A papírforma szerint a hivatalban lévő centrista Emmanuel Macron győzelmét hozhatja a franciaországi elnökválasztások vasárnapi második fordulója, azonban megfigyelők figyelmeztetnek: egyáltalán nem kizárt, hogy szélsőjobboldali kihívója, Marine Le Pen meglepetést okoz ezúttal, miután öt éve esélye sem volt az akkor még újonc Macronnal szemben. Az idei választások kulcsa elemzők szerint a radikális baloldali szavazók részvétele vagy távolmaradása lesz.

Vasárnap tartják a franciaországi elnökválasztások második fordulóját, amelyben a centrista Emmanuel Macron államfő és szélsőjobboldali kihívója, Marine Le Pen mérkőzik meg. Megismétlődik tehát az öt évvel korábbi választási csata, csakhogy ezúttal sokkal kiegyenlítettebb a „mezőny”. A 2017-es második fordulóban az akkor még újonc Macron a szavazatok kétharmadával valósággal lesöpörte a pályáról ellenfelét, de ezúttal a legfrissebb felmérések szerint 56–44 arányú Macron-győzelem várható.

Radikális befolyás

Elemzők egyetértenek abban, hogy a voksolás eredményétől függetlenül az idei választásokkal radikálisan átrajzolódik Franciaország politikai térképe. A két hete tartott első fordulóban a szavazatok több mint 57 százalékát három szélsőbaloldali vagy szélsőjobboldali jelölt szerezte meg. A hagyományos pártok – amelyek az elmúlt négy évtizedben nagyjából fele-fele arányban osztoztak a francia elnökségen – ezúttal labdába sem rúgtak. A legjobban helyezett „tradicionális” jelölt, a jobbközép Köztársaságiakat (LR) képviselő Valérie Pécresse a voksok 4,8 százalékával az ötödik helyen futott be, a Szocialista Párt (PS) jelöltje, Anne Hidalgo párizsi főpolgármester pedig mindössze 1,7 százalékot ért el. A második forduló szempontjából a Macront és Le Pent követő két radikális jelölt támogatói játsszák a legfontosabb szerepet.

Az idei elnökválasztások egyik meglepetésjelöltje sok szempontból Éric Zemmour  esszéíró, politikai újságíró, aki az első fordulóban a voksok 7,1 százalékát söpörte be. Egyes vélemények szerint ennél is fontosabb azonban, hogy a kampány során sikerült olyan szélsőségesen konzervatív platformot kialakítania, amelynek fényében Le Pen asszony mérsékelt(ebb)nek tűnik. Ez ráadásul kapóra jött a Nemzeti Tömörülés (Rassemblement National) 53 éves vezetőjének, aki a korábbi kudarcaiból tanulva az utóbbi években igyekezett megszabadulni a rasszista és antiszemita elemektől – köztük saját apjától, a pártaalapító Jean-Marie Le Pentől –, amelyek/akik sok franciát elijesztettek.

Arrogáns Macron, ijesztő Le Pen

Marine Le Pen a 2017-es választási kampányában még azt hirdette, hogy Franciaországnak ki kell lépnie az EU-ból és az eurózónából, ma már mindössze megreformálná „az emberek nélkül és sokszor az emberek ellen” dolgozó brüsszeli intézményeket, illetve átalakítaná az EU-t a „szabad nemzetek szövetségévé”. Ugyanakkor kampányában a fő hangsúly átkerült a bevándorlásról a megélhetési válságra, amivel szintén a szavazóbázis kiszélesítését célozta meg. A hatás mérhető: az elnökjelöltek csütörtök esti vitája után készült felmérés szerint a tévénézők 37 százaléka úgy gondolta, hogy Marine Le Pen inkább foglalkozik az emberek aggodalmaival, mint Macron (34 százalék). Igaz, ennek – és a fent említett erőfeszítések – ellenére a szélsőjobboldali jelölt a választópolgárok mintegy fele számára ijesztő marad. Macron gyengéje ezzel szemben az, hogy arrogánsnak és a „gazdagok elnökének” tartják. Emiatt a baloldali szavazók közül sokan 2017-ben is az orrukat befogva voksoltak rá.

A legutóbbi felmérések azt mutatják, hogy Macron előnye 56-44 százalékra nőtt Le Pennel szemben az április 10-i első forduló óta. Jean Castex miniszterelnök szerint azonban még túl korai lenne győztest hirdetni. „A játék egyáltalán nincs lefutva” – fogalmazott a kormányfő a France Inter rádióban. Nem mondta ki, de nyilvánvalóan arra utalt, hogy Macronnak meg kell nyernie azt a 22 százaléknyi szavazót, aki az első fordulóban a szélsőbaloldali Jean-Luc Mélenchont támogatta.

Mélenchon pártja nem adott szavazási utasítást a második fordulóra, de a jelölt felszólította híveit, hogy semmiképpen ne kövessék el azt a „kolosszális hibát”, hogy Le Penre szavaznak. A felmérések szerint Mélenchon szavazói nagyobb arányban készek Macronra adni a voksukat, kérdés viszont, hogy közülük hányan veszik a fáradtságot és mennek el szavazni április 24-én, illetve hányan döntenek a távolmaradás vagy az érvénytelen szavazás mellett. Nem véletlen, hogy a kampány hajrájában Emmanuel Macron éppen Saint-Denis-be, egy multikulturális és munkásosztály lakta külvárosba látogatott el, ahol az elsöprő többség az első fordulóban Mélenchont támogatta.

Az AP beszámolója szerint egy 75 éves helybéli közölte az elnökkel, hogy vasárnap számíthat a szavazatára, de nem szívesen voksol rá. Egy másik kertelés nélkül megmondta, hogy Macronra vagy Le Penre szavazni számára olyan, „mintha a pestis és a kolera” közül kellene választania. Macron azt válaszolta neki: kész változtatni a programján, hogy kielégítse azoknak a franciáknak az igényeit is, akik az első fordulóban nem rá szavaztak.

Macron kampánya ezúttal is a gazdaság liberalizálására összpontosít, amelynek köszönhetően az első ötéves ciklusa végére eltűnt az állampolgárok prioritáslistájáról például a munkanélküliség. Ugyanakkor a baloldalon nem örülnek a nyugdíjkorhatár emelését célzó terveinek.

Komor kilátások

Ha csak a felméréseket nézzük, Macron a vasárnapi voksolás egyértelmű esélyese. Ha meglepetésre mégis Le Pen győzne – ami nem teljesen kizárt –, az nemcsak alapjaiban ingatná meg a francia politikai rendszert, de meggyengítené az Európai Uniót és a NATO-t is – mutat rá elemzésében az AP.

A szélsőjobboldali elnökjelölt csökkentené az EU-ra fordított francia kiadásokat, és nem ismerné el az európai jog elsőbbségét a nemzeti joggal szemben. Ugyanakkor győzelme esetén kiléptetné Franciaországot a NATO katonai parancsnoki struktúrájából, vagyis a francia katonai személyzet nem venne részt a hadműveletek tervezésében. (1966-ban Charles de Gaulle egyszer már kiléptette Franciaországot a NATO parancsnoki struktúrájából, az Egyesült Államok dominanciája elleni tiltakozásként. A döntést négy évtizeddel később, 2009-ben a konzervatív Nicolas Sarkozy fordította vissza.)

Le Pen szoros kapcsolatokat ápol Oroszországgal, amit fel is rótt neki Macron az elnökjelöltek vitájában. „Ha a bankárodról beszélsz, amikor Oroszországról beszélsz, az probléma” – mondta a hivatalban lévő francia elnök arra utalva, hogy ellenfele 9 millió eurós kölcsönt vett fel egy orosz banktól a 2017-es kampányának finanszírozására.

Kapcsolódó

Francia elnökválasztás: Ismét Macron és Le Pen néz szembe egymással a második fordulóban

A 2017-es elnökválasztáshoz hasonlóan ismét Emmanuel Macron hivatalban lévő elnök és a szuverenista jobboldali Marine Le Pen megmérettetésére kell számítani a voksolás második fordulójában.

elnökválasztás Franciaország Emmanuel Macron Marine Le Pen

Le Pen elnökké választása rövidtávon alááshatja az orosz invázió visszaverését célzó nyugati erőfeszítéseket. Franciaország a Krím-félsziget 2014-es Oroszországhoz csatolása óta Ukrajna egyik fő katonai támogatója. Csak az elmúlt hetekben 100 millió euró értékű fegyvert küldött Ukrajnának, és további segélyeket ígért.

Le Pen határozottan ellenzi az orosz gáz- és olajszállítás betiltását, korábban pedig azt is mondta, hogy feloldaná a Krím annektálása miatt Oroszország ellen bevezetett szankciókat, sőt a félszigetet Oroszország részeként ismerné el. Következésképp számítani lehet arra, hogy megválasztása megbontaná az Európai Unió egységét az Oroszország elleni szankciókat illetően, illetve meghiúsítaná további büntetőintézkedések elfogadását, amihez a blokk 27 tagállamának egyhangú támogatására van szükség.