Vasárnap tartják Franciaországban az elnökválasztások első fordulóját. A felmérések szerint valamennyi jelölt 30 százalék alatti eredményre számíthat, így biztosra vehető, hogy április 24-én második fordulót rendeznek, amelyben várhatóan a hivatalban lévő elnök, Emmanuel Macron ismét öt évvel korábbi riválisával, a szélsőjobboldali Marine Le Pennel mérkőzik meg. Ezúttal azonban szorosabb lesz a küzdelem.

Emmanuel Macron hatalmas meglepetésre nyerte meg 2017-ben az elnökválasztásokat, mindössze egy évvel azután, hogy kilépett a Szocialista Pártból, és La République en Marche néven saját pártot alapított. Akkoriban a liberálisok világszerte pánikban voltak – emlékeztet a The Economist –, hiszen az Egyesült Államokban éppen megválasztották Donald Trumpot, a britek az Európai Unióból való kilépés mellett döntöttek, és szerte Európában a populisták a népszerűségi listák élére törtek. A kontinens akkori hangulatáról és Macron megválasztásának hatásáról is sokat elmond, hogy másnap az euró-dollár árfolyam hathónapos csúcsra ugrott.

A mandátuma kezdetekor mindössze 39 éves egykori befektetési bankár, Manuel Valls kormányának gazdasági minisztere azzal az ígérettel foglalta el hivatalát, hogy alapjaiban alakítja át Franciaországot. Azonban a kiterjedt tiltakozások – előbb a „sárgamellényesek” forradalma, majd a Covid-19 világjárvány kezelése miatt elégedetlenkedők – erőteljesen aláásták a programját, és a radikális (üzletpárti) elképzelésektől a nagyobb szociális kiadások felé terelték. A nyugdíjreformból nem lett semmi, viszont a sokak szerint teljesen légből kapottnak tűnő Európa-vízió lassan megvalósulni látszik. Az eurózóna reformját a Covid-válság, az autonóm európai védelem kialakítását az ukrajnai háború kényszerítheti ki. Nem mellesleg Macron járványkezelése is sikeresnek bizonyult, hiszen a tömeges tiltakozások ellenére bevezetett Covid-igazolvánnyal sikerült 78 százalék fölé feltornászni az oltást felvevők arányát a fejlett világ legvakcinaszkeptikusabb országában. 2022-es programjában ismét központi helyet foglal el az oktatás és az egészségügy reformja, amit nagyrészt a nyugdíjkorhatár megemeléséből finanszírozna.

Macron legfőbb kihívója, ismét, a harmadik elnökjelölti kampányát folytató Marine Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Front hírhedt vezetője, Jean-Marie Le Pen lánya. Az 53 éves politikus a párt 2011-es átvétele óta próbál eltávolodni apja politikai örökségétől. A Nemzeti Front új nevet kapott (Rassemblement national – Nemzeti Tömörülés), és új ideológiát. Marine szakított Jean-Marie antiszemitizmusával, és a 2017-es választási veresége után megváltoztatta az Európai Unióval kapcsolatos diskurzusát is. Akkor még azt hirdette, hogy Franciaországnak ki kell lépnie az EU-ból és az eurózónából, ma már – amint egy interjúban kifejtette – mindössze megreformálná „az emberek nélkül és sokszor az emberek ellen” dolgozó brüsszeli intézményeket, illetve átalakítaná az EU-t a „szabad nemzetek szövetségévé”. A Nemzeti Tömörülés euroszkeptikus, de már nem nyíltan EU-ellenes, miközben megőrizte erőteljes nacionalista, bevándorlás-ellenes vonásait, és protekcionista politikákkal próbálja elnyerni a politikai elitben csalódott munkásosztály támogatását.

A felmérésekben a harmadik helyet Jean-Luc Mélenchon foglalja el. A 70 éves radikális baloldali politikus 2017-ben tarolt a fiatalok körében, és előrehaladott kora ellenére ügyesen használja a közösségi médiát. Programjának központi célkitűzése a vagyonadó visszaállítása és Franciaország kiléptetése a NATO-ból. Egyesek szerint nem teljesen kizárt, hogy meglepetésre Mélenchon az urnáknál megelőzi Le Pent, azonban a legtöbb elemző az öt évvel ezelőtti második forduló megismétlődését tartja a legvalószínűbbnek, csak az akkorinál jóval szorosabb eredménnyel.

2017-ben Macron 66:34 arányban győzte le Le Pen-t, aki ezúttal nem tűnik teljesen esélytelennek. A 2017-es második forduló előtt rendezett televíziós vitában a politikában frissnek számító Macron „feltörölte a padlót” ellenfelével, most viszont – ahogy a Politico megjegyzi – neki kell magyarázkodnia Oroszországgal kapcsolatban, annak ellenére is, hogy Le Pen közismerten Vlagyimir Putyin egyik csodálója és nem utolsó sorban lekötelezettje. A Nemzeti Tömörülés 2014-ben 9 millió eurós kölcsönt kapott egy orosz banktól, és Moszkva pártját fogta a Krím annektálása és Alekszej Navalnij orosz ellenzéki vezető megmérgezése kapcsán is. Az ukrajnai háború kitörése után azonban Le Pen kijelentette, hogy a konfliktus „megváltoztatta a véleményét” az orosz elnökről. Kampánycsapata állítólag kidobott több mint egymillió szórólapot, amelyek a Nemzeti Tömörülés elnökét Putyin társaságában ábrázolták.

A szélsőjobboldali politikus nemcsak gyorsan váltott, de időnként megpróbálta felülmúlni Macront. Például azzal, hogy az orosz nagykövet kiutasítását követelte, amikor – a bucsai mészárlásról szóló jelentéseket követően – a kormány több tucat orosz diplomata kitoloncolásáról döntött. Ebben a kontextusban született szerdán Macron ideges reakciója a lengyel miniszterelnök korábbi bírálatára (miszerint a francia elnök Putyinnal beszél, azaz „bűnözőkkel tárgyal”). „Ezek a szavak egyszerre alaptalanok és botrányosak, de nem lepnek meg” – mondta Macron a TF1 francia tévécsatornán emlékeztetve, hogy a lengyel miniszterelnök maga is egy szélsőjobboldali párthoz tartozik, ezért Marine Le Pen oldalán megpróbál beavatkozni a franciaországi elnökválasztási kampányba.

A közvélemény-kutatások elemzésére szakosodott 538 szerint a Macron és Le Pen közötti eltérés majdhogynem hibahatáron belül van. 1969 és 2017 között a választások előtt két héttel készült felmérések, illetve a második forduló eredménye közötti eltérés általában 4,6 százalékpont volt. Most a Politico és a Reuters által készített közvélemény-kutatások átlagosan 6 pontra becsülik Macron előnyét. Más szóval a szokásosnál valamivel nagyobb mérési hiba azt jelentheti, hogy Le Pen Franciaország következő elnöke. Ráadásul a következő két hétben a Nemzeti Tömörülés jelöltje akár le is dolgozhat a hátrányából.

A The Economist választási modellje szerint – amely szintén a friss felmérési eredmények és a történelmi kutatási hibahatárok elemzése alapján készült – 77 százalék az esélye annak, hogy a Macron–Le Pen párharcot 53:47 arányban a hivatalban lévő elnök nyerje. Ez viszont azt is jelenti, hogy 23 százalék az esélye egy azonos arányú Le Pen-győzelemnek.

Mindazonáltal, ha sikerülne az újrázás Macronnak, azzal történelmet írna, ugyanis a franciák Charles de Gaulle óta nem választottak újra olyan elnököt, akinek többsége volt a törvényhozásban.