Még el sem temették minden idők leghosszabb ideig hivatalban levő olasz miniszterelnökét, máris megindultak a találgatások, hogy Silvio Berlusconi pártja túléli-e az alapítóját. Míg egyes megfigyelők szerint a Hajrá Olaszország (Forza Italia, FI) törvényszerű leépüléséből Giorgia Meloni miniszterelnök pártja profitálna, mások figyelmeztetnek: a Forza Italia akár szét is eshet, ami már egyértelműen gyengítené a kormány pozícióját, nem utolsó sorban európai és nemzetközi téren. 

A milánói dómban szerdán vesznek végső búcsút Silvio Berlusconitól. Az állami temetésen várhatóan több tízezren vesznek részt, köztük Giorgia Meloni miniszterelnök és Sergio Mattarella államfő. Olaszország leghosszabb ideig hivatalban lévő egykori miniszterelnökének tiszteletére országszerte félárbocra engedik a nemzeti lobogót. 

Az olasz politikai, gazdasági és sportéletet három évtizeden át domináló milliárdos hétfőn, 86 éves korában hunyt el a milánói San Raffaele kórházban, ahol április-májusban másfél hónapon át kezelték leukémiával. 

Megosztó személyiség 

Berlusconi volt Olaszország leghosszabb ideig hivatalban lévő kormányfője a II. világháború után. Három alkalommal töltötte be a miniszterelnöki tisztséget. Párhuzamosan virágzó üzleti és médiabirodalmat épített, 1986-2017 között az övé volt az AC Milan labdarúgóklub. 

1994-ben alapította a Forza Italiát, és még abban az évben hatalomra került vele, ügyesen kihasználva a hagyományos olasz pártok válságát, amelyet a Tiszta Kezek (Mani pulite) néven ismertté vált vizsgálatsorozat váltott ki. Bár őt magát is megvádolták maffiakapcsolatokkal, és az üzleti ügyei is rengeteg gyanút ébresztettek, rendre megúszta a felelősségre vonást. Végül 2013-ban adócsalásban vétkesnek találták, de relatíve enyhe büntetést szabtak ki rá, illetve egy időre eltiltották a közügyektől. Több mint egy évtizedes pereskedés után, idén februárban felmentették a hírhedt „bunga-bunga” ügyben is, amelyben azzal vádolták, hogy a Milánó közelében található villájában partikat rendezett fiatal, közöttük kiskorú lányok részvételével. 

Megosztó személyiség volt, hatalmas egóval, aki önszántából senkivel nem osztozott a rivaldafényen. Ezzel is magyarázható, hogy a Forza Italiát „trónörökös” nélkül hagyta hátra. 

Egyszemélyes párt 

„Kötelességünk a Forza Italiát továbbvinni, és azt fogjuk tenni” – reagált Berlusconi halálhírére az elhunyt pártelnök régi szövetségese és helyettese, Antonio Tajani külügyminiszter. Az Európai Parlament volt elnökének optimizmusát a párton belül sem mindenki osztja. „A mai nappal a Forza Italia is meghalt” – fogalmazott a Berlusconi szicíliai „aranyfiújaként” emlegetett Gianfranco Miccichè, FI egyik korábbi minisztere. 

Megfigyelők egyetértenek abban, hogy a Forza Italia „egyszemélyes párt”, amelyre a karizmatikusan alapítója távozásával törvényszerű leépülés, sőt akár szétesés vár. Amúgy az alapító hat évre szóló eltiltása alaposan rányomta a bélyegét az FI-re, amely népszerűsége csúcsán begyűjtötte a szavazatok csaknem 40 százalékát. A tavalyi választásokon már csak az olaszok 8 százaléka voksolt a Forza Italiára, viszont az így szerzett 44 képviselői és 17 szenátori mandátum éppen elég ahhoz, hogy biztosítsa a parlamenti többséget a nyolc hónapja hivatalba lépett Meloni-kabinet számára. (A kormánytöbbség az alsóházban 38, a felsőházban 15 fős.) 

A legtöbb megfigyelő szerint az alapító távozásával lemorzsolódásra mindenképpen számítani kell, viszont ebből egyesek szerint elsősorban a Giorgia Meloni miniszterelnök vezette Olaszország Fivérei (Fratelli d'Italia, FdI) vagy a szintén koalíciós és szintén szélsőjobboldali Északi Liga profitálna. Ugyanakkor a közelmúltban volt példa arra is, hogy FI-szakadárok Matteo Renzi balközép pártjához csatlakoztak. 

Az sem kizárt, hogy az FI teljesen szétesik. Megfigyelők szerint ez már egyértelműen gyengítené a kormány pozícióját, nem utolsó sorban európai és nemzetközi téren. A Forza Italia nélkül ugyanis olybá tűnhet, hogy az FdI–Liga-koalíció nem több két szélsőjobboldali, euroszkeptikus párt szövetségénél, holott Giorgia Meloni az utóbbi hónapokban rengeteget fektetett abba – többek között Ukrajna lelkes támogatásával –, hogy megcáfolja a konzervatív kormányával szembeni fenntartásokat, és azt a NATO és az Európai Unió iránt elkötelezett, megbízható szövetségesként állítsa be.