Demkó Attila szerint az elkövetkező hónapokban a logisztika dönti majd el a hadműveletek kimenetelét. Az ukránokat a súlyos gazdasági helyzet és a lakosság kétségbeejtő életkörülményei kényszeríthetik tárgyalóasztalhoz, az oroszokat a nagy katonai veszteségek. 

Nyolc hónapja dúl a háború Ukrajnában, s még nem látszik a véres konfliktus vége. A vérmes orosz remények, hogy néhány nap, legrosszabb esetben pár hét alatt összeomlik az ellenállás, s bábkormányt iktathatnak be Kijevben, rég és végérvényesen szertefoszlottak. Az elmúlt hetekben a Nyugat által egyre jobban felfegyverzett ukránok vették át a stratégiai kezdeményezést, érzékeny, sőt, kínos vereségeket mérve az orosz haderőre, amire Moszkva az Ukrajna energetikai rendszerére mért rakétacsapásokkal, s részleges mozgósítással válaszolt.

Elképzelhető, hogy újabb látványos fordulat előtt állunk, döntő módon átírhatják-e az erőviszonyokat a frontra érkező orosz tartalékosok tízezrei? – kérdeztük Demkó Attila magyar biztonságpolitikai szakértőt.

„A mozgósítás máris stabilizálta a frontvonalakat. Az oroszok a háború kezdete óta folyamatosan számbeli hátrányban voltak az ukránokkal szemben. Az elején egy jóval hosszabb fronton kevesebb orosz katona volt, mint amennyi jelenleg van, egy rövidebb frontvonalon. Ez azt jelenti, hogy az ukránoknak sokkal nehezebb lesz támadniuk. Az már kérdéses, hogy az oroszok át tudnak-e menni nagyobb offenzívákba, hogy legalább a Donbasz egészét megszerezzék. Vannak arra utaló jelek, hogy erre készülnek” – nyilatkozta a Maszolnak a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Geopolitikai Műhelyének vezetője.

Úgy becsüli, hogy a mozgósítás előtt 120-140 ezer orosz katona harcolt Ukrajnában, míg jelenleg 210-200 ezer orosz áll szemben 300-400 ezer ukránnal. Véleménye szerint január-február tájékán az orosz erők enyhe számbeli fölénybe kerülhetnek, s a Kreml malmára hatja a vizet, hogy Kijev kénytelen megosztani az erőit, csapatokat állomásoztatni a belorusz határon is.

A katonának élelem is kell

A közeljövő hadműveleteit illetően sok függ majd az orosz logisztikai rendszer hatékonyságától. „Nem elég 300 ezer katonát mozgósítani és kiképezni, de el is kell látni őket. Óriási kérdés, hogy vajon tudnak-e nekik lőszert, élelmiszert, üzemanyagot szállítani? Más dolog 120-140 ezer katonát ellátni, s már ott jelentős logisztikai problémák voltak, s megint más 400 vagy 500 ezret” – magyarázza Demkó Attila.

Az ukránok hosszú hetek óta készülnek a délnyugati fronton található Herszon ostromára, s hogy sikerrel járnak-e majd, az szintén nagymértékben a logisztikán múlik. „A papírforma szerint, ha sikerülne elvágniuk az oroszok utánpótlási vonalait, akkor visszafoglalhatják, mivel lőszer, élelmiszer és üzemanyag nélkül a legjobb katona sem tud harcolni. Nagyon úgy tűnik, hogy egyelőre nem sikerült teljesen elvágni a logisztikát, így pedig az ukránoknak nagyon nehéz dolguk lesz. A háború előtt Herszonnak 3-400 ezer lakosa volt, egy város ostroma pedig hihetetlen véráldozatokkal jár. Sikerülhet, bár én valószínűbbnek tartom, hogy az oroszok meg tudják védeni Herszont” – mondja a szakértő. Herszon nagy stratégiai jelentőséggel bír, ha ugyanis az ukránok visszafoglalnák, azzal lényegében meghiúsítanák az orosz támadások lehetőségét nyugati irányban, Mikolajiv és Odessza irányában.

Nem háború, de nem is béke

Ahhoz, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek, az oroszok és az ukránok a kifáradás olyan szintjére kell eljussanak, ami lényegesen megnöveli a kompromisszumkészségüket, véli interjúalanyunk. Gazdaságilag Ukrajna sokkal rosszabb helyzetben van, a GDP 35 százalékkal esik idén, míg az orosz ennek csak a tizedével, ráadásul a tél folyamán sok helyen nem lesz gáz, áram és víz. Amikor azonban sok besorozott civil hullazsákban érkezik majd haza Oroszországba, akkor a moszkvai vezetésre is nehezedni fog egy erőteljes nyomás. Oroszország mostanáig a vártnál jobban ellenáll a szankcióknak, s ez várhatóan így lesz az elkövetkező fél-egy évben is, azonban a nagy katonai veszteségek megfontolásra késztethetik. „Bizonyos értelemben már megfontolásra is késztették, hiszen Ukrajnának, Fehéroroszországhoz hasonló csatlós állammá tétele, ha egyáltalán álmodtak erről, már lekerült a napirendről” – hangsúlyozza Demkó Attila.

„Hivatalos békekötés nem lesz, de a konfliktus befagyasztása nagyjából a mostani frontvonalak mentén az oroszok számára elfogadható lenne” – jelenti ki határozottan az MCC munkatársa. Az ukránokat az kényszerítheti a frontvonalak határként való, ha nem is de jure, de legalább de facto elfogadására, hogy az energetikai infrastruktúra elleni orosz csapások a lakosság életét szinte elviselhetetlenné tehetik. „Nem háború, de nem is béke” – jellemzi Demkó Attila a harci cselekmények lezárulta után várható állapotot, amiről el tudja képzelni, hogy már jövő tavasszal bekövetkezik. Hasonló helyzet lehet majd ez, mint amilyen a Koreai-félszigeten uralkodik nagyjából 70 éve. 

Demkó Attila az Eötvös Lóránd Tudományegyetem történelem és politikaelmélet szakán végzett, 2008-ban ott is doktorált. Biztonságpolitikai tanácsadóként dolgozott a Miniszterelnöki Hivatal Biztonság- és Védelempolitikai Államtitkárságán, utána referensként, majd főosztályvezetőként a Honvédelmi Minisztériumban. 2012 és 2014 között Brüsszelben Magyarország NATO Állandó Képviseleténél a Védelempolitikai Részleget vezette. 2018 óta a Mandiner hírportál és hetilap állandó szerzője. A Közép- és Kelet-Európa nemzetiségi és geopolitikai konfliktusait feldolgozó, Máglyatűz című regénye 2018-ban jelent meg, Napról napra Trianon című könyve pedig, melynek társszerzője Gyulai György, 2020-ban.