Francia elnökválasztás: a baloldali szavazókon múlik a centrista Macron győzelme

A papírforma szerint a hivatalban lévő centrista Emmanuel Macron győzelmét hozhatja a franciaországi elnökválasztások vasárnapi második fordulója, azonban megfigyelők figyelmeztetnek: egyáltalán nem kizárt, hogy szélsőjobboldali kihívója, Marine Le Pen meglepetést okoz ezúttal, miután öt éve esélye sem volt az akkor még újonc Macronnal szemben. Az idei választások kulcsa elemzők szerint a radikális baloldali szavazók részvétele vagy távolmaradása lesz.

Vasárnap tartják a franciaországi elnökválasztások második fordulóját, amelyben a centrista Emmanuel Macron államfő és szélsőjobboldali kihívója, Marine Le Pen mérkőzik meg. Megismétlődik tehát az öt évvel korábbi választási csata, csakhogy ezúttal sokkal kiegyenlítettebb a „mezőny”. A 2017-es második fordulóban az akkor még újonc Macron a szavazatok kétharmadával valósággal lesöpörte a pályáról ellenfelét, de ezúttal a legfrissebb felmérések szerint 56–44 arányú Macron-győzelem várható.

Radikális befolyás

Elemzők egyetértenek abban, hogy a voksolás eredményétől függetlenül az idei választásokkal radikálisan átrajzolódik Franciaország politikai térképe. A két hete tartott első fordulóban a szavazatok több mint 57 százalékát három szélsőbaloldali vagy szélsőjobboldali jelölt szerezte meg. A hagyományos pártok – amelyek az elmúlt négy évtizedben nagyjából fele-fele arányban osztoztak a francia elnökségen – ezúttal labdába sem rúgtak. A legjobban helyezett „tradicionális” jelölt, a jobbközép Köztársaságiakat (LR) képviselő Valérie Pécresse a voksok 4,8 százalékával az ötödik helyen futott be, a Szocialista Párt (PS) jelöltje, Anne Hidalgo párizsi főpolgármester pedig mindössze 1,7 százalékot ért el. A második forduló szempontjából a Macront és Le Pent követő két radikális jelölt támogatói játsszák a legfontosabb szerepet.

Az idei elnökválasztások egyik meglepetésjelöltje sok szempontból Éric Zemmour  esszéíró, politikai újságíró, aki az első fordulóban a voksok 7,1 százalékát söpörte be. Egyes vélemények szerint ennél is fontosabb azonban, hogy a kampány során sikerült olyan szélsőségesen konzervatív platformot kialakítania, amelynek fényében Le Pen asszony mérsékelt(ebb)nek tűnik. Ez ráadásul kapóra jött a Nemzeti Tömörülés (Rassemblement National) 53 éves vezetőjének, aki a korábbi kudarcaiból tanulva az utóbbi években igyekezett megszabadulni a rasszista és antiszemita elemektől – köztük saját apjától, a pártaalapító Jean-Marie Le Pentől –, amelyek/akik sok franciát elijesztettek.

Arrogáns Macron, ijesztő Le Pen

Marine Le Pen a 2017-es választási kampányában még azt hirdette, hogy Franciaországnak ki kell lépnie az EU-ból és az eurózónából, ma már mindössze megreformálná „az emberek nélkül és sokszor az emberek ellen” dolgozó brüsszeli intézményeket, illetve átalakítaná az EU-t a „szabad nemzetek szövetségévé”. Ugyanakkor kampányában a fő hangsúly átkerült a bevándorlásról a megélhetési válságra, amivel szintén a szavazóbázis kiszélesítését célozta meg. A hatás mérhető: az elnökjelöltek csütörtök esti vitája után készült felmérés szerint a tévénézők 37 százaléka úgy gondolta, hogy Marine Le Pen inkább foglalkozik az emberek aggodalmaival, mint Macron (34 százalék). Igaz, ennek – és a fent említett erőfeszítések – ellenére a szélsőjobboldali jelölt a választópolgárok mintegy fele számára ijesztő marad. Macron gyengéje ezzel szemben az, hogy arrogánsnak és a „gazdagok elnökének” tartják. Emiatt a baloldali szavazók közül sokan 2017-ben is az orrukat befogva voksoltak rá.Macron és Le Pen között kell választaniuk a francia szavazópolgároknak | Fotó: Agerpres/EPA

A legutóbbi felmérések azt mutatják, hogy Macron előnye 56-44 százalékra nőtt Le Pennel szemben az április 10-i első forduló óta. Jean Castex miniszterelnök szerint azonban még túl korai lenne győztest hirdetni. „A játék egyáltalán nincs lefutva” – fogalmazott a kormányfő a France Inter rádióban. Nem mondta ki, de nyilvánvalóan arra utalt, hogy Macronnak meg kell nyernie azt a 22 százaléknyi szavazót, aki az első fordulóban a szélsőbaloldali Jean-Luc Mélenchont támogatta.

Mélenchon pártja nem adott szavazási utasítást a második fordulóra, de a jelölt felszólította híveit, hogy semmiképpen ne kövessék el azt a „kolosszális hibát”, hogy Le Penre szavaznak. A felmérések szerint Mélenchon szavazói nagyobb arányban készek Macronra adni a voksukat, kérdés viszont, hogy közülük hányan veszik a fáradtságot és mennek el szavazni április 24-én, illetve hányan döntenek a távolmaradás vagy az érvénytelen szavazás mellett. Nem véletlen, hogy a kampány hajrájában Emmanuel Macron éppen Saint-Denis-be, egy multikulturális és munkásosztály lakta külvárosba látogatott el, ahol az elsöprő többség az első fordulóban Mélenchont támogatta.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Az AP beszámolója szerint egy 75 éves helybéli közölte az elnökkel, hogy vasárnap számíthat a szavazatára, de nem szívesen voksol rá. Egy másik kertelés nélkül megmondta, hogy Macronra vagy Le Penre szavazni számára olyan, „mintha a pestis és a kolera” közül kellene választania. Macron azt válaszolta neki: kész változtatni a programján, hogy kielégítse azoknak a franciáknak az igényeit is, akik az első fordulóban nem rá szavaztak.

Macron kampánya ezúttal is a gazdaság liberalizálására összpontosít, amelynek köszönhetően az első ötéves ciklusa végére eltűnt az állampolgárok prioritáslistájáról például a munkanélküliség. Ugyanakkor a baloldalon nem örülnek a nyugdíjkorhatár emelését célzó terveinek.

Komor kilátások

Ha csak a felméréseket nézzük, Macron a vasárnapi voksolás egyértelmű esélyese. Ha meglepetésre mégis Le Pen győzne – ami nem teljesen kizárt –, az nemcsak alapjaiban ingatná meg a francia politikai rendszert, de meggyengítené az Európai Uniót és a NATO-t is – mutat rá elemzésében az AP.

A szélsőjobboldali elnökjelölt csökkentené az EU-ra fordított francia kiadásokat, és nem ismerné el az európai jog elsőbbségét a nemzeti joggal szemben. Ugyanakkor győzelme esetén kiléptetné Franciaországot a NATO katonai parancsnoki struktúrájából, vagyis a francia katonai személyzet nem venne részt a hadműveletek tervezésében. (1966-ban Charles de Gaulle egyszer már kiléptette Franciaországot a NATO parancsnoki struktúrájából, az Egyesült Államok dominanciája elleni tiltakozásként. A döntést négy évtizeddel később, 2009-ben a konzervatív Nicolas Sarkozy fordította vissza.)

Le Pen szoros kapcsolatokat ápol Oroszországgal, amit fel is rótt neki Macron az elnökjelöltek vitájában. „Ha a bankárodról beszélsz, amikor Oroszországról beszélsz, az probléma” – mondta a hivatalban lévő francia elnök arra utalva, hogy ellenfele 9 millió eurós kölcsönt vett fel egy orosz banktól a 2017-es kampányának finanszírozására.

Le Pen elnökké választása rövidtávon alááshatja az orosz invázió visszaverését célzó nyugati erőfeszítéseket. Franciaország a Krím-félsziget 2014-es Oroszországhoz csatolása óta Ukrajna egyik fő katonai támogatója. Csak az elmúlt hetekben 100 millió euró értékű fegyvert küldött Ukrajnának, és további segélyeket ígért.

Le Pen határozottan ellenzi az orosz gáz- és olajszállítás betiltását, korábban pedig azt is mondta, hogy feloldaná a Krím annektálása miatt Oroszország ellen bevezetett szankciókat, sőt a félszigetet Oroszország részeként ismerné el. Következésképp számítani lehet arra, hogy megválasztása megbontaná az Európai Unió egységét az Oroszország elleni szankciókat illetően, illetve meghiúsítaná további büntetőintézkedések elfogadását, amihez a blokk 27 tagállamának egyhangú támogatására van szükség.

Kapcsolódók

Kimaradt?