolatokat ápolnak Japánnal, mint Dél-Korea, Tajvan, Ausztrália, valamint a Fidzsi-szigetek és a Cook-szigetek, bizalmukat fejezték ki a NAÜ által ellenőrzött kibocsátási folyamat biztonsága iránt.