A rafahi határátkelő megnyitásával új fejezet kezdődött a gázai rendezésben, azonban az amerikai béketerv több eleme továbbra is illuzórikusnak tűnik. Izraeli és palesztin szereplők egyaránt tartanak tőle, hogy a folyamat könnyen vezethet újabb, hosszú távon befagyott konfliktushoz.

Az utolsó izraeli túsz, Ran Gvili holttestének hazaszállításával lezárult a 2023. október 7-én kirobbant fegyveres konfliktus egyik legérzékenyebb fejezete. Kezdődhet a Donald Trump-féle béketerv második szakaszának a végrehajtása. Ennek részeként hétfőn megnyílt a Gázai-övezet és Egyiptom közötti Rafah határátkelő. Ennek jelentősége óriási: ez az egyetlen útvonal a külvilág felé a több mint 2 millió gázai lakos számára.

Izrael 2024 májusában foglalta el a térséget, az átkelő majdnem kétévi szünet után nyílt meg újra. Az elképzelések szerint naponta irányonként ötven személy lépheti át a határt, azonban a folyamat lassú és kiszámíthatatlan. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közlése szerint az első napon mindössze öt palesztin beteg és hét kísérője hagyta el az enklávét, miközben több mint 18 500 ember szorulna sürgős kezelésre. Közülük több mint háromezer gyermek.

A gázai átkelőhelyet a Palesztin Hatóság személyzete kezeli az Európai Unió határsegély-missziójának (EUBAM) felügyelete alatt. Emellett Izrael katonai ellenőrzőpontot működtet a gázai oldalon, mivel Egyiptom nem járult hozzá, hogy közvetlenül a határnál kövesse nyomon a belépőket és a segélyszállítmányokat. Izrael nem bízik sem az EUBAM-ban, sem a palesztin biztonsági erőkben – hogy megakadályozzák fegyverek vagy egyéb tiltott eszközök bejutását Gázába -, ezért állítólag kérte az Egyesült Államoktól, hogy küldjön amerikai magánbiztonsági vállalatokat a rafahi átkelőhöz – értesült a Háárec.

A másik oldalon Egyiptom nem akar tartós menekültáramlást, ezért feltételekhez köti a határátkelő működését. Kairó ragaszkodik a kétirányú határforgalomhoz, mert úgy véli, a Gázából 2024 májusa előtt kimenekült tízezreknek vissza kell térniük, amint az újjáépítés lehetővé teszi. Körülbelül 80 ezer olyan gázai palesztin tartózkodik Egyiptomban, aki csak palesztin útlevéllel rendelkezik, ezért nem tud továbbmenni harmadik országba.

Donald Trump 20 pontos gázai béketerve alapján az első szakaszban túszokat engedtek szabadon, és Izrael kivonult a Gázai övezet közel feléből. A harcok nagy része leállt, de a fegyverek nem hallgattak el teljesen. A tűzszünet október 10-i életbe lépése óta több mint négyszáz palesztin és három izraeli katona halt meg. A legutóbbi halálos incidensben – a hétvégén – 30 palesztinnal végzett egy izraeli csapás, köztük nőkkel és gyermekekkel.

Izrael továbbra is megszállva tartja a Gázai övezet több mint felét, a maradékot pedig a Hamász fegyveresei ellenőrzik. A palesztin lakosság nagy része egy túlzsúfolt tengerparti sávba szorult, ideiglenes sátrakban él, és a segélyek bejutása továbbra is akadozik. A palesztin és nemzetközi szervezetek szerint Izrael nem enged be elegendő humanitárius szállítmányt; Izrael ezt tagadja, és biztonsági kockázatokra hivatkozik. A nemzetközi sajtó továbbra sem juthat be Gázába, így a tudósítások döntő részét helyi riporterek készítik, akik közül a háború kezdete óta százak vesztették életüket.

Washington időközben elindította a béketerv második szakaszát. Eszerint Izrael további területekről vonulna ki, és a Hamász átadná a napi irányítást egy palesztin technokrata bizottságnak, amely felett a Trump által elnökölt nemzetközi „Béketanács” állna. A Hamász lefegyverzésére azonban egyelőre nincs konkrét, működőképes javaslat. Izrael nem hiszi, hogy önként – erő alkalmazása nélkül – lefegyvereznék magukat, és ellenzi azt is, hogy a szervezet mintegy tízezer rendőre részt vegyen az új biztonsági struktúrában.

Nyitott kérdés továbbá, hogy milyen összetételű nemzetközi stabilizációs erő lépne be Gázába, milyen mandátummal, és milyen szerepet kapna a Palesztin Hatóság. Az újjáépítés tervei is bizonytalanok: Jared Kushner futurisztikus koncepciója nem tér ki a tulajdonjogokra, kártérítésre vagy átmeneti lakhatásra.

A bizonytalanságot növeli, hogy a gázai civil–katonai koordinációs központ (CMCC) élén az Egyesült Államok vezetőcserét hajt végre. A központot tavaly hozták létre azzal a céllal, hogy felügyelje a tűzszünetet, koordinálja a humanitárius segélyek bejutását, és előkészítse a Gáza jövőjéről szóló politikai terveket. Európai diplomaták szerint azonban a központ nem tudott érdemi eredményeket felmutatni: a segélyek beáramlása alig nőtt, és a politikai folyamatok sem haladtak előre. A Reuters szerint európai országok egy része már újragondolja részvételét a CMCC-ben, bár a kilépéstől tartózkodnak: attól félnek, hogy ezzel Izrael befolyása nőne, és Washingtonnal sem akarnak diplomáciai feszültséget. 

A következő hetek döntik el, hogy a rafahi átkelő újranyitása valódi politikai fordulatot jelez-e, vagy csupán rövid lélegzetvételnyi enyhülést egy olyan folyamatban, amely – ahogy a Reuters által idézett izraeli és palesztin szereplők egyaránt tartanak tőle – könnyen újabb, hosszú távon befagyott konfliktushoz vezethet, nem pedig tartós rendezéshez.