Kedden éjfélkor véget ér a nemzetközi erők afganisztáni kivonulása, és azzal lezárul egy korszak. Egyelőre csak találgatni lehet, hogy milyen rezsim épül a két évtized után sorsára hagyott és összeomlott rendszer romjain.

Afgánok tízezrei menekültek el az országból a hónap közepén történt gyors tálib hatalomátvétel óta. Nem akarnak olyan rezsim alatt élni, amely legutóbb 1996 és 2001 között kormányozta Afganisztánt, és amely brutális büntetéseket vezetett be, elnyomta a nőket, betiltotta a tévét, mozit, zenét.

Viszont a tálibok bizonygatják, hogy megváltoztak, és két évtizednyi háború után vissza akarják állítani a békét és a biztonságot Afganisztánban. Amnesztiát ígértek azoknak, akik az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel együtt dolgoztak, és arra buzdították őket, hogy maradjanak, és segítsenek újjáépíteni a háború sújtotta országot. Felhívást intéztek az egészségügyi minisztériumban dolgozó nőkhöz, hogy menjenek vissza a munkahelyükre, így próbálva elhitetni a nemzetközi közvéleménnyel, hogy ezúttal mérsékeltebb politikát folytatnak.

„Fontos, hogy ezt megtették, de az is fontos, hogy ne tulajdonítsunk neki túlzott jelentőséget” – mutatott rá a BBC Newshour című háttérműsorában Anand Gopal, a Háború Jövője Központ (Arizonai Egyetem) kutatója, aki jól ismeri Afganisztánt, és egy ideig tálibok által ellenőrzött területeken élt. Hozzátette: az egészségügy a kilencvenes években is egyike volt a kevés területnek, ahol dolgozhattak nők, tehát az igazi kérdés az, hogy az oktatáson és az egészségügyön kívül a tálibok megnyitják-e a nők előtt a többi minisztériumot. „Eddig nem tették, és ez aggasztó jel” – vélekedett.

Elmondása szerint a tálibok rendkívül konzervatív, rurális környezetből származnak, ahol az elmúlt két évtizedben sem lehetett utcán sétáló nőt látni, függetlenül attól, hogy az illető települést a kormány vagy a tálibok irányították. Értelemszerűen azokon a területeken, ahol a tálib mozgalom az elmúlt két évtizedben berendezkedett a túlélésre, a nők munkavállalásának nem sok támogatója akad, hiszen az évszázados hagyomány szerint a nő csak férfi kísérővel hagyhatja el a házat. Városon nyilván más a helyzet, ebből adódik a „kultúrák ütközése”, és ezért menekülnek fejvesztve afgánok tízezrei, mióta Kabul újból tálib ellenőrzés alá került.

Két külön ország

A szakértő szerint az Egyesült Államok hatalmas hibát követett el 2001-ben, miután röpke három hónap alatt legyőzte a tálibokat. A mozgalom összeomlott ugyan – tagjainak többsége kilépett, és visszatért vidékre, ahol tanár, buszsofőr vagy gazda lett –, viszont az USA megtagadta tőlük a formális kapituláció lehetőségét. Emiatt aztán sokukra évekig vadásztak, így nem maradt más lehetőségük, mint ellenállóként harcolni az üldöző „demokratikus” kormány ellen. A kabuli hatalom mellesleg a létezését szinte teljes mértékben az amerikai finanszírozásnak köszönhette, soha nem rendelkezett valódi legitimációval az ország nagy részében.

A tálib offenzíva gyors sikerének egyik kulcsa az, hogy az afgán hadsereg katonái nagyon kevés támogatást kaptak a lakosság részéről. Az emberek többsége nem feltétlenül támogatta a tálibokat, viszont annyira elegük volt az erőszakból, hogy szinte mindegy volt nekik, ki győz, csak érjen már véget a háború. Ugyanakkor, ahol a harcok nagyon intenzívek voltak – mint például Helmand tartományban –, a legtöbben valójában a tálibokat favorizálták a kormányerőkkel szemben. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy a világszerte kegyetlenkedéseikről elhíresült tálibok a saját falvaikban visszafogottabban viselkedtek, miközben a „kívülről” érkező kormánykatonák szörnyű bűncselekmények sokaságát követték el a helyi lakosok ellen.

Radikálisok vs. pragmatisták

A tálib mozgalmon belül két irányzat létezik. Vannak, akik nagyrészt emigrációban nőttek fel, kicsit kozmopolitábbak, ők küzdenek a nemzetközi közösség elismeréséért. A mozgalom többségét azonban olyanok alkotják, akik soha nem hagyták el az országot, akik az elmúlt két évtizedet is többnyire harccal töltötték, és akik maguk is sok erőszakkal szembesültek, a szeretteiket megölték. Az ő szemükben a világ nem sokat változott az elmúlt két évtizedben, és a tálib kormányról alkotott elképzelésük is megegyezik a kilencvenes évekével, vagyis az iszlám emirátus újjáépítését jelentené.

Lehetetlen megjósolni, hogy melyik irányzat kerül fölénybe, viszont a mozgalmon belüli ellentétek nyilvánvalóak. Jelzik azt a vidéken végrehajtott rögtönzött kivégzésekről és egyéb emberi jogi jogsértésekről érkező beszámolók, miközben Kabulban az új hatalom képviselői egyre-másra fogadkoznak, hogy a 2021-es tálibok nem ugyanazok az intoleráns, kegyetlenkedő, elnyomó mozgalom, amelyet 2001-ben a NATO-erők eltávolítottak a hatalomból. Ha a nemzetközi közösség kapcsolatot építene ki az új kabuli rezsimmel, az Anand Gopal szerint a tálibok mérsékelt és pragmatista szárnyát erősítené.